A korábban elregélt tanácskozáson nem csak a Korélia kapott segítséget a Jediktől, hanem a vele érdekellentétben álló Külső Rendszerek is. A Chu'unthor három Jedit küld, hogy fékezzék meg az ott viharos sebességgel kibontakozó politikai és katonai káoszt.
Természetesen pont az ellentétét sikerül elérni: a krízis fokozódik.
Természetesen pont az ellentétét sikerül elérni: a krízis fokozódik.
Eddigi bejegyzések:
Kezdetben úgy tűnt, hogy a csoportosulás hallgat rájuk, ám amikor Nubia képviselője félrevonta őket, kiderült, hogy a Contemplanys Hermi híre a Külső Rendszereket jobban megmozgatta, mint a Jedik azt gondolták volna. A nubiai politikus kijelentette, hogy ez a helyzet ráébresztette őket, hogy túlzottan függnek a Corellia rendszertől. Ők a Köztársaság tagjai kívántak maradni, és nem tekintettek magukra nézve kötelezőnek egy olyan döntést, amiről nem kérdezték meg őket. Ebben az ügyben hajlandóak voltak a végsőkig elmenni: a követ elárulta Ghantnak, hogy a hír kiszivárgásakor azonnal elkezdtek felszerelni egy flottát, és behívni a fegyvereseiket. Azért vonta be Ghantot és társait, mert rajta keresztül akarta a Köztársaság segítségét kérni. Úgy gondolta, hogy mivel a Corellia megsértette a Külső Rendszerek szabad rendelkezési jogát, a Köztársaságnak jogában áll békefenntartókat küldeni a térségbe. A követ szerint a biztonságos zóna órákon belül létrejön, ezt a zónát és a rábízott bolygók erőforrásait pedig felajánlotta a Belbiztonsági Erőknek a hadműveletek kiindulópontjaként.
A három Jedi nehéz döntéssel nézett szembe: békekövetként nem pártolhatták az ötletet, azonban ez egy hivatalos felkérés volt a Köztársaság beavatkozására, egy olyan államtól, ami lojális volt a Coruscanthoz. A vita talán örökké tartott volna, Nubia követe azonban nem várt hírt kapott otthonról: a frissen felállított flotta több hadihajóját ellopták. A dühödt követ azonnal otthagyta a konferenciát, Ghant és két társa pedig vele ment, hogy megtudják, nem a szektor többi bolygója van-e az ügy mögött.
Nem mondták a nubiaiaknak, de szörnyű gyanú ébredt bennük: a hajók ellopásában Erő-használók is részt vehettek. Miután informálták erről a Chu’unthort, azt az utasítást kapták, hogy csak a hajókat kövessék, mivel nyilvánvalóan bizalmatlanok velük szemben, és nyíltan nem lehet az ügy végére járni. Techtus nem mondta ki nyíltan, de világos volt, hogy ide küldi majd Thor-dyas csapatát, hogy ők is kikérdezzék a tanúkat.
A helyi bűnüldöző akták szerint az alvilág illegális fogatversenyeken szokta megkötni az üzleteit, ezért Ghanték is elmentek egyre. Az Erő nagy hasznukra volt a kulcsember megtalálásába: hamarosan eljutottak az alvilág egyik nagyhatalmú vezetőjéig. Azonban csalódniuk kellett: a fickó semmit sem tudott. Elmondta, hogy bár volt már pár komolyabb balhéjuk, de a fél nubiai flotta elkötésére ők sem képesek. Bevallotta, hogy az emberei figyelték a hajókat, de tiszta a kezük. Profi hajó tolvajok voltak, tudták, hogy mi ennek a menete, úgyhogy – cserébe a helyi rendőrséggel kötött alkuért – adtak egy tippet: a hajókat valószínűleg a Thezz’la űrállomásra vitték, ahol a Fekete Nap egyik vigója szokta átvenni a lopott gépeket. 
Ghant és csapata szerzett egy jelzések nélküli járművet, és még aznap elindultak az űrállomásra, ahol felkutatták a vigót. Nem részesültek meleg fogadtatásban: a Fekete Nap tudta, hogy a Jedik veszélyesek, ezért egy állig felfegyverzett csapat várta őket. Ghant tárgyalni jött, nem harcolni, ezért nem rántott fegyvert, és hagyta, hogy a vigo elé vezessék őket. Elmondta, hogy tudnak a hajó-ügyletekről, és hogy milyen illegális üzelmek folynak a Thezz’lán. Közölte, hogy hajlandó meghozni azt az áldozatot, hogy nem buktatja le őket, cserébe a hajókért.
A vigo megfontolt ember volt – ellentétben az egyik testőrével. Amikor a pasas lőni akart, ar’Xerd lovag azonnal végzett vele. Egy pillanatra mindenki azt hitte, hogy vérfürdő lesz a találkozóból, de mindkét főnök leállította az embereit. A vigo közölte, hogy nem sokat tud az elrabolt nubiai flottilláról, de tény, hogy megálltak itt a Thezz’lán, hogy feltöltsék őket. Nem sokat időztek itt: a hajók órákkal ezelőtt eltűntek a Bővített Régiók irányába.
A Corellia régense bejelentette a szükségállapotot, tehát a háború a küszöbön állt. Egy ilyen szituációban bármikor kitörhetett a fegyveres harc a Corellia Rendszer és a Külső Rendszerek között, ami garantáltan ezrek életét követelhette volna. Techtus hírt kapott arról, hogy a Külső Rendszerek lázongó vezetői közül néhányat meggyilkoltak, és – a többi Jedi által kiderített információk alapján – elképzelhető, hogy a CorSec áll a dolog mögött. A Thezz’lán lévő három Jedi legfontosabb feladata tehát az lett, hogy visszatérjenek a Külső Rendszerekbe, és véget vessenek a politikai gyilkosságoknak.
A tanúk kihallgatása után biztosak voltak benne, hogy nem holmi „politikai aktivisták”, hanem profi bérgyilkos az elkövető. A nyomok alapján legalábbis ugyanazok a személyek követték el a merényleteket.
A politikus nem tűnt rémültnek, bár a Jedik tájékoztatták, hogy jó eséllyel ő lesz a következő célpont. Luddendorf együttműködő volt, azonban arra hivatkozott, hogy katonai családból származik, és meg tudja magát védeni, így elutasította a védelmet. Helyette azt javasolta, hogy a Jedik a Sacorriára menjenek nyomozni, mivel ott él egy szövetségese, aki osztja az elveit, és hasonlóan nagy politikai hatalma van.
Luddendorf beszámolója alapján valóban a Sacorria volt a következő logikus lépés, ezért Ghanték sietve indultak a távoli bolygóra. Csak temetésre értek oda. A politikusnő felravatalozott sírja mellett a ház alkalmazottai elmesélték, mi történt a merénylet napján. A módszer ugyanaz volt, azonban most látták a merénylőt, aki az elmondások alapján mandalori páncélt viselt. A gyászbeszédet hallgatva a Jedik felfigyeltek rá, hogy a még túlzó méltatás mellett sem tűnik az áldozat olyan jelentős vezetőnek, mint ahogy Luddendorf állította. Érezték: az arisztokrata félrevezette, és direkt küldte őket ilyen messzire.
Amikor visszaértek a politikus rezidenciájára, érezték a bérgyilkos jelenlétét. Tudták, hogy óvatosan kell bejutniuk, minél kevesebb figyelmet magukra vonva. Életben találták Luddendorfot, ám mielőtt még kikérdezhették volna, megjelent a mandalori merénylő. Nem volt idő mérlegelni: a Jedik akcióba léptek, és a fejvadász pár pillanat múlva halott volt. Az arisztokrata megköszönte, hogy megmentették az életét, és arra kérte őket, hogy derítsék fel a környéket, hogy van-e még veszély, illetve nyugtassák meg a ház népét. Mindhárom Jedi számára világos volt, hogy Luddendorf újra le akarja őket rázni.
Ghant faggatni kezdte a férfit, aki belezavarodott a hazugságaiba. Úgy döntött, stratégiát vált: Nubia képviselője szerint Ghant és társai támogatták a Külső Rendszerek elszakadását. Követként, biztosítékként akarta használni a Jediket. És még valamire, amire feltétlen szüksége volt: meg kellett bizonyosodnia az adatok valóságtartalmáról, amiket a mandalori adott neki. A fejvadász ugyanis nem a halált hozta neki, hanem felvételeket, jelentéseket a Jedik egy illegális akciójáról, valahol messze, a galaxis peremén, a Rishi-ködben…egy Oxyno nevű helyen.
Ahogy szembesültek az adatokkal, amik Luddendorf kezébe kerültek, a Jedik arcáról leolvasható volt az igazság. Luddendorf küldésre állította az adatpadját, és a coruscanti kancellária hívójelét kezdte keresni. Elárulta, hogy az Oxyno-ügy lesz az adu. A főkancellár nyilván nem akarja, hogy kiszivárogjon a hír erről a morálisan ingatag ütközetről, éppen ezért bele fog menni abba, hogy a Külső Rendszereket hivatalosan is elismerje a Szenátus független régióként. Persze, nem sok politikus merné megzsarolni a főkancellárt – ezért is kellett a többi vezetőnek meghalnia. „Ebben a szabadságharcban fel kell áldozni néhány bábut” – jelentette ki az arisztokrata.
A Jedik ereiben meghűlt a vér. Tudták, hogy mi lesz a következménye annak, ha Oxyno a Szenátus fejéig jut. A Jediket kiátkozzák. Az pedig olyan láncreakciót indít el, ami a teljes Köztársaság összeomlását okozhatja. Ghant kérlelte a politikust, hogy keressen más megoldást, Luddendorf azonban csak annyit mondott: „legyenek Önök a képviselőim, és győzzék meg a főkancellárt, hogy nem szükséges kiteregetnem a Jedi Rend szennyesét”. Azzal a küldés gomb felé nyúlt. Aaron Ghant döntött: éveket töltöttek Oxyno helyrehozásával, és nem hagyja, hogy most nyilvánosságra kerüljön. Ő is képes feláldozni egy bábut ez ügyben…
Ghant kiváló, tapasztalt vívó volt, és valami új energia is fűtötte… Végzett egyik társával, ami még őt is megdöbbentette. Nem akart ennyire messze menni… Próbálta meggyőzni Kelnt, hogy tegye le a fegyvert, oldják meg az ügyet, valahogy hagyják maguk mögött ezt az egészet… Próbálta felmenteni magát a két gyilkosságért. Ar’Xerd azonban nem engedte a könnyű útra lépni. A másik Jedi halála megbocsáthatatlan volt, olyasmi, amiért az idősebb Jedinek felelnie kellett. A párbaj azonban nem az ő javára dőlt el: Ghant könnyűszerrel legyőzte őt, ám végül megkímélte a sebesült Jedi életét, és szökésnek eredt.
A Külső Rendszerekbe küldött három Jedi közül egyedül Keln ar’Xerd jutott vissza a Chu’unthorra életben. A válság során küldetést kapott Jedik összeültek az űrhajó tanácstermében, és komor hangulatban összefoglalták az eddigi eseményeket. Napok, de talán órák kérdése volt, hogy kitörjön a háború.
Bár Rhuun Mester beszámolója szerint felszámolták a terror-fenyegetést, de a CorSec nagy valószínűséggel érintett a válságot kirobbantó összeesküvésben.
A legnagyobb baj azonban Keln híre volt, ami lassan terjedni kezdett a Chu’unthoron. Ghant tette becstelen volt, és a Jedikben éledezett a vágy, hogy ezúttal ne rejtegessék a bűnt – ami jelen helyzetben kockázatos lépésnek ígérkezett, hiszen többen arra vártak, hogy a Jedik valami ürügyet szolgáltassanak.
A padawanok közül néhányan már nyíltan lázadoztak, ezért a Techtus mester visszahívott a hajóra mindenkit, és parancsba adta, hogy senki nem hagyhatja el a hajót. Egyedül Thor-dyas csapatával nem tudták felvenni a kapcsolatot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése