JC16 történet #6 - Hív a kötelesség

Lassan végéhez ért a 2016-os történet, sőt, három JC közös története. Ebből a bejegyzésből kiderül, mi lett Radnor Thor-dyas, S'hoalen Deare és Sid-moni Talo sorsa. Az expedíció tagjai egyre jobban megismerik a Jediket, és azt a szerepet, amit be kellene tölteniük egy olyan világban, ahol a polgárháborút közel sem tekinti mindenki lezártnak...

Hív a kötelesség

Deare üzenetében az állt, hogy sarokba szorította Thor-dyassal közös ellenségét, Sid-Moni Talót a Rattatak nevű bolygónál. Sokan nem is tudták, ez mit jelent: ez a bolygó távol esett mindentől, ami fontos volt. Az Új Köztársaság még mindig nem teremtett rendet azon a környéken, és valószínűtlen is volt, hogy ez egyhamar változni fog: a Birodalom utolsó hívei ebbe az irányba menekültek.

A tudósok addig akarták követni a nyomot, ameddig csak lehetséges volt. De érdemes-e még tovább utazni, egészen egy háborús zónáig, amikor a küldetésnek technikailag vége volt? Leia burkoltan arra adott megbízatást, hogy lehetséges Jedi-tanoncokat keressenek a bátyjának. Az eddigi információk alapján azok, akiknek a vérvonala folytatódott, nem mentek tovább a Terminusról, így valószínűtlen volt, hogy a tudósok Erő-érzékeny személyekre bukkanhatnak még. A jelek szerint a hírszerzés is lezártnak tekintette a kutatást, mivel visszarendelték Trace-t és MoonWoont, hogy kivizsgálják az Arrgaw-n talált hadianyag-mozgást.
Abban a pillanatban senki nem tudta megmondani, pontosan miért akar tovább menni. Egyeseket a kaland vonzott, másokat az igazság, amit a Birodalom oly hosszú ideig ferdített el. Néhányan példaképet láttak Thor-dyasban és a csapatában, és fontos volt, hogy megismerjék a történet végét.

A Rattatakra vezető út hosszú ideig tartott. Az utazókat csak úgy feszítették a kérdések: ki volt ez a Sid-Moni Talo pontosan? Az arrgaw-i leletek alapján egy pre-szeparatista parancsnok lehetett, aki az Arrgaw szolgálatában állhatott. A Verneten talált csata nyomai azt sugallták, hogy néhány Jedi is az ő oldalán volt, akiken végül rajtaüthetett a köztársaság belbiztonsági ereje. Thor-dyas ekkor üldözhette el Talót, de ahelyett, hogy átadta volna a zendülő flottát a Köztársaságnak, átvette a vezetését, és elindult rendet teremteni azokra a területekre, ahol a Köztársaság nem tudta érvényesíteni a törvényeit.

Thor-dyas cselekedete mélyen átformálta a történészek elképzelését a Jedikről. Ők úgy tanulták, hogy a Jedik összeesküvők, anarchisták voltak, akik a törvény fölött álló szervezetnek gondolták magukat. Az elmúlt húsz év összes tankönyvében az állt, hogy még csak az sem helytálló kifejezés, hogy a Jedik elárulták a Köztársaságot, mert ők sosem szolgálták, inkább csak használták azt.
Minden hazugságban van egy kis igazság. Az expedíció rávilágított a 400 évvel ezelőtti problémákra: a Köztársaság képtelen volt egységes, igazságos rendet fenntartani. Minden kormány emberekből áll, és amikor ezeknek az embereknek a gyarlóságai összeadódnak, a kormány már nem képes segíteni a népen. A Jedik, de legalábbis Thor-dyas emberei olyan személyek voltak, akik átlépték azokat a határokat, amit a politika nem.
Vajon ilyen jogokat akart adni Leia a fivérének? Vajon szükség van egy állam fölötti Rendre, ahhoz, hogy a galaxist békésen egyben lehessen tartani?
Senki nem beszélt ezekről, senki sem vitatkozott, de többek fejében keringtek ezek a gondolatok. Bizonyos értelemben Thor-dyas ugyanúgy összekovácsolta őket, mint négy évszázaddal korábban a Farkasfalkát.

Mindannyian izgatottan bámulták a Rattatak felszínét, amikor a hajójuk megérkezett az úti célhoz. A bolygó láthatóan kemény éveken ment keresztül: sok település háborúk nyomait viselte magán, azok a városok, amelyek épen maradtak, zsúfoltak és piszkosak voltak, már a magasból is. A legnagyobb város fölött kiszúrva észrevettek egy szobrot, ami két egymással harcoló vívót ábrázolt. Talán Jedik? Gus keresett egy közeli helyet, hogy kideríthessék.
Leszállás után a csapat két részre oszlott: az egyik elment az emlékműhöz, a másik pedig a mindenhová kiplakátolt harcművészeti bemutató iránt érdeklődött. Arra gondoltak, hogy itt a térségből sokan megfordulnak, némi ismerkedés után talán sikerül megtudni valamennyit a Rattatak és Thor-dyas történetéről.

S’hoalen Deare, Sid-moni Talo és Radnor Thor-dyas történetére egyszerűbben rájöttek, mint gondolták volna. Mint kiderült, a történetből legenda lett, ami hasonló kultuszt hagyott fent, mint a Karfeddionon. Ám míg ott a történet a hatalomról szólt, a Rattatak véráztatta világán a megbocsátás került középpontba.

Az emlékművet tisztelettel gondozták a hívek: amikor a kutatók odaértek, akkor is takarított egy nő. A kegyhely őrzője szívesen mesélt: valaha rég, egy Talo nevű férfi érkezett a Rattatakra. A bolygó vérszomjas zsoldosai bőkezű megbízóra leltek benne, mivel Talo menekült. Üldözője egy régi barátja volt, Shaolen, aki korábban elfogta és kínozta Talót. Rejtély, hogy a két barát min veszett össze, de Shaolen haragja csillapíthatatlan volt. Talo nem tévedett: üldözője hamar rátalált és maga is zsoldosokat fogadott fel, hogy végezzen Talóval. Sokan meghaltak, de a két barát így sem bírt egymással. Egy napon Shaolennek erősítése érkezett egy idegen világról: a hadihajók lovagokat és katonákat hoztak. De a lovagok vezetője, Tor Diaz nem osztotta Shaolen dühét, arra próbálta rávenni a férfit, hogy csillapodjék, és kössön békét. Talo azonban már maga is le akart számolni a régi baráttal, így a harcok folytatódtak. Shaolen végül sarokba szorította Talót, ezen a helyen, ahol az emlékmű állt, de Tor Diaz is elesett addigra.
Shaolen sajátkezűleg akart végezni Talóval, ezért párbajra hívta ki. Talo elfogadta a kihívást, és előjött a fedezékből. A két harcos küzdelme állítólag olyan erejű volt, amit még nem láttak a Rattatakon, egyesek úgy vélik, hogy a Harcművészetek Nagy Tornáját is ennek tiszteletére rendezik. Talo végül legyőzte Shaolent, de felajánlotta, hogy megkíméli az életét, ha békét kötnek. Shaolen emberei azonban tüzet nyitottak, halálosan megsebesítve Talót. Shaolen ekkor eldobta fegyverét, megbánt mindent, amit a háborúkban elkövetett, és meggyászolta barátját. Közös vallásuk szerint elhamvasztotta Talo holttestét, majd megmaradt lovagjaival elhagyta a Rattatakot, hogy új, békés életet kezdjen.

Eközben, a Harcművészetek Nagy Tornája szintén tartogatott meglepetéseket. Elsősorban Nia Lim számára, akit Speedman benevezett, hogy közelebb tudjanak férkőzni a küzdőkhöz. Ellenértékül Gus Tank karfeddioni borát ajánlotta fel, amit a pilóta később igencsak nehezményezett.

Lim szerepeltetése jó ötlet volt, mivel így megismerték a Torna két legjobb harcosát, akik mindketten jelentőséggel bírtak a küldetés szempontjából. Az egyik valamilyen szerzetes-féle volt, akivel Lim meg is küzdött. A szerzetes legyőzte, de úgy vélte, méltó módon harcolt, így később hajlandó volt segíteni a csapatnak. Előtte összecsapott egy nagydarab ex-katonával, aki feltehetően a Birodalom valamelyik elit egységében, talán egyenesen a Császári testőrségben szolgált korábban. A fickó a birodalmi propagandát hirdette, és minden egyes győzelme újabb rajongókat terelt a bukott rezsim zászlaja alá. Egészen míg a szerzetes meg nem állította őt a döntőben.
A döntő után Lim bemutatta csapatot a szerzetesnek. A férfi elmondta, hogy egy távoli bolygón tanult meg így harcolni, a Shoalen-templomban. A rendje századok óta utazik a szektorban, hogy olyan fenyegető erőket ártalmatlanítson, mint itt, ez a katona volt. Ez a kötelességük, a hagyományaik szerint. Bár nyitottak a harcművészet iránt, a belső békét és a megbocsátást hirdetik. Hitük szerint a harc segíthet kibontakoztatni a legnemesebb, de a legsötétebb oldalunkat is.
A sok áthallás egyre érdekesebbé tette a szerzetest. Elképzelhetőnek tűnt, hogy Thor-dyasék hagytak maguk után valamilyen tanítást, ami máig fennmaradt?

Miután a két felderítő csapat újra egyesült, arra a következtetésre jutottak, hogy a kapcsolat konkrétabb, mint képzelték. A Shoalen-szerzetesek valószínűleg a néhai S’hoalen Deare útján járnak.

A legenda alapján feltehető volt, hogy a Deare átvette a Farkasfalka irányítását, és ismeretlen területre távozott. Úgy tűnt, hogy később templomot alapított, ahol valamiféle saját Jedi Renddel próbálkozott. A Tornát megnyerő szerzetes alighanem ennek a Rendnek a leszármazottja volt.
Sokáig kellett győzködniük a harcost, hogy vigye el őket a Templomhoz. A csapat cinikus katonákból és ex-birodalmi tudósokból állt, így a bizalom nem jött magától. Lim becsületes és bátor küzdőstílusa azonban láthatóan mély benyomást tett a szerzetesre, ezért úgy döntött, hogy ad egy esélyt.

A tragikus sorsú Thor-dyas utáni kutatás a végére ért. Az egykori Jedit kötelességteljesítés közben érte a halál. Azonban azzal, hogy a végső elkeseredés után is megőrizte a hitét és értékrendjét, elvezette őket egy újabb nyomhoz. Egy olyan nyomhoz, ami most talán lehetővé tette, hogy Luke Skywalker újraalapítsa a Jedi Rendet…