Star Wars - Palpatine kora (Kritika)

Hoppá, elírtam a címet. Ja, mégsem, csak a film legvégével kezdeném, mikor is Rey letagadva származását (miközben Leia megmondta neki, hogy sose féljen attól, hogy kicsoda) Skywalkernek nevezi magát, miközben az égvilágon semmi, de semmi köze nincs semmilyen szinten sem a Skywalkerekhez. Szóval kezdjük ezzel. Ja, ez SPOILER volt, és lesz még később is.

A Skywalker kora, melyet sértő és az egész Star Warst meggyalázó módon mindenhol a több, mint negyven éves Saga záró darabjaként emlegetnek (pedig a záró darabot már 1983-ban bemutatták) nem csak mint Star Wars bukik meg, hanem mint film is. Nincs nagyon mit szépíteni, ez egy rossz film. A George Lucas univerzumából származó legrosszabb darab. Igen, még a Baljós Árnyaknál (melyet a leggyengébbnek szokás nevezni, bár személyes véleményem szerint nem az) is messze borzalmasabb.
Persze nem nehéz ilyen szavakat dobálni, sározni valamit, ami rengeteg ember fáradságos, és odaadó munkájából született. Mert azt el kell ismerni, hogy a látvány, a díszlet, a hangulat igazán rendkívüli, de egy milliárdos cég milliárdos projektjétől ez alapból elvárható. Nem is számított senki silány CG-re vagy ott felejtett papírpohárra. De őszintén szólva arra sem számítottam, ami a moziban fogadott.

Miközben néztem a filmet, többször is értetlenül, zavarodottan széttártam a karom, vagy csak hápogtam döbbenten (utoljára ilyesmi szerintem Az utolsó léghajlító vetítésén történt meg velem), és az volt az érzésem, hogy a Kész Átverés Show-ban vagyok, vagy álmodom esetleg, mert nem akartam elhinni, nem tudtam befogadni, hogy a film ennyire ostobának néz. Hogy ilyen szinten buta, logikátlan és messzemenően rosszul megírt. Tényleg le voltam döbbenve azon, hogy ez a film így moziba került, és senki, de komolyan senki nem szólt, hogy "Srácok, ez biztosan jó lesz így? Star Warst csinálunk még, ugye?" És mikor a Sith tört használva Rey megnézte, hol találja az Sith útkeresőt, akkor már ki is szaladt a számon, "hogy ugye csak szórakoztok?". Mert hát ugye ha nem pontosan azon a szent helyen állva és magától épp akkora távolságra eltartva nézi, hogy a fegyver kialakítása hogyan is illik rá a roncsok mintájára, soha a büdös életben nem talált volna rá, hol keresse. Ja de, mégis, hiszen az Erőn keresztül érzékel olyan dolgokat, mint SITH CUCCOK. De ez túl sok magyarázkodást igényelt volna, ezért kiszúrták a nézők szemét valami blődséggel.

Megpróbálok tárgyilagos maradni, és nem emlegetni egyik Disney vezető anyukáját sem, pedig még most, tíz nappal később is képes lennék átállni a Sötét Oldalra, annyi düh van bennem. Az elején a film címével kezdtem, és itt fel is venném újra a fonalat. A magyar fordítás is ront rajta, de eredetileg sem valami találó névadás ez. Rise of Skywalker, ami inkább annyit tesz, Skywalker felemelkedése. A filmben azonban nincs egyetlen Skywalker sem, aki felemelkedne, hacsak nem Ben Solora értjük ezt, és bármennyire is jó karakter volt az övé, ez a film fájdalmasan keveset foglalkozik vele, még úgy is, hogy ő a második legtöbbet szereplő karakter. Nem túl meglepő módon visszatalál a Világos Oldalra, de ehhez Leia önfeláldozása (illetve a filmből nem túl elegánsan kiírása) kell, és nem magától ér ide. Egészen addig a pontig nem enged abból az elképzeléséből, hogy Rey oldalán uralni akarja a Galaxist. Aztán majdnem meghal, mert Leia a nevén szólítja, és Rey lesújt rá, és ettől észhez tér, illetve még halucinál előbb egyet. Ugyanez a jelenet Rey szemszögéből kiváló, mert őt ráébreszti, hogy haragból cselekedett, de Kylo Rent nem annak kéne visszahoznia a Sötét Oldalról, hogy az anyja megszólítja az Erőn keresztül. De ez felróható annak a szomorú ténynek a számlájára, hogy még a film forgatása előtt elhunyt Carrie Fisher, és ezt a filmet nagyban az ő karakterére szerették volna építeni. Viszont nem kenhetünk mindent ennek a számlájára, bár kétségtelen, hogy jobb is lehetett volna, ha nem erőszakolják bele Leiát a filmbe. Egy másik cikk is írta ezt, és én is így érzek, szerencsésebb döntés lett volna, ha őt épp olyan egyszerűen, ahogy Palpatine-t, beleírják az úszó szövegbe. Ha egy (jogosan) halottnak hitt karaktert ilyen könnyedén előhúzhattak a kalapból, akkor egy másikat is épp ilyen könnyen belerakhattak volna. Ha kiírják a történetből, én nem háborogtam volna rajta, bár elismerem, biztos sokan lettek volna, akik igen.

És akkor térjünk rá Palpatine-ra, ha már előkerült a neve. J.J. Abrams azt nyilatkozta, hogy mindig is megvolt az elképzelésük a teljes trilógiára, így az öreg visszahozása sem légbőlkapott ötlet. Ez egy nyilvánvaló hazugság, kármentesítés, magyarázkodás az ő és Disney részéről.
Az úszó szövegből kiderül, hogy Palpatine császár a síron túlról üzent, és a film azzal indít, hogy Kylo elmegy, hogy levadássza őt. Mert nem tűri a konkurenciát, nyilván. És aztán rá is talál az ömagához képest is roncs Palpira, aki felajánlja neki a legnagyobb flottát, amit csak el lehet képzelni (noha Ren irányítja a teljes Első Rendet, az Ellenállásból meg alig maradt valami, szóval a legkevésbé még nagyobb flottára van szüksége), de hogy mindezt hogyan és miből és kiknek a segítségével készítette, miközben a jelenleg élő két legnagyobb hatalmú Erőhasználónak GPS-re van szüksége, hogy egyáltalán eljusson erre a bolygóra, az egy igencsak nagy talány.

Annak idején egyetlen Halálcsillag megépítése több rendszert tönkretett gazdaságilag, most meg már az összes csillagromboló rendelkezik azzal a pusztító erővel, és van belőlük vagy hatszáz, és mindezt sikerült úgy véghezvinni, hogy az égvilágon senkinek sem tűnt fel. Ez is egy talány, de majd pár év múlva talán kimagyarázzák képregények meg könyvek formájában.
Ugyancsak itt meg kell említenünk Snoke-ot, az új trilógia legnagyobb rejtélyét, azt a gonosz erőt, aki a semmiből tűnt fel, és felépített magának egy olyan birodalmat, mint anno Palpié volt, de aztán az Utolsó Jedikben Kylo keresztülhúzza a számításait, és őt magát is egy fénykarddal (ami a nyolcadik rész egyik legkirályabb jelenete, mert fogta J.J. meg a Disney "forgassuk újra a régi trilógiát csak új szereplőkkel, mert azt szerették az sw fanok" elképzelését, és kivágta a francba a szemétzúzóba). A Skywalker kora fogta, és egyszerűen elintézte annyival ezt a karaktert, hogy őt Palpi teremtette, és csak a bábja volt, rajta keresztül mindvégig ő irányította az eseményeket.
De nem ez volt az egyetlen olcsó magyarázkodás a filmben, melyek zöme, és melyek a nem is rövid film közel egyharmadát kitették, arra irányult, hogy jóvátegyék az előző film "baklövéseit". Bevállalták Rian Johnson merész megközelítését, aztán látva, hogy milyen népharagot gerjesztett, megpróbálták menteni, ami menthető. Tették ezt olyan nevetséges húzásokkal is, mint mikor Rey elhajítja a fénykardot, és Luke szelleme elkapja azt, mondván egy Jedi fegyvere több tiszteletet érdemel (miközben az előző film elején ő maga hajítja ugyanazt a fegyvert el, és melyen szintén háborogtak sokan).

De az egyik legszánalmasabb magyarázkodás Rey szüleit érinti, akikről az Utolsó Jedikben megtudjuk Kylo Ren tolmácsolásából, hogy senkik voltak, lényegtelen emberek. Ami szintén egy újító, és bátor húzás volt a rendező részéről, mert szembement az eddigi SW felfogással, hogy minden fontos szereplőnek valakinek a valakijének kell lennie. És azt mondta, hogy igen, itt van Rey, de ő nem azért különleges, mert valakije az volt, hanem mert ő annak született. Erre jön a Skywalker kora, és Ren kiegészíti önmaga szavait: igen, a szülei senkik voltak, de csak azért, mert úgy döntöttek. De igazából a valaha élt legnagyobb hatalmú Sith a nagypapája, szóval azért annyira talán mégse voltak senkik.

Ugyanakkor nevezhetjük még azok után a legnagyobb Sith-nek Palpatine-t, hogy korábbi énjét meghazudtoló módon következetlenül viselkedik, és a végén már két percenként változtatja meg évtizedek óta szövegetett tervét? Azt ugyan el lehet ismerni, hogy elvileg valóban lehetséges, hogy életben van, mert ahogy arra a film maga is visszautal, a Sith-ek bosszújából kiderül, hogy eltanulhatta a mesterétől az erőt, mellyel képes életet teremteni, vagy azt fenntartani, de sajnos nem lehet megbocsájtani az új trilógiának, hogy csak az utolsó részben kapja elő az Uralkodót, akarva-akaratlanul is a teljes ötlettelenség és hozzá-nem-értés látszatát keltve. Ráadásul ezzel végérvényesen és teljesen feleslegessé téve Anakin Skywalker önfeláldozását a Jedi visszatérben.
Nem tudok nem úgy nézni arra a filmre, hogy a cím őrá, és nem a fiára, Luke-ra utal. Hiszen ő tér vissza a Sötét Oldalról, és visszatekintve az (utólag készült) előzmény filmekre, még a jóslatot is beteljesíti, és legyőzi a Sitheket, egyensúlyt teremtve az Erőben. És akkor ezért halt meg? Három évtizednyi egyensúlyért? Ami ráadásul csak annak tűnt, mert Palpi végig életben volt?
Szóval ez az a pont, amikor rá lehet ébredni, hogy tökéletesen felesleges volt az új trilógia elkészítése. Mert nem tesz mást, mint a legjobban szeretett, klasszikus trilógia teljes sztoriját feleslegessé degradálja. Semmivel sem érződik ennek a filmnek a lezárása véglegesebbnek, mint a Jedi visszatéré, és mindvégig nyomon követhetőek a párhuzamok a két trilógia között, ergo nem volt értelme.

Sokat lehet szidni, és kapott is rendesen belőle az előzmény trilógia, de Lucas legalább ott olyasmit mutatott be, olyan dolgokkal bővítette a világát, amit még nem láttunk. Ez az új trilógia a Disney égisze alatt azonban nem ezt teszi. Ironikus módon még rá is játszik saját ötlettelenségére, akárcsak Az ébredő Erőben, ebben a filmben is tesznek megjegyzést arra, hogy a Birodalom, izé, mármint a Végső Rend rendelkezik bolygók elpusztítására alkalmas fegyverrel. Mintha csak a néző szólna bele, hogy "ja, még szép, hogy van, az lenne fura, ha nem lenne.." És ez komoly baj. A Skywalker korában ugyanis egyetlen jelenet van, ami a néző számára is meglepő, mikor is Rey Erő-villámokkal felrobbantja a hajót, amiben úgy hiszi, hogy Csubakka is van (de nem az meglepő, hogy Csubakka mégsincs rajta, az tökéletesen egyértelmű volt). Igaz, hogy később kilóméterekről megérzi ugyanazt a Csubakkát egy csillagrombolón, de korábban a bolygón nem tűnt fel neki a párszáz méterre lévő másik hajó, és az is igaz, hogy Kylo Rennek is csak azután esik le, hogy Rey a szobájában van, mikor a köztük lévő kapocsnak hála Vader sisakja átcsusszan az ő oldalára. Az, hogy megérezné őt a feje fölött álló csillagrombolón, az persze hülyeség lenne, ugye.

Soha filmen nem éreztem magam annyira kínosan, mint ezen. Pedig azért láttam már pár fingós viccekre felépített amcsi vígjátékot, amit le kellett állítsak, mert kellemetlen volt nézni. A moziban ezt nem lehet megtenni, de felállni és kimenni se mehettem, mert rajongóként az utolsó utáni pillanatig reménykednem kellett, hogy tud mutatni valamit a film, amitől jobbá lesz. És bőven megvolt a lehetősége rá, még valóban az utolsó pillanatokban is.
Rey meghalhatott volna. Meg kellett volna halnia. Finnek szintén remek és méltó lehetősége lett volna rá, és ezúttal Rose is belátta, hogy nem tehet érte semmit (ja igen, az, hogy ő szerelmes volt Finnbe az előző részben, az mintha egyszerűen elfelejtődött volna, szegény gyakorlatilag csak azért szerepelt, hogy mégse írják ki szó nélkül, mert akkor meg abból lett volna felháborodás, nem abból, hogy egyáltalán jelen van, mint ahogy történt a nyolcadikban), de aztán persze ő is megúszta. De Reynek nem kellett volna. Ha már beletuszakolták a pofánkba, hogy ez a jó és rossz végső összecsapása (de szó szerint, annyira erőteljesen a tudtunkra adták, hogy Reyben ott van az összes valaha volt Jedi, Palpatine-ban pedig valamennyi Sith, hogy még egy öt éves is megérthette), akkor oda kellett volna vesznie neki is. De rendben, Ben Solo jön, és bár sosem mutatta, hogy őbenne is meglenne a képesség, visszahozza Reyt az életbe (bár kérdéses, ő miért nem vált azonnal levegővé mint bármelyik másik Jedi előtte?), ezzel feláldozva és megváltva magát, valamiféle pozitív befejezést adva a karakterének, de még mielőtt eltűnne (ahogy Reynek kellett volna egy perccel korábban ugye!), kell egy csókjelenet is... Igen, mert bár mindvégig úgy érződött, hogy testvéri a kötelék közöttük, és semmilyen előszele nem volt annak, hogy romantikus érzéseket táplálnának egymás felé, ráadásul ugye Rey a film végén még Skywalkernek is kinevezi magát, kvázi rokonságot csinálva maga és Ben között, muszáj beletuszakolni még egy ilyet is a filmbe, legyen min csöpögni, de az egész inkább rohadtul kínos, mint szép. És ez az egész alkotásról elmondható, de talán itt könyörögtem a legjobban a vászonnak némán, hogy nehogy az történjen, amit sejtek, hogy történni fog.

A szereplőkről is érdemes beszélni, mert ugye ha a történet pocsék is, a színész még mindig megmentheti a filmet, úgymond elviheti a vállán. Adam Driver talán képes is lett volna erre a csodára, de mint írtam, a film nem foglalkozik eléggé a karakterével, még úgy sem, hogy sokat van jelen. A Skywalker kora főként Reyre fókuszál, Daisy Ridley pedig nem elég jó. Nem elég érdekes, se nem karizmatikus, ami még az első filmben megbocsájtható lenne, hiszen annak idején az Új reményben Luke is ugyanilyen kis semmilyen karakter volt. De a Jedi visszatérre érdemi fejlődésen ment át a karaktere, komolyan vehető, érdekes személlyé vált. Ellenben Rey fogta magát, és visszavette ugyanazt a ruhát, amit Az ébredő Erőben viselt, csak most már van kapucnija is, amit nem az esőben visel, hanem akkor, amikor hajót éget épp.

Finn semmi újat nem csinál, csak kellékszereplő, de amúgy gyakorlatilag mindenki más is, és az egyetlen érdekes dolgot, amit el akarna mondani Reynek, végül nem mondja ki soha a filmben, mert még valaki más is meghallaná a hűde nagy titkot (amit aztán Abrams egy interjúban el is árult, hogy hupsz, kihagytuk a filmből, de direkt ám), hogy ő maga is Erőérzékeny. Ezt valóban nem értem, Poe miért ne tudhatná meg? Mintha Finn azt akarná bevallani, hogy ugyanaz a nemi úton terjedő betegsége van, mint Reynek.

Poe ellenben laza, mint mindig, és kap egy kissé érdektelen mellékszálat is, amit majd később bizonyosan kifejtenek, de a szerelmi szál szörnyen semmilyen, és bizonyára jókora csalódást is jelent azoknak, akik alig várták, hogy kiderüljön, hogy ő és Finn melegek és összejönnek. Nos, ez nem történik meg, és nem azért nem bánom, mert homofób lennék, hanem azért, mert épp annyira alaptalan lett volna, mint Rey és Ben egymásra találása. És felesleges is. Kapunk a film legvégén egy leszbikus csókjelenetet, kiszolgálandó a politikai korrektséget, de mivel nem főbb szereplők közt történik, zavarja azokat, akik ilyet szeretnének minden filmben, és mivel egyáltalán megtörténik, zavarja azokat is, akik nem akarnak ilyesmit látni. És vannak, akik alig veszik észre, mert teljesen természetes, vagy épp annyira ki vannak akadva a film bődületes marhaságain, hogy mindent néznek kínjukban, csak a vásznat nem.

A film legjobb szereplője vitathatatlanul 3-CPO, akármilyen nevetségesen is hangzik ez. Ilyen szinten van ez a film, hogy a comic relief a legjobb szereplő, de úgy, úgy ám, hogy tökéletesen indokolatlan a jelenléte. Mégis kinek jut eszébe, hogy elvigyen egy totyogó protokoldroidot Sith-vadászatra? Nem véletlenül keveredik az események közepébe, hanem szándékosan viszik magukkal. Mintha ugyan tudnák előre, hogy szükségük lesz egy droidra, ami még ősi sith nyelven is tud, de megszólalni nem szólal meg rajta, mert tiltja a programozása (egy kis Gyűrűk Ura belefér a sztoriba?). Érdekelne, hogy Anakinnak a Tatuinon hogy jutott eszébe ilyesmit programozni a háztartásba szánt droidba, de lépjünk túl az ilyen apróságokon. Tripió szolgáltatja a poénokat, amik kivételesen nem túl erőltetettek, és jól is esnek, de a karakter drámáját, miszerint törölni kell a memóriáját, aztán játszi könnyedséggel feloldják, mert Artunak persze van biztonsági mentése hozzá. Ehhez kapcsolódik a legjobb poén is a filmben, ami igazi gyöngyszem, ennek fényében pedig végképp érthetetlen számomra, hogy ilyen tudás birtokában hogy csinálhattak ilyen szar filmet mégis.
3-CPO ugyanis megjegyzést tesz Artu adattárolási képességeire, miszerint azok híresen rosszak. És aki jártas a Star Warsban, az tudja, hogy a kis asztrodroid lényegében az egész Csillagok Háborúja krónikása, jelen volt minden korábbi filmben, így ő mindent tud, ami valaha történt ezekben (csak épp az új trilógiában hagyják folyton otthon, pedig sokkal hasznosabb droid, mint bármelyik másik). Egy mostanra a kánonból kikerült történet szerint a jövőben az ő adatbankját megtalálva idézik fel a filmek eseményeit, egész pontosan a Skywalkerek történetét a Whillek.

Sajnos azonban a film még ennyit sem mer megtenni, hogy a protokoldroidot az emlékei nélkül hagyja. A Skywalker kora gyáva, és fájóan kiszámítható, logikátlan és súlytalan lezárása egy trilógiának, amit senki, de tényleg senki sem kért. Pedig annak idején, mikor Lucas eladta az egeres cégnek, a sok fújoló mellett én a bizakodók táborát erősítettem, biztos voltam benne, hogy túl drága és túl nagyszabású dolgot készülnek csinálni ahhoz, hogy elszúrják. Aztán jött az Új új remény, ismertebb nevén Az ébredő Erő, és akkor kicsit csalódott voltam, de végeredményében tetszett, amit kaptunk és még bizakodtam, hogy jó lesz ez. Aztán elkészült Az utolsó Jedik, és fellélegeztem, hogy igen, ez már végre odateszi magát, de persze a többség utálta, amit valahol értek is, de azért azt álmomban nem hittem volna, hogy a Disney meg fog hunyászkodni, és elénk szar egy ilyet, mint a Skywalker kora. És a legborzalmasabb, hogy bejött nekik a húzás, ezt a förtelmet még mindig nem vetik meg annyira, mint az előző részt. Sőt, nem hogy nem utálják eléggé, van, aki egyenesen a legjobbnak mondja az új trilógia filmjei közül. Őket végképp nem értem.

És mi sem mutatja jobban, hogy mennyire ostobának nézi a közönségét a film, hogy mellékszereplőkkel mondatja ki egész idő alatt az egyértelműt, mintha csak valamelyik Transformers mozit néznénk, nehogy valamit ne értsünk, de azt valahogy mégsem sikerül mindeközben megmagyarázniuk, hogy miért csináltak ilyen ócska filmet. A párbeszédek is végtelenül gyengék és sok helyen feleslegesek, vagy csak félig szerepelnek a filmben,  így nem csak ostobának néz, de közben még ostoba maga a sztori is. Ahogy annak a jelenetnek sincs semmi értelme, mikor a film végén Lando leül beszélgetni a film új fekete szereplőjével, és nem tudjuk eldönteni, hogy becserkészni próbálja őt, vagy finoman felvezetni, hogy ő az apja. Mert már ezt is lenyilatkozták a készítők, hogy Landonak van legalább egy kivágott jelenete, melyből kiderül, hogy volt egy lánya, akit elrabolt az Első Rend, hogy rohamosztagost neveljen belőle. És ő sajnos egy olyan szereplő, aki iránt a legminimálisabb érdeklődés sem tud a nézőben kialakulni, pedig jó lenne megismerni jobban az Első Rend módszereit.

Ha már Első Rend, ki kell térni még Hux tábornokra is, akit mintha csak elfelejtettek volna, hogy is van a története, önmagából kivetkőzve egy köpönyegforgató lesz, elárulva a Rendet, csak azért, mert utálja Kylo Rent. Sőt, még azt is van pofájuk mondatni vele, hogy nem érdekli, ki győz, csak Ren bukjon el. Egy olyan fanatikusról beszélünk, aki az első részben Hitlert megszégyenítő lelkesedéssel áradozott felsőbbrendűségükről és szemrebbenés nélkül elrendelte párszáz millió lélek meggyilkolását. De most átvedlett tini kislánnyá. De legalább hozzá méltóan szánalmas halált hal nem sokkal később egy olyan karakter keze által, akinek végig az ő helyében kellett volna lennie, és fene se érti, miért csak a harmadik filmre kerítették elő (mellesleg kiköpött Tarkin, szóval azért őt is nehéz a film pozitívumának tekinteni).

Nehéz is pozitívumot találni a filmben, pedig azért akad, csak mélyre kell ásni. Kimondottan fanoknak szánt, számtalan kikacsintó elem, utalás, és poén (bár egy se tudja überelni azt, amit a The Mandalorian első évadának nyolcadik részében kaptunk, a két birodalmi scout személyében, akik egy alkatrészre lőnek célba, és egyszer sem találják el, nyilvánvaló utalást téve arra, hogy sose találnak el senkit a hősök közül) található a filmben, de sajnos olyan szinten sok, hogy a Halálcsillag robbanásánál is világosabb, hogy erre építették fel az egészet. Nem egy épkézláb történetre, hanem arra, hogy minél jobban kinyalják a fanok seggét.

Pedig rettentő sokféleképpen lehetett volna ezt befejezni. De muszáj volt valami minden eddiginél grandiózusabb csatát rittyenteni, amiben Palpatine már olyan szinten hatalmas, hogy képes a teljes flottát szétzúzni, de persze mikor ugyanezt az erőt Rey ellen fordítja, már elég két fénykard a visszafordításához, és egy Wonder Womant megidéző mozdulattal le lehet győzni. És mivel jó hangosan, többször, jól érthetően és világosan ki lett mondva, hogy benne öszpontosul az összes Sith, ezúttal biztosak lehetünk benne, hogy végleg meghalt. Ugye? Mert most sokkal jobban meghalt, mint mikor ledobta Vader a Halálcsillag magjába. Igaz, hogy akkor is atomjaira bomlott, mint most, de most Rey-jel volt az összes Jedi is. Még Anakin is visszatért (persze nyilván Hayden Christensen hangján, elvégre ez a Special Edition után már nem volt meglepő, és beleadták a szájába, hogy "Rey, hozz egyensúlyt az Erőbe, mint ahogy én tettem!" Csak te ezúttal csináld kicsit maradandóbbra, jó? Köszi.
Ha már a Jedik, azt is nyilván szánkat eltátós lenyűgözésnek szánták a készítők, hogy visszahozzák a korábbi nagy Jedik hangjait, ami akár az is lehetett volna. De nem volt az. Elmaradt a borzongás, mert annyira nevetséges volt az egész kontextus, hogy képtelenség volt beleélnie magát az embernek. És minekután véget ért a jelenet, se lehetett elmerengeni rajta, hogy hű, mit is láttunk, mert újabb idegborzongatás gyanánt érkezett a már említett Rómeó és Júlia jelenet, csak sajnos Júlia nem halt bele.

Palpatine kapcsán már írtam, hogy ezúttal az évtizedek óta szövögetett terveit képes volt egyik percről a másikra megváltoztatni. Hol Rey halálát kívánta, hol pedig át akarta adni neki a helyét, aztán gondolt egyet, és inkább kiszipolyozta, hogy mégis inkább ő legyen a főnök. Csapongott, de legalább Ian McDiarmid tisztességesen odatette magát. Igaz, hogy lenyilatkozta, bizonyára a Disney nagy örömére, hogy teljesen megdöbbent, hogy visszahívták Palpatine szerepére, de ha már visszajött, és pocsék szöveget kapott, és teljesen elszúrták a karakterét, legalább kihozta belőle a maximumot, akárcsak az utómunkálatokat végzők, mert valóban hátborzongatóan jól mutatott a vásznon.

Ugyancsak  szép gesztus, és a filmben is jól működő jelenet volt Han Solo visszahozása. Ugyan nem tudjuk, miként történt, elvégre ő nem volt Erőszellem, nem is lehetett, úgyhogy legfeljebb Ben meggárgyult tudata hozhatta őt elő, különös módon más frizurával meg borostával, mint mikor utoljára látta őt, de kétségtelen, hogy megidézte Az ébredő Erő messze legjobb jelenetét, konkrétan szinte ugyanaz játszódott le, csak ezúttal a fénykard pengéje nem Solo mellkasában, hanem a tenger mélyén kötött ki.

Pozitívumként lehet még felhozni Babu Frik karakterét, aki a The Mandalorian bébi Yodájához hasonlóan nem CG által teremtetett, hanem valódi bábfigurát használtak hozzá. És ez látszik rajta, nyilvánvalóbb mindennél, és mégis csakis imádni lehet. Mert pontosan ez az, ami annyira lenyűgözővé teszi a mai napig is a klasszikus filmeket, a bábok, és a valóban megépített díszletek. És akármilyen életszerű már a számítógépes grafika, még mindig nem tudjuk elhinni róluk, hogy valódiak. Ezeken pedig látjuk, hogy nem azok, mégis jobban hiszünk nekik, hogy mégis azok, és azért jó látni, hogy legalább ennyivel tisztában vannak a filmesek, ha már azzal nem is, miként kell jó sztorit írni.

A végszó annyi lenne, hogy kár volt. Örülök, hogy a Disney megvette, és folytatja a Star Warst, de csak a Rogue One, a Solo, és a The Mandalorian miatt, és remélhetőleg a jövőbeni sorozatoknak és a Skywalkereket messzi elkerülő egyéb filmek miatt. Mert ezek kárpótolni tudják valamilyen szinten ezt a nem túl jól iduló, de kiváló ötleteket is felsorakoztató, végül önismétlő szartengerbe fulladó gyalázatosan rossz trilógiát. Most már így egyben elmondható róla, hogy rossz, mert sajnos a Skywalker kora az előző két részt is magával rántja, hiszen bár nem sikerült egységes sztorit készíteni hozzá, de mégis egyetlen történet részét képezik. Az Erő nem volt velük.