Az alábbiakban olvasható, hogyan folytatta Thor-dyas az igazságosztó hadjáratot, egészen az ismert galaxis széléig.
Örökösök
A Senex szektor mindig külön állt egy kicsit a galaxis többi
területétől. A kutatók tudták, hogy a Köztársaságnak sosem sikerült igazán
hatékonyan megszilárdítani itt a befolyását, csak a Birodalom felemelkedésével
kezdett a térség a Magvilágok normáihoz igazodni. A rabszolgaság intézménye
mindkét korban meg tudott jelenni a szektor világain: a Birodalomnak sosem
voltak fontosak az értelmes lények jogai, a Köztársaságnak pedig túl fontosak
voltak a kormányok jogai ahhoz, hogy mindenki szabadsága garantált legyen itt.
A Karfeddionra sosem jutottak el a belbiztonságiak és a Jedi Lovagok – egészen
míg Thor-dyas és a Farkasfalka el nem indult a keresztes hadjáratra.
A hajó egy bortermelő vidéken szállt le, ami igen vonzónak
tűnt minden utas számára. Különösen élvezhetőnek ígérkezett a karfeddioni
nyomozás, miután kiderült, hogy a helyiek nagyon is emlékeznek Thor-dyasékra:
bár némi torzítással, de az akkori események és szereplőik még akkor is
meghatározó elemei voltak az uralkodó családok identitásának, és a kultúra
minden elemének. A csoport úgy döntött, két irányból közelítik meg a kérdést:
néhányan elindultak ahhoz a családhoz, ami a reklámok szerint sok pénzzel
támogatta a rabszolgafelkelés emlékét, a többiek pedig a könyvtárhoz mentek,
hogy a legendákon kívül korabeli feljegyzéseket is meg tudjanak vizsgálni.
A Spartacus-család birtokán munkások fogadták a család
története iránt érdeklődőket. Bár a leültették őket az asztalukhoz, a
vendéglátók elég bizalmatlannak és cinikusnak tűntek, különösen, amikor a régi
legendák felmerültek. Viszonylag nehéz volt összefüggő információkat kinyerni a
furcsa beszélgetésből: a munkások megerősítették, hogy annak idején külvilági
harcosok avatkoztak be a rabszolgafelkelésbe, de nem beszéltek erről túl
lelkesen. Úgy tűnt, hogy Thor-dyasék akciója sikertelen volt: a munkások, akik
vendégül látták őket, gyakorlatilag rabszolgák voltak. Mégpedig a
Spartacus-család szolgái – azé a családé, ami a lázadásnak köszönhette a
vagyonát.
Erről sikerült többet megtudni, amikor a birtok úrnője a
helyszínre érkezett. Az arisztokrata egy cseppet sem volt nyitottabb az
idegenek felé, mint a munkásai: úgy tűnt, hogy a helyi kultúrába beépült az a
nézet, hogy a külhoniak csak bajt hoznak. Bár igen ridegen, de Spartacus grófnő
minden kérdést megválaszolt, amit tudott: négyszáz évvel korábban a
Karfeddionon rabszolgalázadás robbant ki. A felkelés hosszú ideig reménytelen
harcot vívott az akkori uralkodó osztállyal, míg meg nem érkezett a
Farkasfalka. A néphit Thorról beszélt, akit az igazságtalanság annyira
felbőszített, hogy villámaival lesújtott az elnyomókra – így segítette győzelemre
a rabszolgákat. A harcokba a külvilágiak is bekapcsolódtak, némelyikük még le
is telepedett a bolygón. Thor azonban távozott, mikor a műve bevégeztetett: a
győztes rabszolgák uralmuk alá hajtották a korábbi zsarnokokat. Az úrnő
munkásai azoknak a leszármazottai voltak, akik annak idején elvesztették a
hatalmukat a felkelés miatt. Nem csoda hát, hogy nem szívesen beszéltek a
Farkasfalkáról. A nő ennél többet nem igazán tudott mondani: ismerte a
legendákat, de ezek mind az ő hatalmát erősítették meg. A tudósok be kellett
lássák, hogy a lakosságtól nem tudhatják meg, pontosan mi történt a
Karfeddionon. Így végül elbúcsúztak, Gus Tank még vett több hordó bort, és
visszaindultak a hajóhoz.
A könyvtár látogatói sem voltak sokkal sikeresebbek: annak
ellenére, hogy a Farkasfalka mennyire meghatározó eleme volt a helyi
társadalomnak, egy helyi power metal együttes számai voltak a legvilágosabb
nyomai Thor-dyasék jelenlétének. A Rebellion slágerei olyan neveket és
történeteket őriztek, amelyek arról árulkodtak, hogy a Jedik hősiesen harcoltak
az elnyomás ellen. Az Ytes attack, Thor’s wrath és Aeke, the savior című művek
konkrét hadműveletekről szóltak.
Ezek a legendák azonban önmagukban nem bizonyítottak semmit.
A múzeum szerencsére néhány tárgyi leletet is őrzött, amelyek között egy
memóriaegység is volt. A négy évszázados technológia valamiért nem
foglalkoztatta a karfeddioniak képzeletét, de Murak, Sinch és MoonWoon
rájöttek, hogy egy hajónaplóból kiselejtezett tárral van dolguk, amit képesek
újra beüzemelni. Így jutottak el a kutatás eddigi legjelentősebb
felfedezéséhez: a hajónaplóból sikerült kimenteni pár nevet, valamint egy
jelentést a karfeddioni küldetésről. A holofelvételen egy Sato nevű nő
magyarázta el, miért válik ki hajójával a Farkasfalkából: hosszú igazságosztó
út után a Thor-dyas által vezetett flotta morálja megtört a Karfeddinnál. A
renegát Jedikből álló parancsnokok őszintén hittek a rabszolgalázadás ügyében,
és meggyőzték az arrgaw-i legénységet, hogy harcoljanak a lázadók oldalán. A
felkelés végére azonban kiderült, hogy kihasználták őket. A bolygón nem szűnt
meg a rabszolgaság, csak annyi történt: hogy a szolgákból lettek az urak.
Minden áldozat, amit a Farkasfalka hozott, hiábavaló volt – az új uralkodó
osztály elutasította Thor-dyasék javaslatait. A legénység elvesztette hitét,
további harcról szó sem lehetett. Maga Thor-dyas sem hitt már abban, hogy van
értelme folytatni a vándorlást, és tovább keresni az igaz ügyeket. A lélekben
megtört flotta szétszéledt. A Jedik továbbra sem akartak visszatérni a
Köztársaságba, így a Hydiai út vége felé indultak, a Terminus nevű bolygóra.
A csapat újra egyesült, késlekedés nélkül elindult a Terminusra. A bolygó az arrgaw-i dokumentumokban is említést kapott, de most
már azt is tudták, hogy Thor-dyas végállomásnak használta szemelte ki. Mindenki
nagy reményeket fűzött ehhez: ha a Jedik nem mentek tovább, akkor lehetséges,
hogy a leszármazottaik ma is élnek! A Terminusra ugyan eljutott a Birodalom, de
a bolygó annyira távol volt a Magtól, hogy oda talán még sem a Császár, sem
Vader, sem az inkvizítoraik sem jutottak el. Talán még mindig vannak ott
Erő-érzékeny személyek!
Amikor odaértek, a Terminus utcáit tüntetések lepték el.
Mint a hírekből kiderült, a Birodalomhoz hű kormányzat igyekezett mindenkit
likvidálni az elmúlt években, aki képes lett volna ellenzékként fellépni vele
szemben. A rezsim bukása után egy újságíró napvilágra hozta a titkos
dokumentumokat, amelyekből kiderült, hogy kik és miért estek a politikai
gyilkosságok áldozatául. A tömeg igazságot akart, amit senki nem tudott nekik
megadni.
Speedmanék elkeseredve olvasták a cikksorozatot. Az elmúlt
években kiiktatott polgárok névsorában megtalálhatóak voltak azok
leszármazottai, akiknek a neve a Karfeddionon található legénységi listán
szerepelt. A következtetés tehát helyes volt: a Farkasfalka valóban
letelepedett a Terminuson, és valóban hagyott hátra örökösöket. Ezek az emberek
fontos közszereplővé váltak az évek során: ügyvédek, rendőrök, orvosok lettek.
Szinte minden generációra jutott egy kitüntetés valamilyen fontos
szerepvállalás miatt. Ahogy a kutatók a történet mélyére ásták magukat,
kiderült, hogy a birodalmi tisztogatásnak akadtak túlélői: a Rainy nevű család
egyik tagja a mai napig életben volt, és a nyilvánosság elől rejtőzött.
Trace és emberei feszült figyelemmel vitték át a tudósokat a
megvadult tömegen. Sokan azt sem tudták már, hogy Rainy áldozat vagy áruló-e,
így az indulatok bármikor erőszakhoz vezethettek volna. Hála a katonai
határozottságnak, végül sikerült eljutni a fiatal férfihoz. Rainy kezdetben
igen bizalmatlan volt, láthatóan titkolt valamit. Nehéz volt meggyőzni arról,
hogy senki sem akarja bántani. Végül elmondta a történetet, amit a kutatók
kerestek. Helyére került egy újabb darab is: Rainy családja régen érkezett a Terminusra,
és büszkén őrizte származását. A bevándorlók családjai között szoros kapcsolat
maradt fent, Rainy ismert is néhány embert, akiket a Birodalom eltett láb alól.
Elmondása szerint nagybátyja őrizte igazán a családi örökséget, ő többet tudott
volna mondani, ha nem száll szembe a birodalmiakkal. Amikor a férfi rájött,
hogy a titkosszolgálat már a nyomában van, elmenekült, és csak pár szóban
mondott valamit az ügyükről, valamit, amit a fiatalembernek is fontos volt tudnia.
A családjaik mindig az igazság bajnokai voltak, már azelőtt is, hogy
megállapodtak volna a Terminuson. Valaha többen voltak, de a többiek elhagyták
a bolygót. Akkor történt, amikor egy rejtélyes tárgy érkezett a hiperűrből: ez a tárgy azóta is fontos a családoknak. A fiatalember volt az utolsó, akinek átadhatta, így Rainy - akaratán kívül - belekeveredett a Birodalommal szembeni ellenállásba.
Rainynél volt ez a tárgy. Ő azt hitte, jól elrejtette, de
Trace emberei később megjegyezték, hogy két perc alatt rábukkantak volna. Sinch
azonnal rájött, hogy mit rejteget Rainy: egy kommunikációs kapszulát. Akkor
használnak ilyet, amikor a holonetes átjátszókra nem lehet támaszkodni.
Leginkább a mélyűri felfedezők eszköze volt ez. Rainy ezer örömmel szabadult
meg a veszélyes örökségtől, így a csapat elvitte azt a hajóra, ahol Sinch egy
órán át dolgozott rajta. Mikor kibontotta, olyan nyomra bukkantak, amire senki
sem számított: egy üzenetre, amit személyesen Radnor Thor-dyasnak címzett egy S’hoalen
Deare nevű egyén.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése