Idén is kevesebb napra, kevesebb létszámmal mentünk le, és már arról is lemondtunk, hogy egyáltalán saját területen legyünk, nem hogy az erdő közepén. Szerencsére egy másik fórum, a Bagolykő tagjai kedves vendéglátók voltak, és azzal is meg tudtak birkózni, hogy a maroknyi "Jedi" többet iszik, mint ők összesen...
Mondhatjuk, hogy idén nem csak a Star Wars világában hagytunk nyomot.
Hogy alakult a Camp idén?
Itt a blogon is szépen lehetett követni kicsiny közösségünk átformálódását: a JC15 review hivatkozik a 2014-es reviewra, ami arról szólt, hogy a fórumos szerepjáték után már a Jedi Camp is haldoklik, Úr Isten...! És igen, azt hiszem kimondhatjuk, hogy lezártuk a hősidőket, meg az azutáni időket is - de a kapcsolatainkat nem. Így lett a 2016-os Camp egy hosszú hétvégébe tömörítve, amivel ki is tudtunk békülni. Ám 2017-re valahogy mégsem sikerült szervezni semmit, pedig elég konkrét ötletet vezettem fel: világos, hogy kissé mindenki felnőttebb lett a régi táborokhoz képest, és visszavonult a Star Wars rajongói front ezen részétől. Egy időben azonban mindannyiunknak nagy hatással volt az életére, fejlődésére ez a csapat, így arra gondoltam, jó volna ezt valahogy megjeleníteni.
A korábbi elgondolás szerint mindig a legutóbbi SW filmhez kapcsolódunk, ami '17-ben ugye a Rogue One volt. Így jött a sztori, hogy a következő Campben legyünk lázadó katonák, akik a Birodalom legyőzése után azon gondolkodnak, hogy mihez kezdjenek az életükkel, mennek még kalandozni, stb...
Hát, nem írtunk túl sokat. És végül Camp se lett.
Aztán Grimi írt, már nem is a fórumra (amúgy megint van), hanem a Zuckerberg-galaxisra, hogy ő tud helyet és időpontot mondani: simán elférnénk a Harry Potter fórumos tábor mellett.
Végül páran összeverődtünk erre a hétvégére, leporoltuk a 2017-es ötletet is. A lázadós sztori valahogy senkinek sem passzolt, így végül a fórum idejébe helyeztük az eseményeket: az idei történet a 2015-ös folytatása. Mi lett azokkal a szövetségi katonákkal, és az oldalukon harcoló renegát Jedikkel, akik megkapták Sid leállító parancsát? Mi lett azokkal a lázadókkal, akiknek többé nincs ügyük, amiért harcolhatnának?
Történet
Ha valaki röviden akar választ kapni a felvezető kérdésre, vagy csak aláfestő zenére vágyik, ajánlom ezt a számot:
Bizony, idén se happy endre játszottunk, bár a befejezés egy elég banális impró miatt alakult így...
Mivel az ott töltött idő nagy része játékkal telt, keverni fogom a naplóírói és a történetmesélői narratívát, előre szólok.
Szóval, az első végigpiált este után Kyp, Kir O', Grimi, Sofud és Zera összerántottak valami előtöri félét. Igazából Grimi és Kyp foglalkozott vele komolyabban, a többiek inkább bevállalták, hogy nem értették az instrukciókat.
Így lett a galaxis végül gazdagabb Nassor Thor-dyas (Grimi), ......... (Sofud), Flyer (Kir O'), Kyrpon Walden (Kyp), ............. hadnagy (Zera), valamint Nycos Nassir százados (Sky) karaktereivel.
Ebből voltak Jedik: Grimi a saját 2010-2015-ös karakterének a testvére volt, afféle kettős ügynök, aki tanítgatta a korábban alkalmatlannak ítélt, illetve a reális helyzetértékeléssel továbbra is küszködő Sofudot. Mármint a karakterét. Volt két katonánk is, ezek közül az egyik igazából Jedi volt, csak jobban tudott a gyalogsággal azonosulni, ez volt az én Nassir karakterem. Zera egy idősebb CorSec-es tiszt volt, aki a Válság után dobbantott, és segített kiképezni az Arrgaw seregét. Ez a sereg azért nem volt olyan nagyon komoly, a logisztikát és a felszerelést például független vállalkozók, leánykori nevükön csempészek és kalózok segítségével oldották meg. Itt is vannak átfedések a kasztok között, mivel Kyp a története szerint kapott valami magasabb rangot is az arrgaw-i seregben. Kevésbé kitüntetett társ Kir O'-volt, aki bevallottan egy dologhoz értett: tudott űrhajót vezetni.
Később Lak és Noémi is csatlakoztak hozzánk, de erre még kitérünk.
1. fejezet: Rebel without a cause
A történet a Chandrilai Jedi Akadémiánál kezdődik. A karakterek többé-kevésbé ismerik egymást ebből a furcsa háborúból, és bíznak is egymásban. Semmit nem tudnak arról, hogy Sid miért küldte nekik, hogy álljanak le mindennel. Azt tudják, hogy az Arrgaw tárgyalni kezdett, azt is, hogy a Vernetet lerohanta a GBE, de a vesztett csaták és köpönyegforgató kormányok nem kellene véget vessenek az ügynek...
Nassirnak, Thor-dyasnak és tanítványának van némi helyismerete, ezért úgy döntenek, hogy pont az ellenség egyik legfontosabb intézményében bújnak el, révén ott aztán tényleg senki nem fogja őket keresni.
Az Akadémiáról első pillantásra kiderült, hogy miért fogják bezárni a Jedik: a legtöbb renegát itt kapta a kiképzését, s mint látható, nem túl nagy fegyelmi követelmények mellett. Éppen buliztak, mivel megkapták a hírt, hogy a felkelésnek hivatalosan is vége, a GBE közbelépett, mindenki letette a fegyvert. Egy ilyen közegben Sofud karaktere fel sem tűnt, úgyhogy az ő dolga volt becsempészni a többieket. Mi Zerával hátul kommandóztunk, és beszélgettünk arról, hogy milyen jó a hadsereg. Eközben kiderült, hogy Zera szerint mi mégsem ismerjük egymást, úgyhogy ismerkedni kezdtünk... Sofud bevitte a Jedik között is körözött Nassor Thor-dyast, Kyp és Flyer pedig egyszerűen besétáltak egy rekesz sörrel, és senki nem kérdezett semmit. Mondom én, az Akadémiának lőttek. Sofud minket is bevitt, eközben beszervezte a bagolyköveseket statisztának. Nagyon sok eligazítást nem kaphattak, mivel a jelek szerint sem ők, sem mi nem tudtuk, hogy mikor van in-game helyzet. Érdekes beszélgetések voltak.
A renegátok némi sörözés után elfoglaltak egy már kiürült szobát, és előadták, hogy mit értettek meg ebből az egész helyzetből. A katonák toborozni és felszerelni akartak, a Jedik megkeresni a Farkasfalkát, pontosabban a Radnort, a csempészek pedig leginkább a GBE-re voltak kiakadva.
Végül úgy döntöttek, hogy a médián keresztül veszik fel a harcot. A Vernetről elég furcsa hírek jöttek, úgyhogy oda indultak először, hogy kiderítsék, mi lett az ottani Jedik sorsa valójában.
A helyszín a falu focipályája és a mellette lévő építkezés volt, ami remek lehetőség volt arra, hogy hőseink a saját szemükkel lássák a szörnyű valóságot: a GBE kissé túltolta a rendcsinálást itt, és olyan durva csatatérré változtatta a renegát Jedik szállását, mint amit nem látott a galaxis a Sith Háborúk óta. Erre ők is ráeszméltek, mivel titkosításokkal és buldózerekkel próbálták eltüntetni a nyomokat.
Lak és Nomi itt már velünk voltak, de még csak statisztának: ők voltak a szokásos X-lábú őrök, akiket elfogtunk és próbáltunk szóra bírni, inkább kevesebb sikerrel. Szerencsére a vallomások nélkül is egyértelmű volt, hogy itt tömegsírok készülnek. Nassir, aki a katonai hagyományok híve volt, dühbe is gurult, és arra próbálta kényszeríteni az őröket, hogy most itt azonnal hozzanak össze egy normál síremléket. A többiek ezt úgy kommentálták, hogy "normális vagy, mindjárt jön a váltás, és ránk szabadítja az egész helyőrséget", amiből megvolt az első in-game sértődés.
Átgondolva a helyzetet, a többi játékos adekvátabb reakciót adott a helyzetre, ami érdekes dolog, tekintve, hogy korábban mindig a mesélőnek volt a legadekvátabb reakciója. A szitu amúgy arról szólt, hogy össze akartam kötni a 2016-os JC-vel a dolgot, mivel abban 400 év múlva egy kutatócsoport elmegy a Vernetre, és megtalálja ezt az emlékművet. Illetve ezt konkrétan nem, mivel a társai elrángatták a karakteremet.
Az első fejezet végén a következő konklúziók alakultak ki: a GBE teljesen militarizálódott, nem képviseli a Köztársaság értékeit, és vasmarokkal veri le a zendüléseket, legyen szó a Jedikről, a saját csapatairól (ne feledjük: a 2015-ös sztori szerint a Vernetet egy kivált GBE-s csapat, Bauer és Adama tartották, amikor a Köztársaság beavatkozott), vagy szektorokról. Ez mindenkinek elfogadhatatlan volt, s feltehetőleg a politikusok és a polgárok is így látnák, úgyhogy a felvételek mennek ahhoz az újságíróhoz, aki régóta Nassor Thor-dyas nyomában jár: Mikel Blumkvisthoz.
A többi konklúzió személyesebb volt: a katonák elítélték a többieket, amiért semmi sem szent nekik, és hagyták meggyalázni a bajtársak emlékét a Verneten, a Jedik a többieket, mert nem gondolkodnak távlatokban, a csempészek pedig azért, mert a többiekbe semmi gyakorlatiasság nem szorult, és nem fogják fel a valós helyzetüket.
2. fejezet: Live free - don't join
Hőseink természetesen gondoltak a hamisítás vádjára, így eleve egy csavaros tervet eszeltek ki arra, hogy meggyőzzék Blumkvistot. Elképzelésük szerint egy távirányított hajóról elkezdik majd sugározni a verneti felvételeket, amire a GBE várhatóan le is csap majd. Ezt az akciót kellene Blumkvistnak látnia: ebből bebizonyosodna, hogy a belbiztonságiak diktatórikus módszerei nem merülnek ki egyetlen túlkapásban, hanem szisztematikus brutalitásról van szó.
A terv szerint a két katona elmegy a CorSechez, és az ő rendszerüket felhasználva megoldják, hogy az anyag egyáltalán fel tudjon jutni a Holonetre, a Jedik pedig felkeresik a Chandrilán Blumkvistot egy exkluzív interjú ígéretével. A csempészek pedig szereznek egy hajót, amit csalinak használhatnak majd.
Lak és Nomi itt már komolyabb szerepet kapott. A következő jelenetben Nomi debütált, aki nem akart saját karaktert, cserébe megkapta a legfontosabb mellékszereplőét: ő lett Mikel Blumkvist. Mi van, transzszexuális karakter már nem is lehet?
Az ő karaktere azért volt fontos, mivel ő az, aki tisztában van azzal, hogy mi történik most a Köztársaság politikai és igazságügyi arénájában, ami nem annyira békés, mint ahogy a hírekből hallani lehet. Szegény Noémi kapott is egy csomó instrukciót, és aggódott is nagyon, hogy elrontja a szerepet.
Hát, elmondom, mit láttam én. A két Jedi felvette az ünneplőjét, és komoly arccal felkeresték, hogy szeretnének vele beszélni, ha már ennyire érdeklődik, mondjuk a háború lezárásáról, és ha velük megy, akkor mutatnak is bizonyítékokat. Erre Noémi leiskolázta őket, hogy általában minden simlis interjúalany saját maga akarja megmondani az interjú témáját, és nem jutott volna ilyen hírnévhez, ha belemenne ebbe a játékba. Szóval mi lenne, ha inkább kiderülne végre, hogy miért rendelt több vadászköteléket a Jedi Rend pár éve, hol vetették be ezeket, miért nem lett ez hivatalos, és miért nem tud senki semmit? A bothai titkosszolgálat azt állítja, hogy a Jedik egy illegális, haszonszerző hadjáratba kezdtek, bizonyítékaik is vannak az egyik lovag, Skygo Ace ellen, de ő meg "eltűnt" a háborúban. Szóval mi lenne, ha inkább ebbe a pohárba öntenének tiszta vizet?
Kezdtem sajnálni Grimiéket. Végül bedobták az egyetlen adujukat, a verneti felvételeket, amiket Mikel komolyan vett, úgyhogy belement, hogy egy későbbi beszélgetés fejében most inkább a GBE és a demokrácia problémáival foglalkozik. A Jedik mondták, hogy előkészítik az akciót.
Az egész kulcsa a szállítás volt: kellett egy hajó, ami felveszi a csapat tagjait, és egy másik, amit a GBE szétlőhet. Ez utóbbi a Kyra állomáson próbálta beszerezni a Flyer és Kyp. A Kyra egy szerepjátékból való csempészállomás egyébként, fekete lyukak között van, úgyhogy elég nehéz megközelíteni. Korábban itt rejtegette az Arrgaw a flottáját, de sosem volt egy tiszta elkötelezettségű hely. Jelenleg Lak karaktere irányította, aki korábban katona volt, most már inkább kiszállta, és az volt a célja, hogy rend legyen a bázison, és senki ne húzhassa rá a vizes lepedőt. Ennek következtében egyik állam törvényei sem emelkedhettek az övéi felé. Nassir még ismerte a flottánál töltött időből, így meg volt róla győződve, hogy segíteni fog.
Mint mondtam, nem könnyű ide eljutni, amit ki is játszattunk a Kyppel és Kir O'-val: az utóbbi volt a pilóta, akinek csukott szemmel kellett tolnia egy megadott pályán egy talicskát, a navigátor, a benne ülő Kyp instrukciói szerint. A fekete lyukak és csillagködök közötti manőverezés az egyik kiemelkedő pontja volt a tábornak, mivel játékosaink megtalálták a kapcsolódási pontot a Star Wars és régiónk olyan műremekei között, mint a Macskajaj, Argó és a Mucsi-összes.
A röhögés nem ért véget a leszállás után sem. Lak, aki már nem nagyon akart elköteleződni a Szövetség irányába, a Köztársaságéba pedig pláne nem, nem fogadta a régi harcostársakat tárt karokkal. A terv eleve arra épült, hogy Flyer droggal fizet majd a második hajóért, ám mint kiderült, Lak nem tűrte meg az ilyen árut az állomáson. Sőt, igazából a körözött lázadókat sem. Különösebben nem is neheztelt Flyerre, amikor poénból kidobott két rendbontót a légzsilipen. Gyakorlatilag elküldte a francba a két karaktert: megkapták a frissen elhunytak hajóját, aztán indulhattak is. Végülis megvolt, amiért jöttek: két pilóta, két hajó. Már csak a távirányíthatóságot kellett megoldani.
...kellett volna.
A Corellián már nagyon várták, hogy kimentsék őket, ám amikor felvették a kapcsolatot Kyppel, nem pont azt hallották, amit akartak. Flyer lelépett azzal a géppel, amit ő vezetett, Kyp pedig rájött, hogy a küldetés elkezd öngyilkos jelleget ölteni az olyan fanatikusokkal, mint Nassir, úgyhogy elindult, hogy elintézze egy-két ügyét. Annyit még megtett két egykori bajtársának, hogy megadta egy fickó elérhetőségét, aki túl őrült volt ahhoz, hogy bevegyék a mozgalomba, viszont nagyon seggbe akarta rúgni a belbiztonságiakat.
A Jedik és a katonák tehát ott maradtak két külön bolygón, hajó, illetve most már terv nélkül.
3. fejezet - God's gonna cut you down
A játékban maradt karakterek megbeszélték, hogy a terv még így is kivitelezhető, csak nem biztos, hogy mindenki túl fogja élni. Merthogy a hajót valakinek vezetnie kell majd, illetve ha azt szétlövik, akkor a többieknek se lesz mivel menekülni.
Az alternatíva az volt, hogy nem egy hajóról adják le a kompromittáló anyagot, hanem Blumkvist rezidenciájáról, aki így első kézből tapasztalhatja majd meg a GBE igazság-szomját. Ezzel kockára tették volna az életét, ezért korábban elvetették az ötletet, de a készletek hiányában már vállalható ötletnek tűnt ez is.
A két katona így elment Coronet alsóbb szintjeire, hogy megkeresse Kyp délszláv háborúból kölcsönzött mellékszereplőjét a hajó érdekében. Végül meggyőzték, hogy ha átadja nekik a járművet, akkor ők képesek a legfájdalmasabb pontra lecsapni vele, és hogy a GBE a bíróságon győzhető le, nem a frontos, stb. A pasas végül átadott nekik valami Zastava-osztályú gépet, és megígérte, hogy ha ők nem járnak sikerrel, bosszút áll értük, és felrobbant egy rendőrséget. A hajó felé menet Nassir felvetette, hogy mozgósítani kellene a régi CorSec-es ismerősöket, mert ez csávó tényleg robbantani fog. Hiába, a terrorizmus azért nem fért bele.
A Chandrilán újra egyesülve megkeresték Blumkvistot, hogy előrehoznák az exkluzív interjút. A két katona elrejtőzött, hogy idejében kiszúrják a belbiztonságiakat, a Jedik pedig sugározni kezdték az adást, és közben elmondták az újságírónak, hogy honnan van az anyag.
A GBE úgy reagált, ahogy várható volt: kommandósokat küldött rájuk. A kibontakozó tűzharcban Blumkvist is láthatta, hogy a belbiztonságiak nem akarnak foglyokat ejteni, ettől függetlenül a Jedikre volt jobban kiakadva, amiért ilyen helyzetbe hozták. Bár a házat körülvették, végül sikerült kitörni a gyűrűből, eljutni a hajóhoz, és...
Előre rohantam, lövöldöztem egy kicsit, majd eljátszottam, hogy eltalálnak. Zera és Sofud is odajöttek, gondoltam, majd fedezékbe vonszolnak, de ők is inkább a hősi halált választották. Most már elfogadtuk, hogy "játékból" mégis ott van Griminél a kulcs, úgyhogy ő felszállt, mi meg ott maradtunk. Gondoltam, esetleg ki akarnak majd kérdezni, vagy ilyesmi, de Lak és Kir O' ritka nagy lelkesedéssel játszottál el a megsemmisítésünket...
4. fejezet - What lies beneath
Hát elfogytak a játékos karakterek. Egy kicsit azért el voltak képedve az emberek, hogy ezzel véget is ért a sztori, és amennyire emlékszem, nekem is lettek volna még ötleteim holnap reggelig a mesével.
Nem baj, lezárni még így is lehet.
Például össze lehet törni a kis álmaikat arról, hogy bár a hősök java elesett, de az ügy végül győzött, hiszen Blumkvist megírta az igazságot.
Az első epilógus-jelenetben egy holo-híradót játszottam el, amelyben informáltam a lakosságot, hogy valóban botrányt robbantott ki Blumkvist riportja, ám a teljes sztori az, hogy Soros György által fizetett terroristák rabolták el, így feltehető, hogy az anyagot kényszer hatására osztotta meg. Mégis, civil szervezetek és tüntetők nyomást gyakorolnak az ügyészségre, hogy helyezzék vád alá Waeras minisztert, Hunad tábornokot és Heinkel admirálist. Szakértők szerint ez könnyen vezethet a Galaktikus Belbiztonsági Erők végéhez. A szakértők alatt nem csak a politikai elemzőket kell érteni: az Expanziós Régiókban már fel is erősödött a kalóztevékenység.
Ezt már másnap játszottuk le, egy utolsó-utolsó jelenetben, amikor Lakék már nagyon mentek volna, de kíváncsiak voltak, mi lesz az ifjabbik Thor-dyasszal.
Nos, van egy régi, 2009-es mellékkarakter a fősztorimból, akit eleve egy ilyen Jedi lázadás élére képzeltem el. Őt úgy hívják, hogy Cronox Damaran, és a felkelés egyik nagy tisztje volt Sid Moni-Talo mellett, a JC15-ben lehetett már róla hallani.
Na, ő hívta a Merkatra Grimit, hogy a Butcher-stadionban megbeszélje vele a folytatást. Pontosabban azt, hogy nem lesz folytatás. Cronox az elmúlt időszakot ugyanis azzal töltötte, hogy levadássza azokat a renegát Jediket, akiket épp ő hozott a mozgalomba, csak aztán bekattantak, és a sötét oldalra álltak. Számára a tanulság ebből az egészből az, hogy a lázadás alapítója, Dabolus Hameln pár dolgot ugyan tisztán látott, de a probléma alapjaiban ő is tévedett.
Amint világi, politikai hatalom kezd el összpontosulni valahol, ott megjelenik az aljasság is. A Jedi Tanácsot a világi hatalommal való kapcsolat féltése hajtotta az Oxyno-ügy eltitkolásába. Hameln ezt a kapcsolatot akarta újradefiniálni, de ugyanazokat a hibákat követte el, mint a tanács, vagy a GBE. Sötét Jediket vetett be, kormányokat buktatott meg, flottákat lövetett szét, merényleteket támogatott a "nagyobb jó" érdekében. Ez a fajta gondolkodás megmérgezi a jellemet, ami végzetes következményekkel jár, ha valaki olyan képességekkel rendelkezik, mint a Jedik.
Damaran szerint az egyetlen járható út, ha kiszállnak az egészből, és helyrehozzák a károkat. És ezt várta Nassor Thor-dyastól is. Nem engedte, hogy megkeresse a fivérét, és visszatérjen a Farkasfalkával. Két választást hagyott neki: szívódjon fel, vagy megöli.
Nassor nem esett kétségbe, bár tudta, hogy a másik nem viccel. A jóvátételhez azonban másképp is hozzá tudott járulni. Rámutatott, hogy az egész konfliktus egy hiba vállalhatatlan mértékű eltitkolásából indult. Meg akarta semmisíteni ezt a titkot.
Nyilvánosságra akarta hozni Oxyno történetét.
Úgy gondolta, hogy az igazság hozza a legjobban helyre a károkat, amiket az elmúlt évek okoztak.
Damaran nem értett ezzel egyet, de beleegyezett a tervbe. Neki is megvolt a maga keresztes hadjárata.
Elbúcsúztak, és nem találkoztak többet.
Jango elszabadul
Régebben az volt a szokás, hogy a játék az utolsó este felé fejeződik be, másnap fotózkodás, pakolás, záróbuli. Valami ilyesmi volt most is, csak most több idő volt rá.
Először Zerát küldtük be, mivel ő könnyen teremt kapcsolatot, és normálisan nézett ki. Adtunk neki pénzt is. Egy pár perc múlva visszajön pár jägerrel, sütivel - és a pénzzel. Mondom, "vazze, nem fosztogatni küldtünk, hanem üzletelni". Úgyhogy visszaküldtük, de most már ment vele Kyp is, hiszen neki vérében van az alkudozás. Aztán jött a vőfély, hogy "sziasztok, hát ti mit szeretnétek". Erre meglepő összeszedettséggel elmagyaráztam, hogy kereskedni szeretnénk. Jön a vőlegény, hogy nem akar kereskedni, de ha valaki eljárja vele az első táncot, az kap egy üveg valamit. Nem mintha meleg lenne. "Nem baj, ő az" - mutattam Sofudra - "ő kétszer is táncol veled". Végül ittunk az egészségükre, elmondtuk a jókívánságainkat, majd a vőfély tanítani való diplomáciával tudtunkra adta, hogy nem feltétlen van szükség több díszvendégre.
Szóval ez egy érdekes kis Camp volt.
Annyit vásároltunk, mintha most is egy hétre jöttünk volna, nem csak egy hosszú hétvégére. De végülis annyit is ittunk.
A játék terén olyan mélységet vártam, mint régen, ehhez képest nem érdekelte annyira a játékosokat annyira sem, mint mondjuk 2015-ben. Viszont a fordulatok terén már nem nekik kellett újra és újra tervezni, hanem nekem. Eddig volt pár elágazás, amiben haladtak, mint az egerek a labirintusban, most viszont kimásztak belőle, és arra mentek, amerre akartak. És nem is volt rossz.
Ezen kívül, régen voltunk már ekkora állatok.
Nem mondanám, hogy a 2018-as menet méltó a régi JC-khez, de nekem maradandó élmény volt, az tuti!
(valószínűleg a többieknek is, mert már aznap találkozni akartak, hogy hazajöttünk)
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés