A hatodik napra nem maradt más, mint a végjáték. Mindenki várta már, végül mi lesz a Jedik, és az egyéni történetek sorsa. Sikerült megint nem túl korán kelni, azonban más miatt is várni kellett még a játék megkezdésére: erre a napra maradt a szervezők meglepetésvendége, Vlaado megjelenése. Nem mást játszott, mint Vin Doeselt, Orthor végzetét.
A végjátékban a Jedik, és azok, akik korábban még annak vallották magukat végül elérték Orthor szentélyét: azonban az Akadémia feje már halott volt, és a Molnir Doeselnél volt. Kisvártatva befutott Cavalier is, aki a Taackerrel és Armstrong admirálissal való vitából rohant, hogy kimenekítse a társait, míg Gren a katonák evakuálásával foglalkozott.
Sajnos az egyéni szerepek, történetek és motivációk a lezáró jelenetben nem jöttek ki olyan szépen, mint kellett volna, mert a jelenet központjában álló mesélő nem koordinálta elég jól a dolgokat. Így e zárás rövidre, sutára, és egyáltalán nem heroikusra sikeredett. Nos ez nem jelentett túl nagy megelégedést, úgyhogy elég sokáig erről volt szó. Néha hevesebben, néha nyugodtabban, de végül egy kellemes kis sütögetős-pipázgatós-sörözgetős bulival köszöntünk el az Augusztintanyától, hogy felkészülhessünk a következő napi hazautazásra.
A buli egy vissza-visszatérő eseménye a vizipipa által elkövetett rombolás, és az azt követő temetés. Zera pipája ugyanis kicsit le volt már harcolva a tábor végére, és időnként feldőlt. Az ő sérüléseit könnyebb volt kijavítani, mint az útjába kerülő tányérokét. Gondolkodtunk, hogy mi legyen a romokkal. Én láttam hátul, a pottyantós mögött pár törött bögrét, úgyhogy kineveztem azt temetőnek.
VálaszTörlésKivittük oda hullát, elástuk, tisztelegtünk, halotti beszéd, elkornyikáltuk a zászlóleeresztést, majd, hát, gondoskodtunk a feltámadásról... (a South Parkban bejött).Az eljárás végül már rutin volt. Amikor hajnalban Zera eltört egy poharat, én teljes nyugalommal már csak annyit dörmögtem: "no, Zera, hozd az ásót"!