Hat év az Erő útjain: 2005/1

Visszanézni és azt mondani, hogy hogyan indult valami, hogy nem sejtette senki, mi lesz belőle, mindig félrevezető. Lehet regélni, hogy mennyi lehetőség volt, mennyire ígéretesnek tűnt minden, előre senki se tudhatja, meddig jut el egy projekttel. Amikor 2005 nyarán lelkesen regisztráltam a Star Wars: Galactic Civil War néven futó fórumos szerepjátékra, nem hogy nem sejthettem, hogy hova fogunk ezzel eljutni, de semmilyen ilyen érzés nem bújkált bennem. Kb. egy hetet rohangáltam gyorsan legyártott kaminoi bűnözőmmel a Birodalom idején, amikor kiderült, hogy az ldal tervezője és vezetője nem más, mint egy régebbi barátom. Miután így megint egymásra találtunk, elémterjesztette az ötletét: a polgárháborúban Leia, Luke, Vader és az Uralkodó mellett harcolni nagyon jó, de mi lenne még jobb, mint a Régi Köztársaság dicső lovagjait életre kelteni. A kisfiú fejünkkel nagyon megörültünk ennek a lehetőségnek, és egy napra rá el is készült a fantasztikus 'Az Erő Útjai' szerepjáték fórum.

Akkoriban még hárman voltunk, Lak, Szili és én. Annak ellenére, hogy Sziliről igazán senki se hallott, nekem az egyik személyes kedvencem - a karaktere az első nap leült a Tanácsterem elé, aztán december táján felállt, megéhezett a pár hónapos ülésben, és elment kajálni. Lak és én pedig próbáltunk eligazítani az egyre ránk ömlő játékosokat. Mivel kedves adminunk telespamelte az egész magyar Csillagok Háborúja portált, mindenkit érdekelt, hogy mi egyáltalán ez a fórum. Harmadik napra kereken száz felhasználó volt, és elég sokan írogatták már az előtörténetüket. A kezdeteknek meg is voltak a nehézségei: sok volt a padawan, kevés a mester, mindenki különböző egyre vadabb helyekről halászta össze a karaktereit. Volt pár mester, akinek például több padawanja is volt egyszerre, de ezt később ügyesen retconoltuk. Volt olyan játékos, aki egy párezer évre lefagyasztott karakterrel akart játszani, és igazi Galaxis és Jedi Rend megváltoztató tervekkel állt elő. Szóval amennyire szabályokkal és protokolokkal teletűzdelt a mai fórum, annyira kaotikus és a Star Wars kánonnal szembemenő volt az első. Akkor még csak szórakoztunk, próbálkoztunk, tervezgettünk és mindent egybevéve jól éreztük magunkat.

Nagyjából itt alakult ki a fórum alapiránya: történetírás a szerepjátszás felett. Amíg más fórumokon pénzrendszer, pontrendszer, rangrendszer, mindenféle korlátozások voltak érvényben, nem írhattál más játékos nevében, minden hozzászólásodat elolvasta két moderátor, nálunk mindenki azt csinálhatott, amit akart, arra vitte a történetét, amerre akarta. A történetek, ahelyett, hogy a karaktereink külső, anyagi és társadalmi fejlődését mutatták volna, a belső, szellemi, erkölcsi fejlődést hozták elő. Mi és a karakterek nem a világ gondjaival, nem a háborúkkal, bűnügyek megoldásával foglalkoztunk, hanem azzal, mi megy végbe a saját alkotásainkkal, hogyan változnak meg a történet szereplői. Nem írtunk, és vártuk, mit lép rá a másik játékos, hanem megbeszéltük, merre vigyük tovább a történetet. Az ismeretlen és a véletlen hatása megmaradt, de a történetek nem csapongtak az értelmetlen felé, hanem céljuk lett és irányuk.

Ez persze nem lett volna így, ha mindenki otthon ül, és a billentyűzete mögül próbál játszani. A fórum legjobb velejárója a találkozók voltak. Nem olyan találkozók, amiket egy átlagos fórum, vagy egy játékban összemelegedett csapat csinál, hanem igazi, haveri találkozók. Igaz, mindenkire ráfért volna egy fodrász, de azért jó volt látni az arcokat, akikkel együtt írtuk az AEÚ történetét. A fórum már nem csak egy hétvégi szórakozás volt, amire a haverok legyintenek, hanem az a hely, ahol a haverokkal találkozunk. Ez lett a csapat összetartóereje, amire akkor is én most is nagyon büszkék vagyunk.

És ezt az egész kezdetet koronázta meg az első AEÚ csúcsa: az oxynoi csata. Ez volt az első, és idáig igazából az egyetlen olyan esemény, ami az egész fórumot megmozgatta. Egyetlen történet vonalon majdnem minden karakter űrhajóba szállt és elindult visszaszerezni a jedik jogos hozományát a gonosz mandaloriaktól. Iszonyatos sebességgel írtunk, hatalmas konfliktus alakult ki az akkoriban egyetlen játszható kasztnak számító jedik és a csatavágyunkat elszenvedő mandalori lakosság között. Ez az esemény nem csak annyiban változtatta meg a fórum képét, hogy játoksok karakterei estek el, új történetek bontakoztak ki, vagy drasztikus döntésekre került sor, de a történet értelmét és páran megkérdőjelezték. Itt került elsőnek előtérbe az, hogy vajon jedihez méltóan viselkedtünk-e, morálisan alátámasztható-e az egész akció. Az oxynoi csata folyományai rámutattak arra, hogy az addig szórakozásnak és a jedibőrbe bújás vágyának látszó szerepjátékból kezdett kialakulni egy új fórum, ami sokkal komolyabban veszi mind a saját történeteit, mind magát a Star Wars kánont.

És ez az új fórum egy szerencsés/szerencsétlen fordulatnak köszönhetően jött el. Az akkori, ingyenes szolgáltató kihúzta a fórum alól a lepedőt, és kénytelenek voltunk új pályát, új helyet keresni magunknak. A régi fórumnak meg volt a maga kezdetleges és egyszerű bája, a szabálytalanság, az újdonság érzése. Akkor még mi is csak próbálgattuk a saját szárnyainkat, igyekeztünk megtalálni a szerepjáték és a történetírás helyét az életünkben, és azt kell mondanom, hogy ez nem csak egy kikapcsolódás, nem csak egy játék volt. Mert igazából az AEÚban, a karaktereinkben találtuk meg saját magunkat. A kezdettől, amikor megterveztük a karaktereinket olyanra, amilyennek egy jedit, egy harcost, egy kalandort, a Galaxis védelmezőjét elképzeltük, az első fórum végére saját magunkat faragtuk, a történetekkel saját magunkat próbáltunk megfejteni. És ez volt az első AEÚ legfontosabb érzése: a felfedezés, a kísérletezgetés. Azt hiszem nagyon jó volt, hogy akkor, a kezdetekkor nem gondoltunk arra, hova vihetjük el a fórumot, csak arra figyeltünk, hova vihetjük el saját magunkat.

S'hoa - Kovács Bence