JC16 történet #3 - A múlt és a jelen titkai

Ebben a bejegyzésben folytatom a JC16 történetét. Ebben a fejezetben indul be az "oké, de mi történt a JC15 után a fórum világában" kérdések megválaszolása. Ezt a sztorit egészen a Köztársaság bukásáig is kinyújtottuk.

A múlt és a jelen titkai

Nem mindenki ismerte jól az Arrgaw történetét. A tudósok némelyike tisztában volt vele, hogy négyszáz éve, a Déli Áramlat Szövetség idején milyen fontos szerepe volt, de nem tudta, mi történt itt azóta. A gyakorló régészek és hírszerzők viszont ismerték a bolygóban rejlő katonai és illegális pénzszerző lehetőségeket.

Az Arrgaw rosszul járt a Klón Háborúkkal: mivel a bolygó a CIS kiszögellő területe volt, a Köztársaság számára stratégiai célpont volt. Különösen, mert állítólag volt itt egy olyan börtön, amit Jedik ellen fejlesztettek ki. A köztársasági seregek ezért komoly erőket csoportosítottak ide, és nem bántak valami kíméletesen a bolygóval. A háború után a Birodalom nem sietett az újjáépítéssel, révén a bolygónak „vérében van a lázadás”. Az egykor virágzó kereskedelmi központ így látványosan lezüllött hőskorához képest.

Hanseburg nem volt valami veszélytelen hely, így a katonák is elkísérték Speedman csapatát, hogy megnézzék a lehetséges nyomokat. Első útjuk az állítólag Jedi-biztos börtön romjaihoz vezetett, ám megvizsgálva a maradványokat nem találtak olyan technológiára utaló jelet, ami igazolta volna a legendát. Igaz, hogy a börtön 400 éve épült, de az egybeesés láthatóan városi legendának bizonyult.

Ahogy arra számítani lehetett, mialatt a felderítők valami használható információ után kutattak a városban, a hajójukat megkörnyékezték a csempészek. Könnyű pénzt ajánlottak a két pilótának: elvisznek egy nagy rakomány műkincset a Kinyenig, ahol további árut szednek fel, majd leadják az egészet a távoli Moddell-szektorig, ahol az Endor is volt. A jutalom gyanúsan magas volt, amit a megbízók azzal indokoltak, hogy hosszú az út, és a háború óta nehéz olyan fuvarost találni, aki elvállalja, hogy az ismert régiók határáig meg. A két pilóta úgy döntött, hogy utánajárnak a dolognak, de előtte értesítik Trace-t.

Speedmanék nem értették, hogy Trace miért tartja olyan fontosnak, hogy hírszerzői feladatokat lásson el pont most, de úgy érezték, nélküle is boldogulnak. A következő állomásuk a helyi régészeti múzeum volt. A kiállított tárgyak között felismerhető volt több olyan szerkezet, amit az egykori GBE használt: bizonyítottá vált tehát, hogy a Köztársaság indított hadjáratot a térségbe 400 éve. Maz nem tévedett. Abban sem, hogy tényleg volt pár Jedi, aki az Arrgaw oldalára állt, és abban sem, hogy az utolsó, verneti csata vetett véget a Déli Áramlatnak és GBE-nek egyaránt. A szöveg alapján az Arrgaw egy egész flottát biztosított a menekülteknek, hogy újrakezdjék valahol. Talán a Jedik voltak ezek a menekültek?

A válaszok nem várattak magukra. A múzeum kurátora felismerte Speedmant, és nem kis kitörési lehetőséget látott abban, ha a kegyeibe férkőzik. Így néhány ígéret és kézfogás fejében a csapat magával vihetett néhány használhatónak tűnő leletet, és betekinthetett az egykori titokminiszter, Paulus Hector Mair titkos levelezésébe is. A források szerint Mair egyáltalán nem volt olyan jótét lélek, mint amilyennek az Arrgaw megőrizte az emlékezetében: egy flottát tartott fenn a Köztársaság ellen, a Farkasfalkát. Nevek is előkerültek: Mair parancsait egy Talo nevű személy hajtotta végre, akit ismeretlen okból leváltott egy másik, akit Thor-dyasnak hívtak. Thor-dyas azonban nem folytatatta a titkos küldetéseket, amiket Talo elkezdett, így a verneti csata után csak bizonyítéknak volt jó ő is, a flotta is. Maga Mair küldte el őt és a flottáját a Nyugati régióba, hogy a Köztársaság ne találjon rá. Thor-dyas nem is akarta előkerülni: nem jelentkezett többet sem ő, sem a legénysége. Mair ügynökei megerősítették Maz történetét: a Farkasfalka igazságosztó hadjáratba kezdett. Mair névszerint is említett két helyszínt: a Karfeddiont, ahol Thor-dyasék támogattak egy rabszolgafelkelést, és a Terminust, ami Peremvidék legszélén volt.

A tudósok úgy érezték, forró nyomon vannak. Csak úgy izzott a levegő a szenvedélyes vitától, amikor hívást kaptak Trace-től, hogy térjenek vissza a hajóra, mivel szükség lesz a régészeti ismereteikre. Speedman ennél több információt igényelt volna, de Trace nem fecsérelte a szót – épp egy mesterlövészpuska távcsövén keresztül figyelte, ahogy a két pilóta bemegy a csempészek raktárába, megtekinteni a szállítandó műtárgyakat. A csempészek nagyobb pályán mozogtak, mint elsőre látszott, és hazai terepen már jóval agresszívabbak is voltak. A felkelés két veteránját azonban hiába ijesztgették: némi szándékosan gerjesztett kakaskodás után kidobatták magukat, egy műtárggyal együtt, amit észrevétlenül elloptak.

A hajóban a régészek és a fegyverszakértők hamar megállapították, hogy a mintául hozott műtárgy hamis. Egyetlen értékes dolog volt benne – az anyaga. A kérdéses ásványt leginkább a hadiipar használta. De minek akar apránként a Moddell-szektorba vitetni valaki ilyen alapanyagokat? Trace és a hírszerzői tudták a választ: az Ismeretlen Régiókba menekült birodalmiakkal abban a szektorban a legkönnyebb kapcsolatba kerülni. Ez viszont azt is jelenthette, hogy az Arrgaw a néhai birodalom ügynökeitől hemzseg, akik még mindig nem adták fel az álmot, hogy újra visszatér a bukott rezsim dicsősége. Trace úgy döntött, ideje felvennie a kapcsolatot Leiával, mielőtt a fellelkesedett tudósok miatt elveszítik az ellenség nyomát...