Beszámoló a JC14 első napjáról. (még a táborban írtuk!)
Az esti tábornyitón S’hoa világossá tette, hogy az idei tábor visszanyúlik a Jedi Camp gyökereihez: lazán szervezünk, lazán veszünk pár játékot, és túrázunk a környéken. Ezek mind abból származnak, hogy a legelső, 2006-os táborunkhoz hasonlóan itt is nehezen állt fel a stáb, még nehezebben vált világossá, hogy ki és mikor jön. Szóval van itt némi káosz, amibe az ember vagy beleőrül, vagy lazán veszi, és alkalmazkodik. Idén inkább alkalmazkodni akarunk… Hasonlóan régi történet, hogy egy település kellős közepén táborozunk. 2006-ban igazából ezzel lehetett együtt élni, csak nem minden játékot futtattunk valamilyen saját területen. Bizony, visszatér a jó szokás, hogy a táborhelytől messze, eldugott és kevésbé eldugott helyszíneken kell majd a történetet formálnia a játékosok seregének. Bár ez a sereg talán eltúlzott kifejezés, révén közel annyi mesélő van, mint játékos.
A táborhely belakása és Kemence felfedezése után nyitottuk meg a tábort, némi koccintással, sütögetéssel egybekötve.
Csak hogy az rpg is haladjon, megvolt a nyitójelenet is: a Magvilágok egyik füstös kocsmájában összegyűlt egy kalandorokból álló csapat, akik a Tingel Arm Corporation hívására érkeztek. Egy új világ felfedezésére induló hajóra keresnek belevaló legénységet. A küldetést a nagydumás kapitány, Marco Gellan vezeti, aki feltehetően Horst Fuchs reinkarnációja, mivel egy perc alatt eladta mindenkinek, hogy aki vele tart, kalandokat él át, meggazdagszik, történelmet ír, és nagyon jó lesz neki. A hajó neve a II. Kame-hame-ha, de asszem átkeresztelem még Iron Maidenre. Végül a kocsmajelenet és a szokásos rapid-randi után az alábbi legénység állt össze:
Az esti tábornyitón S’hoa világossá tette, hogy az idei tábor visszanyúlik a Jedi Camp gyökereihez: lazán szervezünk, lazán veszünk pár játékot, és túrázunk a környéken. Ezek mind abból származnak, hogy a legelső, 2006-os táborunkhoz hasonlóan itt is nehezen állt fel a stáb, még nehezebben vált világossá, hogy ki és mikor jön. Szóval van itt némi káosz, amibe az ember vagy beleőrül, vagy lazán veszi, és alkalmazkodik. Idén inkább alkalmazkodni akarunk… Hasonlóan régi történet, hogy egy település kellős közepén táborozunk. 2006-ban igazából ezzel lehetett együtt élni, csak nem minden játékot futtattunk valamilyen saját területen. Bizony, visszatér a jó szokás, hogy a táborhelytől messze, eldugott és kevésbé eldugott helyszíneken kell majd a történetet formálnia a játékosok seregének. Bár ez a sereg talán eltúlzott kifejezés, révén közel annyi mesélő van, mint játékos.
A táborhely belakása és Kemence felfedezése után nyitottuk meg a tábort, némi koccintással, sütögetéssel egybekötve.
- Marco Gellan kapitány: Sky
- Julien, a szökésben lévő katona: Kirpon
- Grigorij, vagy ki, az ellenőr: Siraka
- valami nagyon részeg fazon, aki úgysem száll fel velük: Grimi
- Takács Adolf agrár-technikus: S’hoa
- „holnapra már lesz neve” Jedi: Jess
- Marius, az idegbeteg exkommandós: Jeff
- valami fazon, akinek nem tudom, mi a különleges képessége: Soossyy
- alkoholszakértő technikus („írjuk azt, hogy vegyész, azt jó lesz!”): Csilla
- Mancika, a kapitány személyi asszisztense: Shue
Megjegyzések
Megjegyzés küldése