Jedi Camp 2015 napló: 3. nap

Hát, Kypnek ez volt az utolsó napja, ami ahhoz vezetett, hogy már nem ő írta a bejegyzés nagy részét - és így nem is jutott ki a netre még a tábor ideje alatt. A 3. nap összefoglalója így főleg Skytól származik, de ne búsuljatok, a történet egyik legepikusabb jelenetét azért még Kyp meséli el...

Kicsit enerváltan kezdtünk neki a napnak, tekintve, hogy nem keltünk olyan bitang későn, ahhoz képest, hogy már világosodott, amikor aludni tértünk. A reggel tehát buzgó koffeinfogyasztással és Pamkutya hallgatással telt. Nekem az rpg-t kellett szerkesztenem, mondanom se kell, a srácok nem könnyítették meg a dolgomat, főleg, hogy - szerencsére - volt koncepciójuk a játékkal kapcsolatban, ezért jöttek a kívánságlistáikkal.

A mai nap rpg szempontból legfontosabb tanulsága az volt, hogy mindennek van következménye. Például ha egy feszült politikai helyzetben az ellenfélnek elkezdesz magyarázni, hogy márpedig itt neki nincs joga szabályokat szabni, akkor jó eséllyel mindent megtesz, hogy bizonyítsa, hogy de, van. Ugyanígy, ha egy feszült politikai helyzetben titkos információkat osztasz meg az ellenfél ügynökével, akkor valószínűleg kettős ügynöknek néznek majd, és ki tudja, akár bánthatnak is.

A reggel így Sofud kézre kerítésével és bebörtönzésével kezdődött. Aztán jött egy Sofudról természetesen semmit sem tudó összekötőtiszt a Jedikhez, és lelkesen újságolta, hogy a tegnapi felderítői munka alapján belőtték Ghant lehetséges tartózkodási helyét. Ez persze annyira már nem volt nehéz, tekintve, hogy Ghant elkapott egy helyi zsarut, kivallatta, majd megölte. Ez konkrétan az a zsaru volt, akit tegnap éjjel Sofudék haza küldtek, hogy "gondolkodjon el az életén". A pasas el is hagyta a helyét, és hazaindult, de a gondolkodás már nem jött össze, mert keresztezte a keresett Jedi útját, aki nem bánt vele kesztyűs kézzel... Szerintem mindent elmond, hogy a hullát a hűtőből kivett felvágott jelképezte.

Ezek a jelenetek egyszerűek voltak, igazából azt akartam megtudni, hogy a játékosok hogyan reagálnak az adott helyzetekben, mivel rájöttem, hogy nincs időm minden lehetséges szálat kidolgozni. Elég képlékeny volt a sztori egyébként, mivel még a tábor alatt sem lehetett tudni, hogy mikor hány játékos lesz, és ezek a játékosok milyen döntéseket hoznak majd.

Szóval, döntéseket vártam, és születtek is. A játékosok elkönyvelték, hogy Sofudot a helyiek vagy megölték, vagy bebörtönözték, és jól is van ez így. Biztosra vélték azt is, hogy Ghant a járőrtől tud róluk és Sofudról, így a csapda nem fog összejönni. Grimi és Kyp le is folytatott egy vitát, hogy mennyire volt okos húzás két kapura játszani, és megmondom őszintén, Kyp olyan összerakott modellt rakott össze a helyzetről, hogy én is csak pislogni tudtam. Szerencsére Grimiben méltó ellenzékre akadt, így a vita kellően élénk volt köztük, míg Zera csak ült, és nézte ezt a gyönyörű tájat.

Hála Istennek a játékosok úgy döntöttek, hogy szétválnak, így már három főszállal kellett dolgoznom. Volt egy tervük, hogyan kapják el Ghantot, amihez Kypnek el kellett menni gyerekkori barátjához, Otau Yteshez, aki Mair tegnapi infói alapján a szakadár flotta parancsnoka. A terv egyébként egy kicsit fura volt, nem mondom, hogy nem volt semmilyen lehetőség benne, de számomra kicsit optimista feltételezéseken alapult. Azért örültem neki, mert így tényleg a játékosok irányítottak. Amúgy sem volt ötletem, hogyan választom le Kypet, hiszen kezdeni kell vele valamit, ha már holnap haza megy. Ha tudjátok, hogy értem...

