Azt hiszem egy év távlatából Kyp valószínűleg nem fejezi be a JC2019 történetét. :D Azért kár lenne, ha a felejtés ködébe veszne az első horrorral fűszerezett tábor, amit az isztiméri erdő közepén játszottunk le egy hosszú hétvége alatt.
Olvassátok Kyp sorait!
Ha nyár, akkor Jedi Camp. A szép hagyomány idén se tört meg, a helyszínt pedig Grimi parádésan választotta ki az Isztimér közelében található Károly-lak képében. A két komfortos, de meglehetősen elhagyatott turistaház remek helyszínt szolgáltatott némi ijesztgetős drámához. Ha valaha a magyar filmszakma rákap a Blair Witch Project újraforgatására, ez úton is ajánlom figyelmükbe.
Ennek megfelelően az első nap megérkező csapat (Grimi, Sofud, Zera) gyakorlatilag rögtön rpg-vel nyitott. Míg ugyanis Grimi elment Sofudért a vonathoz, Zera csodás voodoo-barlanggá alakította a szállást, és mint a falusi sámán fogadta a párost.
Ezúttal a Birodalom korába, a Jedi Purge idejébe ugrottunk fejest, a helyszín pedig egy elmaradott, erdők borította bolygó a Külső Gyűrűben, ahol alig néhány település található. Grimi és Sofud két Jedi-lovagot alakított, akik valamiféle titkos küldetésben jártak a klónháborúk alatt, és így végső soron megúszták a 66-os parancsot. Kol és Crieg ugyanakkor kevéssé voltak sztereotipikus jedik: traumáikat egyikük az Erőbe vetett fanatikus hittel, másikuk súlyos halálpálca-függőséggel kezelte. Mivel Crieg (Sofud) még addikciója ellenére is óvatosabb, racionálisabb személyiség volt, sokszor bontakozott ki vita kettőjük között a játék alatt.
A nyitónapot a tradicionális mulatság zárta, amelyről én – mint jelen nem lévő – már csak legendákat hallottam.
Másnap késő délután érkeztem meg Isztimérre. Mivel azonban fejvadász-társaim (Sky és Shue) még úton voltak, NPC-ként szálltam be a Jedi-páros következő jeleneteibe. Konkrétan a sámán segédjét, Inast személyesítettem meg, a két Jedi ugyanis visszatért hozzá információt szerezni a környéken lévő sötét entitásról.
A sámán azonban nem volt túl közlékeny, így Kol és Crieg útja a falucska kocsmájába vezetett, hiszen a Star Wars világában köztudottan ott lehet a legkönnyebben információhoz jutni. Nem találtak azonban mást, csak egy negédesen vigyorgó kocsmárost, és pár salakrészeg helyi fazont. Utóbbiak hozzátartozóik pusztulásán és eltűnésén keseregtek, és bár sok értelmeset nem mondtak, a Jedik leszűrhették: nagy a baj.
Visszatértek a sámánhoz, aki most már nagyon szabadulni akart a látogatóktól, így titkolózás helyett beszámolt a borzalmak eredetéről. A terület lakosait egy természetfölöttinek leírt lény, a Látó tartja sakkban. Mindenkitől engedelmességet és áldozatokat követel, hallucinációkkal kínozva a lakosságot. Egyszer furulyás öregember alakjában jelent meg, és mindenkit, aki kinevette őt (nem voltak kevesen) iszonyú átokkal sújtott. Egy komplett falut végkimerülésig tartó táncolási kényszerrel sújtott, másokat pedig elcsalt az erdőbe, ahol mindenféle építményeket állítottak neki. Ők visszatértek ugyan, de nem emlékeznek semmire. Aki csak az erdőt járja, kiteszi magát a Látó haragjának.
A Jedik visszamentek a kocsmába, memóriatörléssel sújtották az összes részeget, aki megpróbált az asztalukhoz ülni, és azon tanakodtak, mitévők legyenek. Ekkor beléptem, mint Inas, és a karakterrel összenőtt babonás monológomban felajánlottam a jövevényeknek, hogy elviszem őket Paloznakra, a faluba, ahonnan mindenki eltűnt.
Ekkortájt futott be Sky és Shue, miután pedig ők is kipakoltak, végtelen rpg-maraton vette kezdetét. De haladjunk csak szépen sorban!
Úgy hangzik, mint valami inverz Boba Fett-történet? Az is: Skyjal nagyon belelendültünk a fegyverimádó, pénzéhes, tapló fejvadászok eljátszásába. Időnként többet sztoriztunk egymás között, mint amennyit aktuális feladatokkal foglalkoztunk. Miután ráijesztettünk csúcskategóriás fegyvereinkkel a parittyák látványához szokott dokkmunkásokra, kivallattunk egy őrültet arról, mi zajlik itt, majd a biztonság kedvéért még jókat is röhögtünk a babonás helyieken. Hedvig persze rögtön mondta, hogy ennél komolyabb a dolog, de mi meglehetősen hetykén indultunk az erdőbe, hogy megközelítsük Veszprémet… [kreatív módon a környező településekről neveztük el az RPG településeket - a szerk.]
Időközben Inas elvezette a két Jedit Paloznakra. Ott néhány holttestre ugyan bukkantak, de csak öregekre és gyermekekre: a munkaképes emberek köddé váltak. Éppen igyekeztem pár nyommal ellátni Sofudot és Grimit, amikor Zera az évtized improvizációjaként igen erős hullarángást produkált. Ekkor már nagyon beleéltem magam a babonás sámántanonc szerepébe, Sofudék gyakorlatilag félpercenként végeztek rajtam elmetisztító gyakorlatokat. Mindezt azzal is megfejeltem, hogy megpróbáltam szóra bírni Zera földi maradványait. Ez amúgy elég komolyan nézhetett ki, mert egy szereplő sem röhögte el magát a latin-szanszkrit-halandzsa nyelvű nekromanta trükkjeimen. Végül sikerült elárulnom nekik, hogy lábnyomokat láttam az erdő szélén, valószínűleg a falusi fiatalokét. Nyilván a Látó csalta el őket is… Bár nem volt friss a nyom, a jedik úgy döntöttek, követik az ösvényt.
Talán fölösleges is mondanom, de eközben a fejvadászok falurossza-attitűdje nem sok fejlődést mutatott, pedig út közben meglehetősen rémült favágókkal találkoztak, akik bővítették a rémmesék tárházát. Veszprémbe érve a trió aztán egyből a kocsmát kereste fel, ahol ismét meghallgathatták a galaktikus hamelni patkányfogó (alias a Látó) történetét, és szereztek térképet meg sört. Azt is megtudták, hogy előttük pár nappal két idegen már megfordult a meglehetősen kicsi turistaforgalmat lebonyolító helyen. Végül úgy döntöttek (nem kis részben Hedvig hatására), hogy mégis érdemes ellátogatni a falusi sámánhoz, mielőtt a furcsa erőhasználó nyomába erednek.
A fenti fejleményeket amúgy több mint négy óra játékkal bonyolítottuk le, pedig nem sok vakarózás volt az egyes jelenetekben. Megszakításképpen azért falatoztunk a Zera által készített isteni gulyáslevesből is közben.
Másnap tipikus Campes (dél körüli) ébredés és reggeli után fűztük tovább a történetet. A két Jedi a lábnyomokat követve (és még mindig egymással vitatkozva) eljutott a Látó házához, ahol a rabszolgasorba taszított paloznakiak nagyon szenvedtek, amiért kőtörés közben nem lehet sörözni. A Zera által alakított helyi rém azonban (bár valóban félelmetesen nézett ki, és még ki is volt hangosítva) nem állt le verekedni a Jedikkel, akik nagyon nem a babonás, középkori eszközökkel rendelkező falusiak súlycsoportjában voltak. Bátran elfutott, mint Sir Robin, így Grimiék a felszabadított falusiak kikérdezésével foglalkozhattak.
Ez vezetett a Camp egyik, minden bizonnyal szállóigévé nemesedő mondatához. A helyiek csak annyit tudtak mondani a Látóról, hogy erős és gonosz, illetve hogy az erejét olyan kelyhekből meríti, melyekből a neki állított oltárokon fogyaszt. Ez után a Jedikre, illetve az elpusztult Paloznakra terelődött a szó. Miután a munkások kinyilvánították, hogy halottaik elföldelése után nem akarnak többé itt maradni, a Jedik beszámoltak nekik a Köztársaság és rendjük bukásáról, illetve a Birodalomról. „Talán még ott is jobb, mint itt” – jegyezte meg Grimi nem túl jedisen az Új Rendről. „Jó, akkor csapjunk fel birodalminak!” – reagált Sky az egységsugarú paloznaki szerepében, és ezen a ponton muszáj volt röhögési szünetet beiktatni. A jedik végül egyébiránt úgy döntötek, megpróbálnak csapdát állítani a menekülő Látónak. Erre az űrkikötőt szemelték ki, mivel úgy okoskodtak, biztos el akarja hagyni a lelepleződött birodalmát.
Eközben a fejvadászok elmentek az egyre inkább narkós sámánhoz, akitől megtudták, hogy a két idegen nála is járt, és a puszta akaratukkal lebegtettek egy fahasábot. Megtudták azt is, hogy a havasi gyopárból lehet olyan szérumot csinálni, ami megvéd a Látó elme-manipulációtól. Ez tőle beszerezhető diszkontáron, de az elmúlt hetek eseményei – érthető módon – igencsak megcsapolták a készleteket. Egy adag maradt, és az három embernek csak korlátozott ideig elegendő. Cserébe két karton halálpálcát kér csupán…
Mivel a helyi árak az elmaradottság miatt igen alacsonyak, a fejvadászok vigyorogva távoztak. De az arcukra fagyott a vigyor a veszprémi kocsmában: az árakat alaposan felverte a Sofud által alakított kalmárlélek. A pofátlan árfolyamon még a két medveölő puska látványa sem változtatott. Húsz perc teljesen kilátástalan alkudozás után – meglepő módon – Hedvig türelme fogyott el a leghamarabb, és utasította kedvesét a meggyőző erő alkalmazására. Az pedig hatékony: miután puskatussal szétvertek pár orrot, a fejvadászok már 99%-os leárazással jutottak a halálpálcához.
Szóval lett a triónak némi szérumja. Ezután kigondolták a tervet. A két idegennel – Hedvig minden érve ellenére – nem óhajtottak sokat foglalkozni, annyiban maradtak, hogy vagy konkurenciák, vagy béna erőhasználók, és nem jelentenek nagy veszélyt. Lee ezek után arra jutott, hogy a furulyás ember meséje a kulcs: a Látó igen bosszúálló természet. Ha provokálják, előjön, és akkor tudnak vele bármit kezdeni. Tehát az a korszakalkotó ötlet született, hogy fel kell keresni a Látó egyik szentélyét az erdő mélyén és meg kell vandalizálni. Aztán gyopárszérumot bedobni, és gyorsan lelőni a fickót. Tiszta munka, mint a szénégetés. A tervet a szokásos 2:1 arányban el is fogadták.
folyt. köv.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése