Az évszázadok óta tartó, egész galaxist érintő háború végül elért arra a szintre, amikor a szembenálló feleknek már nem állt érdekében újabb támadásba kezdeni. A Köztársaság végtelenül elgyengült, határai nem nőtték ki már a Magvilágokat, és a Sith zavartalanul rágódhatott a meghódított világokon, teljes fölényének tudatában.
Ekkorra már a Szenátus régen megszavazta, hogy az egyébként is hadi feladatokat ellátó Jedi Rend tagjai közül kerüljön ki a Köztársaság első embere, a kancellár. Reed Taacker Jedi Kancellár korában már senki nem is tudta volna elképzelni, hogy milyen lenne az, ha nem egy Jedi foglalná el a legfelsőbb posztot.
Taackert a Kolóniák jelentős részének elvesztése után válaszották, barátja, Amber Nagymester javaslatára, aki nem csupán a Tanács köztiszteletben álló, kiemelkedő tagja volt, de sokak szerint az, akinek a kancellári címet kellet volna viselnie. Az ubese Amber azonban lemondott Taacker javára erről, mert mint mondta, a Köztársaságnak nem rá, egy arctalan harcosra van szüksége, neki az a feladata, hogy szembeszálljon a Sith-tel minden áron, a kancellárnak pedig az, hogy megvédje, amit még meg lehet.
Hiába segítette ő maga Taackert a posztra, annak legelső intézkedését Amber követői sem nézték jó szemmel, azonban a Kancellár hitte, hogy meg kell tennie azért, hogy fennmaradhasson a Köztársaság. Ha gyengén is, de létezzen, hogy ha majd eljön az idő, visszaszerezhessék, ami elveszett. Így aztán visszavonta a frontról a köztársasági erőket, feladva ezzel nem egy rendszert, a Magvilágok védelme, biztonsága érdekében, mivel belátta, hogy jelenleg nincs erejük legyőzni a Sith fenyegetést. Politikája a Szenátusban és a megmaradt Köztársaság polgárai közt természetesen népszerű volt, hiszen biztonság és jólét uralkodott, de azokon a világokon, amelyeket azért kaparintott meg a Sith, mert nem küzdöttek már érte, és azokon, melyekért nem indult több felszabadító háború, Taacker neve szitokszóval ért fel.
Sokan nem voltak hajlandóak ebbe az állapotba, valamint a meghátrálásba beletörődni, és még a Jedi Renden belül is akadtak szép számmal, akik a kódexre és fogadalmukra hivatkozva, hogy megvédelmezik a galaxist, szembementek Taacker rendeleteivel, és magánakciókba kezdtek. A Kancellár, minthogy elsősorban ő maga is Jedi volt, megértette, és nem gátolta őket, sőt, a Köztársaság határain belül védelmet is biztosított számukra.
Ekkorra már a Szenátus régen megszavazta, hogy az egyébként is hadi feladatokat ellátó Jedi Rend tagjai közül kerüljön ki a Köztársaság első embere, a kancellár. Reed Taacker Jedi Kancellár korában már senki nem is tudta volna elképzelni, hogy milyen lenne az, ha nem egy Jedi foglalná el a legfelsőbb posztot.
Hiába segítette ő maga Taackert a posztra, annak legelső intézkedését Amber követői sem nézték jó szemmel, azonban a Kancellár hitte, hogy meg kell tennie azért, hogy fennmaradhasson a Köztársaság. Ha gyengén is, de létezzen, hogy ha majd eljön az idő, visszaszerezhessék, ami elveszett. Így aztán visszavonta a frontról a köztársasági erőket, feladva ezzel nem egy rendszert, a Magvilágok védelme, biztonsága érdekében, mivel belátta, hogy jelenleg nincs erejük legyőzni a Sith fenyegetést. Politikája a Szenátusban és a megmaradt Köztársaság polgárai közt természetesen népszerű volt, hiszen biztonság és jólét uralkodott, de azokon a világokon, amelyeket azért kaparintott meg a Sith, mert nem küzdöttek már érte, és azokon, melyekért nem indult több felszabadító háború, Taacker neve szitokszóval ért fel.
Sokan nem voltak hajlandóak ebbe az állapotba, valamint a meghátrálásba beletörődni, és még a Jedi Renden belül is akadtak szép számmal, akik a kódexre és fogadalmukra hivatkozva, hogy megvédelmezik a galaxist, szembementek Taacker rendeleteivel, és magánakciókba kezdtek. A Kancellár, minthogy elsősorban ő maga is Jedi volt, megértette, és nem gátolta őket, sőt, a Köztársaság határain belül védelmet is biztosított számukra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése