Hat év az Erő útjain: 2005/2

Hat szép esztendő áll az AEÚ mögött, ha belegondolunk ez nem kis dolog az internetes szerepjáték és egyéb fórumok világában. Láthattunk már számos bukott, elhanyagolt, és kifulladt próbálkozást és a legtöbb ilyen már csak a google által tárolt változatban létezik, tisztelet a kivételnek. Lássuk be, nem könnyű egy ilyen oldalt életben tartani. Az AEÚ-ban viszont kezdetektől fogva megvolt ez a potenciál.  Emlékszem, hogy 2005-ben, amikor kijöttem a moziból a Sithek Bosszújáról és irgalmatlan Star Wars lázban égtem, az első dolgom az volt, hogy hazaérve a net segítségével képek és egyéb irományok, wikipédiák (majd wookiepediák) által megpróbáljam enyhíteni ezt a „kínt”. Persze nem akkor ismerkedtem meg az SW világával, de igazán komolyan abban az időben kezdtem magam beásni az univerzum rejtelmeibe. Pár napig (hétig?) így ment, aztán rábukkantam „A” fórumra, és az első pillanattól kezdve, onnantól, hogy belefogtam a regisztrációba, elfogott az izgatottság és a már korábban említett érzés, hogy itt valami különleges dolgot találtam.

Rövidesen kész is lett az első karakterem és bele vetettem magam a mókába. Talán mondhatom, hogy az elsők között érkeztem a fórumra, amikor ténylegesen csak pár ember volt aktív. Volt persze jó pár regisztráció, de azt hiszem két kezemen megtudtam számolni azokat, akik hozzám hasonlóan, izgatottan és lelkesedéssel léptek fel mindennap. Kezdetben nyilván ott volt Lak (akkor még Typho Fadarayk) és S’hoa, akiknek a fejéből kipattant az egész, és az ő akkori jártasságuk a Star Wars világában, valamint a stílusuk, amivel ezt fórumformába öntötték, volt az, ami engem oda vonzott és ott tartott még évekig. Köréjük gyűlt össze az a társaság, akiket úgy hívtunk, hogy „keménymag”, szeretem azt gondolni/hinni, hogy ennek én is a tagja voltam. Nekem ma is azok jelentik a klasszikus AEÚ-t, akik ebbe a körbe tartoztak, név szerint: S’hoa, Lak, Sofud, Sacani, Grimi, Vlaado, Kir’o, Julien, Sky, Zera.

Miközben ez a kis csapat kiforrott, az előtörténetek és a karakterekhez tartozó kalandok is útjuknak indultak. Megvolt a varázsa ennek a kis családias légkörnek, hiszen mindenki olvasta vagy legalább néha követte a másik történetét. Én magam rövid szólózás után összeismerkedtem Grimivel, akinek a (nick)névadó karaktere az akkori karakterem mestere lett. Rövid kalandozás után csatlakozott Zera is, remekül szórakoztunk, a többi meg már történelem. J

Az év vége fele, már egész komoly forgalom és élet volt az oldalon, talán ezért is volt olyan nagy csapás, amikor egyik percről a másikra eltűnt a fórum a föld színéről. Előttem már leírták ezt az eseményt, és most én is ejtenék pár szót erről, úgy ahogy én emlékszem rá:

Eleinte azt hittük, hogy csak a szolgáltató végez karbantartást és pár óra múlva újra elérhető lesz az oldal, de nem így lett. Ma már mosolyogva gondolok vissza a kétségbeesésünkre, hogy: „most mi lesz?”, de akkor nagyon komolyan aggódtunk. Voltak végítélet hirdetők és voltak, akik reménykedtek, és az is kedves emlék, ahogy rögtön létre jött egy válságstáb, ami úgy nézett ki, hogy aki akkor számított, azt Lak beledobálta egy közös MSN-beszélgetésbe. J Tanácskoztunk jó pár órán keresztül, mintha ha csak a Jedi Tanács vitatna meg valami fontos ügyet. A probléma röviden az volt, hogy a szolgáltató valamiért kitalálta, hogy az ő fórumain csak angol nyelvű tartalom lehet, vagy valami hasonló, és előzetes figyelmeztetés nélkül levették az összes idegen nyelvű fórumot, köztük az AEÚ-t is. Engem személyesen annyira lesújtott, hogy eltűnt minden, amit eddig alkottunk kemény munkával, hogy bátorkodtam írni egy levelet a szolgáltatónak. Akkor még harmat gyenge angoltudással neki is láttam, és egy szabályra hivatkozva, amit valami FAQ-ban találtam a szolgáltató oldalán, megkértem őket, hogy adják vissza a fórumot és mi átírjuk a tartalmat angolra (persze a terv az volt, hogy mindent lementünk és már húzunk is el ettől a fórumcsaládtól). Nem is reméltem igazából, hogy válaszolnak, de Fortuna a mi pártunkon állt és egy rövid időre visszaállították a fórumot, mondanom se kell őrült copyzásba kezdtünk és a nap végére már minden fontos dolgot lementettünk, így készen álltunk a költözésre.

Szóval elég kalandos és izgalmas év volt 2005 az AEÚ számára, nekem pedig a legkedvesebb időszakok egyike lett. Később is jelen voltam, 2006-ban, 2007-ben csak hébe-hóba, majd 2008-09-ben megint gyakrabban. Az elmúlt 1-2 évben viszont sok változás történt az életemben és jelenleg nem tudok a fórummal foglalkozni szinte semmilyen szinten, de örömmel töltött el, amikor S’hoa tegnap megkeresett és megkért, hogy írjak pár sort a nagy nap alkalmából.

Bár már nem vagyok aktív tagja ennek a remek közösségnek, még mindig szívesen gondolok vissza azokra az évekre, amikor a fórum látogatása mindennapos elfoglaltságom volt. Az AEÚ manapság nekem olyan, mint az egykori alma mater, a gimnázium, amit az ember elballagás után pár évente meglátogat. Lehet, hogy egyeseknek ez erős párhuzamnak tűnik, de ha meglátogatjuk a régi sulit, akkor ugye jó érzések, emlékek árasztanak el, nos én hasonlóan érzek, ha az AEÚ-n járok…J

Dustil Arden, Caius Uthar – Hunyadi László