Dark Ressurection elemzés

<<A TELJES FILM MEGTEKINTÉSE>>

Amikor az olaszokról beszélünk vagy szóba kerülnek, mindig más jut eszünkbe. Spagetti, Velence, Róma, jó borok. Néhányaknak, akik nagy Star Wars rajongók, azonban eszébe jut egy szinte egész estés fanfilm, a Dark Ressurection. Én nagy rajongója vagyok a lassan sorozattá bővülő franchise-nak, de nem akarok ezzel a filmmel sem elfogult lenni.
A történet szerint több száz évvel járunk a filmek után. A Birodalom eltűnt, a Galaxisban béke honol. Van egy nagyravágyó Jedi Mester, Sorran, akinek az a feladata, hogy megtalálja Eron-t. Eron egy olyan bolygó, mely egy monda szerint az Erő származási helye, és csak a Kiválasztott bírhat a hatalmával. Sorrannak volt egy látomása, amitől azt hitte, hogy ő a kiválasztott. Sok expedíciót szervezett, melyben sok fiatal tanítvány halt meg. A Tanács ezért kizárta a köreiből és így Sorran átállt a sötét oldalra. Csak egy fiatal Jedi tanítvány, Hope győzheti le. Rájövünk a film vége felé, hogy a lányról szól az egész mítosz. És még mindi csak az előtörténetnél járunk. A film keretét adó sztorinak természetesen vannak már megszokott adalékai (Kiválasztott, Jó és Rossz szembenállása), de ezt azonban megtoldja egy érdekes elemmel, az Artúr mondakörrel, csak itt most a Szent grál helyett egy bolgyó kerül célkeresztbe.
Amiért ez a fanfilm nagyban különbözik a több próbálkozástól, az az eredeti környezet. Látszik, hogy az alkotóknak sokba került (itt említeném meg, hogy a film teljes költségvetése adományokból tevődik össze), viszont ez kifizetődik. Nem csak egy helyszínre korlátozódik a cselekmény, hanem kimozdul minden irányban. A néző láthatja, hogy a Jedi Rend hogyan épült újjá, milyen hajókon utaznak a szereplők, milyen új bolygókat láthatunk a filmben. Ehhez persze gigantikus mennyiségű bluebox, greenscreen és munkaóra kellett.

A Dark Resurrection látványvilága káprázatos. Szinte csak úgy fürdik gyönyörben, hogy ilyen hasonlattal éljek. A már említett új helyszínek képernyőre varázslása mellett újnak mondható hajók, utólag megmunkált hátterek, a fénykardok mind mind hosszú és kitartó munka eredményét tükrözik. Bár nem a számítógép varázslatos világát színesíti, de a jelmezek egyedisége még inkább megdobja a filmet.
Egy darab hátrányt tudok csak említeni (és lehet, hogy ez csak nekem szúr szemet), hogy harc- vagy csatajelenet alig van benne. Inkább a történet kibontására fókuszál, ami nem baj, de szerintem nem ártott volna neki néhány plusz párbaj vagy egy kisebb űrcsata.
Mindent összevetve a Dark Ressurection kiváló darab, kicsit sem érzem rajta a néhányak által rettegett Spagetti-westernt. Mindenképpen érdemes megnézni, már csak azért is, hogy képben lehessünk a következő résszel: