JC10 sztori 2: Terror (A Jedik és a GBE vadászata a terroristákra)

Ezen a szálon egy csapat Jedi próbál segíteni a Koréliának, hogy legyőzzék a politikai káoszt kihasználó terroristákat.

Ebbe a sztoriba befűződik az előző szál, a GBE-kommandó Hűség c. története.

A szál a bevezetőben elmesélt tárgyalással indul.

Centerpoint állomáson szervezett békekonferencián a Jedik diplomatái is megjelentek. 

Techtus a Külső Rendszerek képviselőin keresztül kapott felkérést, így nyilvánvaló volt, hogy a Corellia régense iránt megingott a bizalom. Azonban ha a Külső Rendszerek hajlandóak voltak megbízni a Jedikben, akkor a Jediknek volt rá a legnagyobb esélye, hogy segítsenek a Corellia vezetésének tisztázni a helyzetet.  

A Chu’unthorról küldött Jedik között jelen volt egy tapasztalt Jedi Mester is, aki mögött több hasonló ügy volt már, így ő kapta a feladatot, hogy kísérje vissza a bolygóra a régenst, és tárgyaljon a Köztársaság nevében. A Mester maga mellé vette Serbitar Rhuun mester és Yell Odorra padawan párosát, majd tárgyalni kezdett Fosterrel, aki továbbra is gyanakodva figyelte a Jedik bevonását. Attól félt, hogy a Corellia rendszer és szektor szuverenitása veszélyben van, és a Jedik csupán előkészítenek egy katonai intervenciót, aminek ők maguk az előfutárai. Tekintettel a Külső Rendszerek dühödt vádjaira, a régens biztos volt benne, hogy egy fegyveres konfliktus során a térség belső ellentétei is fellángolnának, és a békefolyamatok csak egy véres polgárháborúhoz vezetnének. Nem volt könnyű összeszedni azokat az érveket, amik együttműködésre bírták. A Jedik megígérték a politikusnak, hogy segítenek tisztázni a helyzetet, és segítenek békésen elsimítani a fatális félreértéseket.

 

A megbeszélés után elindultak Foster oldalán, hogy találkozzanak Saul Tigh-jal, és kikérdezzék arról, hogy miért adta meg magát a Coruscant engedélye nélkül. Azonban mire a Corellia fővárosába, Coronetbe értek, a válságot kihasználó erők cselekvésbe fogtak. 

Tigh Coronetbe ment, hogy a rendszer rendfenntartó szervezetének, a Corellian Security-nak központjában dokumentálják a kapitulációt. Az épületet azonban késő este terrortámadás érte, amiben több magas rangú tiszt, köztük a CorSec vezetője is életét vesztette, Tigh-t pedig súlyos sérülésekkel, öntudatlan állapotban kórházba szállították. A Jedik és a régens már csak a helyszínelésre és a romok eltakarítására értek oda. 

Foster megindultan nézett szét a pusztítás helyszínén. Úgy érezte, hogy muszáj cselekednie. Régóta gyanakodott már a Köztársaságra, haragjában azt sem zárta ki, hogy a merényletet a GBE katonák követték el, bosszúból. A Jedik józan érvei sem sokat csillapították az indulatait. És ha belső ellenség volt? Mit változtat az? A Köztársaság valószínűleg a Külső Rendszerek pártját fogja, az átvilágítások pedig csak megkötik a CorSec kezét a mielőbbi visszavágásban. Ezt a helyzetet a Corellia Szektor belügyének tekintette, amit egyedül nekik kell megoldaniuk. Kétségbeejtően rövid mérlegelés után a régens a robbantás helyszínére engedte a sajtót, és élőben tett bejelentést: mindaddig, amíg végére nem járnak az ügynek, a Corellia és a hozzá tartozó területek felfüggesztik a tagságukat a Köztársaság Szenátusában. Ezennel kihirdetésre került a Contemplanys Hermi, ezúttal hivatalos formában. 