A következő jelenetet nagyban befolyásolta a verőfényes napsütés. Kyp, azaz ahogy a játékban hívtuk, Ike elment Mairhoz, hogy tájékoztassa, el akarnak menni a flottához. Igazából a játékosok egyáltalán nem bíztak a karakterben, ezért arra számítottak, hogy a pont rajta keresztül jut majd el valahogy Ghanthoz a hír, azaz a csali. Kár, hogy a karakter se bízott bennük, amit a tegnap esti kis akciójuk után számításba vehettek volna. Nagyon komoly vita amúgy nem lett belőle, Mair továbbra is tolta a laza stílusát, ezzel pályára állítva az idei Camp buli-himnuszát.

Az alábbi képen elrejtettünk pár
jelentőségteljes apróságot...

A nagy fainság-sukárság-rajság közepette Kyp próbálta elmagyarázni a tervét a feszes izmait edző politikusnak, amihez túl kellett kiabálnia a feszes izmokért elismerően sikongató "sellőket", akik a medencében hűsöltek. Ha végiggondoljuk, hogy akkor még nem voltak lányok a táborban, rájöhetünk, hogy most Mairról is kiderült némi újdonság... Mair nem is szégyellte a dolgot, próbálta becsalogatni Ike-ot a sellők közé, de az nagyon kötelességtudó volt, így végül adott neki egy hamis címet, és hagyta távozni.

A jelenet után még pancsoltunk egy kicsit, gondoltuk, ha már van medence, akkor használjuk ki... A szieszta után persze nem volt könnyű újra kezdeni a dolgokat, kicsit tanácstalanok is voltunk, hogy mit akarunk lejátszani, és mit nem.

Végül megembereltük magunkat, és lejátszottuk, ahogy Grimi és Zera belépnek a teljesen felkészületlen véderősök közé. A jelenet ugyanott játszódott, ahol inni szoktunk, így a játékosok megtudhatták, hogy általában a helyi fegyveres erők élete játék és mese. Kivéve most, főleg, amikor megtudták, hogy egy Jedi megtámadta a börtönt. Mire odasiettek, már csak hullák voltak, de a Jedi, azaz a tanúk alapján Ghant, nem jutott be, így visszavonult. Grimiék nem sokat tudtak kezdeni a hullákkal, de nem para, mert jött egy új mesélői karakter, a Névtelen. 

Ő még egy régi fórumos karakterem, akit Sötét Jedinek dolgoztam ki, és elborultabb pillanataimban írtam hozzá. Hát ez az elborult karakter azóta Sid-moni Talo egyik Jedi-vadásza lett, és most Ghantért jött. Nem is bánt valami kesztyűs kézzel a véderősökkel, révén magasabbra helyezte el magát a parancsnoki láncban. Még az egyik haldoklóból is megpróbálta kiszedni, amit lehet, ami az egyik legmeghökkentőbb improvizációhoz vezetett az egész Campben. Az általam alakított karakter megnyomta egy medállal a haldokló, Sofud által alakított véderős mellkasát, mire Sofud irgalmatlan fingást produkált. Ezen a pillanaton még a Névtelen sem volt képes visszafojtani a röhögést. Aztán összeismerkedett Grimiékkel, akik elég bizalmatlanok voltak vele, de végül úgy érezték, hogy az eredeti tervük már nem válhat be, így kénytelenek lesznek alkalmazkodni. Már csak azért is érdemes volt figyelniük, mert elég sok új infót megtudtak arról, hogyan zajlott itt az élet, míg ők a Verneten csücsültek. Végül abban egyeztek meg, hogy a Névtelen kihozza a börtönből Sofudot, és csalinak használja, hiszen Ghant nyilván azért ment oda, hogy elkapja azt, aki vadászott rá.

Most már egyre jobban motoszkált a fejünkben, hogy Sirakáék mikorra jönnek meg, hiszen ez a Jedi-vadászat az ő karaktereiket is érintette volna. Mivel nem tudtunk róluk semmit, Sofud intézkedni kezdett. Azt hiszem, Sofud aznap délután öregedett egy évet. Mondjuk úgy, hogy Sirakáék kicsit túllazulták az út megtervezését, és konkrétan még Budán stoppoltak, amikor hívta őket. Az eredeti terv szerint Zera és Sofud bementek volna értük Balassagyarmatra, és mellesleg bevásároltak volna, de így egy kicsit piszkálni kellett az időbeosztást, mivel ez az akció nyilvánvalóan átcsúszott késő estére.

Egy darabig nyugtattuk Sofudot, aztán úgy voltunk vele, hogy the show must go on, így eljött a pillanat, hogy Kyp, azaz Ike találkozzon Ytessel.

Elmondom, mi volt a terv. Ike ugye tegnap tanúk előtt elárulta a hétpecsétes hadi titkokat egy Jedinek, aki kioktatta a véderős összekötőtisztet a Köztársaság fennhatóságáról. Ezt senki nem vette jó néven, így a teljes játékos csapat felkerült Sid halállistájára, Ike-kal az élen. A történet szerint többen is lázadozni kezdtek a verneti események miatt Ytes flottájában (ez egy másik szálra volt kidolgozva, most elővettem), és emiatt a parancsnoknak tisztogatnia kell. Az egyik Jedije, Syck Miselv elkötött egy hajót, és fosztogatni kezdett a Harrin folyosó mentén. Sikerült elkapni, kilőni a hajót, de Miselv lemenekült az egyik thaere-i bolygóra. Ytes rávette volna Ike-ot, hogy vadássza le Miselv-et, és a ha túléli ezt a küldetést, akkor végez vele, hiszen Sid parancsba adta.

Aztán, amikor Ike az Istennek se akart Miselv után eredni, kicsit bonyolodni kezdett a terv, de ezt olvassátok el Kyp nézőpontjából:

"Otau Ytes. Aeke egykori bajtársához repült, hogy segítséget kérjen tőle Ghant ellen és meggyőzze őt arról, esélytelen háborút vív. A Bovo Yagenen kötött barátságot az eszmékben való egyetértés táplálta, mostanra azonban mindketten megváltoztak. Ytes valóra váltotta a katonáskodásról szőtt álmait, s továbbiakat dédelgetett új, a Galaxist irányító Jedi rendről. Stenkyrka pedig a Köztársaság és Rend minden hibája mellett – melyeknek listáját még bővíthette a beszélgetés során - felismerni vélte egy gyilkos háború veszélyét. Úgy gondolta, a legtöbb, amit Ytes elérhet, egy nagyszabású öngyilkos akció, ami a Rend teljes felmorzsolódását is vonhatja maga után. Övé volt az ingatagabb álláspont is, hiszen nem a Köztársaságot védte, hanem a béke absztrakt jelzőjét – ami pedig Ytes szerint fenntarthatatlan. Némi habozás után elutasította egykori bajtársa felhívását a csatlakozásra, s távozni készült. A régi barátság azonban semmivé foszlott. Otau Ytes már katona volt, egy magasztos ügy fanatikus élharcosa, nem csak egy elégedetlenkedő Jedi lovag. Hátulról vetette magát a távozni készülő Aekére, s összecsaptak a fénykardok. Az ofeni Jedi hiába adta bele minden dühét a harcba, Ytes egyszerűen jobb kardforgató volt. Az admirális is megsebesült a rövid összecsapás során, de végigvágta egykori bajtársa kezét és arcát – majd megadásra szólította fel.

Aeke körülnézett. Katonák vették körül, tüzelésre kész fegyverekkel. Vele szemben pedig ott állt Ytes. Ő nem akart a köztársasági ügy mártírja lenni – elvégre nem is hitt benne igazán. Szavát vette az admirálisnak, hogy nem öli meg, s ezután felkiáltott: „Megadom magam a jobbnak!” A fénykard markolata hangos koppanással zuhant a hajóhídra.

Ytes végigmérte ellenfelét, majd parancsot adott, hogy lássák el a sebeit, s a bactába küldte. Stenkyrka túlélte a találkozást – ellentétben az Ytesnek adott paranccsal – viszont fogságba került, kiszolgáltatva a Déli Áramlat kényének-kedvének, akik egyértelműen árulót láttak benne. Két szűk lehetősége maradt. Elkötelezi magát Otau Ytes ügye mellett, s részt vesz az annyira antagonisztikusan vizionált háborúban – vagy meghal, az árnyékháború újabb névtelen áldozataként…"

Szóval a nagy kill off nem történt meg, de így is elégedettek voltunk, Kyp nagyon jól alakított. Asszem Grimi itt mondta, hogy sikerült végigolvasnia a JC10 történetét, és ezzel kiegészülve ez az egész marha jó. Hát, öt év alatt, de végül csak elérte a hatását a sztori... Eredetileg a szál Sofudék távollétében zárult volna, de ők a hajó felderítőtisztjei voltak, akik rpg szerint Miselv-et próbálták bemérni, offban pedig Sirakáék útját szervezték. Végül valahogy csak összejöttek a dolgok, így Zera és Sofud elmentek sört venni, meg fuvarozni, mi pedig kicsit lógtunk addig, főleg pazaakot játszottunk.

Végül megjöttek a tábor új lakói. Sofud elmesélte, hogy az utolsó pillanatig tartogatott izgalmat a begyűjtésük, de most már minden oké, hoztak sört, úgyhogy baj már nem lehet. A szállítmány kipakolása után elmondtam, hogy áll eddig a történet, hogyan lehet csatlakozni. Szegény Liának jól feladtuk a leckét, mivel még nem volt Campben, és a fórumot se ismerte. Egyébként másnap kiderült, hogy jól úszik a mély vízben, de most azt javasoltuk, hogy toljuk le Sofud szálát, és figyelje, hogy szokás mifelénk játszani. Hát, egyszerre kapott a jobb és a rosszabb énünkből is...
Sofudot és engem leszámítva mindenki véderős őr volt a börtönben. A karakterem, a Névtelen megígérte, hogy nem fog öldökölni, úgyhogy az volt a terv, hogy az őröket majd szép egyenként leüti a sötétben. Az őrök ezt valahogy nem fogták, így bármit csináltam, nem jöttek ki ellenőrizni, hanem helyette ott szórakoztatták egymást a fényben. A Névtelen valószínűleg ezt hamarabb elégelte volna meg, de igazából már rpg-n kívül is elfogyott a türelmem, úgyhogy egyszerűen odamasíroztam hozzájuk, közöltem, hogy sose láttam még ilyen beszari őröket, majd szétvertem őket. Annyira nem volt elegáns a dolog, mert csak azért nem haltam ki, mert a játékba nem fért bele, közülük viszont elestek páran, igaz, nem fénykard által. Végül kihoztam Sofudot, aki nem volt eléggé megilletődve ahhoz, hogy ne kezdjen el most is okoskodni.
Valahogy kialakult az a koncepció a játék során, hogy a legjobb hely, ahol el lehet rejtőzni, pont a Véderő kocsmája. Így a névtelen oda vitte Sofudot, ahol beszélgetni kezdtek. Mint kiderült, Sofud ismerte a karakter bátyját, így a beszélgetés személyesebbé vált, végül a Névtelen Sofudnak adta a kardját, mert nem akarta, hogy a Jedi meghaljon.
Ez elméletben egy komoly, lelkileg megterhelő beszélgetés lett volna. Gyakorlatban egy Looney toons kabaré kerekedett belőle, mert Grimi és Zera, mint kéretlen statiszták, állandóan felkeltek színlelt (?) részegségükből, és beleszóltak a jelenetbe. Hiába ütöttem őket a pisztoly agyával, vissza-visszatérő elem volt, hogy egy drámai ponton valami viccesnek szánt benyögés hangzott el. Amikor Zera megjelent, mint az új sztriptíztáncos, én már csak rezignáltan tűrtem, hogy a valaga időnként átlebben a jeleneten, de Sofud ezt is be tudta fűzni a játékba. Valószínűleg ennek köszönhetően én sem estem ki teljesen a szerepből, így végül jól sikerült a műsor.

Zera és Grimi mókázása egyértelmű jele volt annak, hogy eljött a buli ideje. Egy a darabig úgy volt, hogy elkezdjük Siraka és Lia szálát, de végül a sörözés és vízipipázás több szavazatot kapott. A pipa különösen népszerű volt, főleg nálam, mivel Zerával rájöttünk, hogyan lehet az általa hozott gázmaszkkal - nos, illetlen hangokat kiadni. Amikor ehhez füst is társul, akkor képtelen vagy megőrizni a felnőttség utolsó morzsáit is. :D
Szóval békés kis partizás zárta a napot, ismét volt Sötét Nagyúr, és természetesen nagy röhögések is.