Még abban az órában kinevezte a CorSec élére Galen Tyrolt, aki gyors és példaértékű megtorlást ígért a felháborodott és rémült népnek. A Jedik próbálták meggyőzni Fostert, hogy térjen vissza a tárgyalásokhoz, ám a régens hajthatatlan volt: ameddig terroristák tevékenykednek a bolygón, nem bízott senkiben. A Jedik ezért elvállalták, hogy – Foster szigorú ultimátuma mellett – felkutatják a merénylőket. 

Ennek kivitelezése könnyebb volt, mint gondolták, ugyanis a terroristák jelentkeztek, és közölték a követeléseiket. Azt állították, hogy az Ikervilágokért harcolnak, és azt akarták, hogy hogy a CorSec vonuljon ki a két bolygóról. A GBE után keletkezett vákuumban a CorSecnek gyakorlatilag teljhatalma volt a rendszerben, és mivel a Contemplanys Hermit száz éve éppen azért léptették életbe, hogy lerohanják a Tralust és a Talust, a gyanakvás érthető volt. Az üzenetben az állt, hogy ha corelliaiak továbbra is a két bolygón maradnak, további robbantások lesznek. 

Tyrol azon a véleményen volt, hogy azonnal meg kell szállniuk az Ikervilágokat, és elkezdeniük a tisztogatást, de Foster nem akart további kockázatot vállalni. Megparancsolta Tyrolnak, hogy vonja ki a CorSec fegyveres erőit a Tralusról és a Talusról, így a két bolygón innentől gyakorlatilag minden komolyabb rendfenntartói jelenlét megszűnt. 

Az üzenet lenyomozása nem jelenthetett problémát három Jedinek. A talusi terroristák még Coronetben voltak, mikor a Jedik a nyomukra akadtak. A Jedik maguk vallatták ki a merénylőket. Talán a túl nagy nyomás, talán az értelmetlen gyilkolás miatti harag miatt, de a vallatás néhol egészen ijesztő „elszántsággal” zajlott. Egyedül Rhuunnak lehetett volna esélye, hogy leállítsa az erőszakos, a sötét oldal felé sodró módszert, de a Jedi Mestert már rég hűvös, pragmatikus emberré faragta a múltja. A rettegő talusiak végül mindent bevallottak, és úgy tűnt, sikerülhet visszaültetni Fostert a tárgyalóasztalhoz, annak ellenére, hogy az Erő azt súgta, hogy az ügy még nincs lezárva. 

Jobbnak látták, hogy a Chu’unthorral is megvitatják a dolgot. A holo-beszélgetésen megtudták, hogy az Ikervilágokon fedettként nyomozó Thor-dyasék maguk mellé állítottak egy dezertált belbiztonsági alakulatot, illetve egy ügynököt. Amikor az ügynök, Dack Bauer tudomást szerzett a Coronetben történtekről, megerősítette a Corellián tartózkodó Jedik gyanúját. Az Ikervilágokon a GBE információi szerint nem volt olyan szervezet, ami képes lett volna a CorSec épületét felrobbantani. A talusiak biztosan külső segítséget kaptak, sőt, felhasználhatták őket. A merénylet túl gyorsan megtörtént, még Tigh is alig érkezett meg a helyszínre, pedig neki speciális engedélyei voltak. A döntést végül Techtus hozta meg: a Külső Rendszerekben olyan események történtek, amiért ott volt szüksége Thor-dyas titkos csapatára, a Corellián lévő Jediknek pedig szüksége lehetett egy saját, a CorSec tudta nélkül is bevethető osztagra, így arra kérte Bauert és Wade-et, hogy utazzanak Coronetbe, és csatlakozzanak a nyomozáshoz.

 

A csapatnak a Corellián sikerült még a CorSec előtt megtalálni a téglát, aki a talusiak összekötője volt. A beépített személy elfogása a GBE-sek feladata volt, a Jedik pedig igyekeztek fenntartani a látszatot, hogy minden rendben, és a terrorveszélynek vége, a tárgyalások mehetnek tovább. A tégla nem számított rá, hogy elkapják, szinte el sem tűntette a nyomait. 

Bauer hírhedt kegyetlensége itt is megmutatkozott: kínvallatásnak vetette alá a foglyot. Nem tudni, hogy a CorSec épületében tartózkodott-e valaki a robbantás idején, aki fontos volt az ügynöknek, de a bosszúvágya fékezhetetlen volt – még Wade is meg volt lepve. Miután mindent kiszedett foglyából, agyonlőtte az meggyötört nőt. 

Az új információk Coronet Kék szektorába, a seloniaiak negyedébe vezették őket. A tégla elárulta, hogy egy veszélyes alvilági figura, Vasyklo készítette elő a robbanószert az akcióhoz, nyilván rajta keresztül is jutott be. Ahogy sejtették, Vasyklo már igyekezett elhagyni a bolygót, így a Jedikre is szükség volt, hogy idejében megtalálják. A kombinált akció során sikerült elzárni a seloniai menekülőútját, aki kétségbeesésében az összes testőrét rájuk küldte. Már késő volt: Wade és a kommandósai végeztek a többségükkel, és a roham feltartóztathatatlan volt. Egyedül egy seloniait kellet életben hagyni: Vasyklót. A testőrök az utolsókig védték főnöküket, a vad tűzharcban Bauer is találatot kapott, így végül nélküle, és a szanitéc Vosh Dolomar őrmester nélkül kellett befejezni az akciót. 

A Jedik végül ártalmatlanították a gengsztert, majd míg a sebesült Bauert gyógyították, Wade és csapata biztonságos helyre hurcolták a seloniait, és „előkészítették vallatásra”. Mire az ügynök megérkezett, a harc hevében feldühödött GBE katonák véresre verték a foglyot. Bauernek így legalább könnyebb volt a „jó zsaru” taktikát alkalmaznia, és megígérte a halálra rémült Vasyklónak, hogy elengedi, amennyiben együttműködik. A seloniai tudta, hogy nincs más választása. Elmondta, hogy a coroneti merénylet mögött valójában egy seloniai terrorszervezet, az Afarathu áll, aminek érdeke a polgárháború. A terroristák vezetője egy Samanders nevű személy volt, aki azért használta fel a talusiakat, hogy a régens kivonja az erőit a Talusról. Tigh kiesése miatt a GBE fegyverletétel nem futott le simán, így a Taluson maradt belbiztonsági bázis tele volt fegyverrel, viszont se a GBE, se a CorSec nem védte már. Samandersnek igazából ez volt a célpontja. 

Nem volt idő késlekedni: a különítménynek azonnal a Talusra kellett indulnia, ha meg akarták akadályozni, hogy egy halom katonai szintű fegyverzet jusson az Afarathu kezére. A kommandósok közül páran elindultak, hogy szóljanak a Jediknek, a többiek pedig valamivel távolabb eleresztették Vasyklót. „Tényleg elengeded?” – kérdezte Wade hitetlenkedve. Bauer válaszul hanyagul felemelte a fegyverét, és hidegvérrel hátba lőtte a seloniait.

Nincs információ arról, hogy a Jedik bármilyen módon kritizálták volna Bauer és Uther hadnagy embertelen módszereit. Odorrán kívül – aki mindenben követte mestere utasításait – mindannyian sok súlyos döntést hagytak már maguk mögött, és a lehetőség, hogy hadianyag kerül a terroristák kezére, túl szorongató volt ahhoz, hogy felróják az árulók és gyilkosok kivégzését. 

Viszonylag közel szálltak le a GBE bázishoz: ha meglátják őket, akkor legalább nem a rakodással foglalkoznak. Óvatosan, csendben közelítették meg a támaszpontot, és megkönnyebbülve pillantották meg a terroristákat. Ezek szerint nem késtek el. Két csapatra oszlottak: Rhuun, Odorra és Bauer frontális támadással magukra húzták az ellenséget, míg a GBE alakulat oldalról, egy Jedi fedezete alatt bejutott az épületbe, belülről tisztította meg, majd hátba támadta a kint lévőket. Egyszerű, kockázatos terv volt. Biztosan nem működött volna, ha a belbiztonságiak egyedül néztek volna szembe a feladattal. Három Jedi, és az Erő azonban komoly előny. Minden jól sült el, egészen addig a pillanatig, míg odabenn az egyik terrorista ideggázt szabadított el, hogy végezzen a támadókkal. Mindenki, aki a teremben volt, egy másodpercen belül a biztos halállal kellett szembenézzen. Ez a másodperc azonban épp elég egy Jedinek ahhoz, hogy megmentse a rábízott emberek életét. A Jedi Mester, aki a misszió eredeti vezetője volt, az Erővel bezárta maga mögött a termet, így a támadó csapatból egyedül ő lélegezte be a halálos mérget. Wade mindent megtett, hogy segítsen rajta, de már késő volt. Bauer, Rhuun és Odorra csak a sikeres akció végén tudták meg, hogy egy társuk elesett. Bár mindenkit mélyen megrendített társuk elvesztése, nem volt idejük a gyászra. A helyszínen találtak néhány adatot, ami alapján rátalálhattak Samandersre, ha sietnek.

A nyomok a Seloniára vezettek, ahol a jelek szerint elfogyott Samanders szerencséje. A terroristavezér tudta, hogy keresik, de már későn kezdett menekülni: a Selonia egy erdőjében akadtak rá. Nem voltak illúziói: tudta, hogy meg fogják ölni. Ha Bauer és a Jedik nem, akkor majd a megbízója. Veszélyt jelentett rá. Bár megfogadta, hogy semmit nem árul el, a fájdalom valahogy mégis megoldotta a nyelvét. Bauernek ezúttal Rhuun is segédkezett, s bár a motivációi rejtve maradtak, a Jedi Mester valószínűleg halott társáért akart elégtételt venni. Samanders végül már csak azt akarta, hogy hagyják meghalni. Azonban vallatói addig nem hagyták abba, amíg el nem árul mindent – és egy Jedi tudja, hogy ez mikor történt meg. 

A félig önkívületi állapotban lévő seloniai amellett, hogy sorra lebuktatta a hozzá tartozó Afarathu-sejteket, ijesztő titkokról lebbentette le a fátylat: a teljes akciót ő és Tigh találták ki. Tigh és ő rángatták bele az ügybe Ellent a drallról, aki leginkább a „balek” posztot kapta a játékban. Samanders és Tigh állította össze a felvételt, ami később a politikai válsághoz vezetett. Tigh dolga innentől már csak az volt, hogy a GBE mielőtt eltűnjön a környékről, Samanders pedig az Afarathun keresztül beszervezett néhány dühös talusit, akik robbantottak Coronetben, így eltűntették innen a CorSecet is. A selonai azt állította, hogy egy beépített emberük felelt azért, hogy a fegyverek kijussanak a rendszerből, és a megbízójukhoz jussanak. Ez az ember nem más, mint Galen Tyrol. Ennél többet már nem tudott elmondani, Bauer és Rhuun végül belátták, hogy nincs tovább, és Samanders fájdalmai megszűntek.

Amikor Rhuun felvette a kapcsolatot a Chu’unthorral, Techtus azonnal visszahívta őket. Nagy rá az esély, hogy megérezte az Erőben a két megmaradt Jedi sötétség felé sodródását, azonban mégsem ezzel indokolta parancsát: újabb merényletek történtek, ami miatt Tory Foster régens kihirdette a szükségállapotot. A statárium a végletekig növelte a CorSec hatalmát, aminek első dolga volt, hogy felfegyverzett hajókkal és katonákkal árassza el a rendszert. A háború már csak az első lövésre várt…