JC23: A whillek krónikái

A 2023-as Jedi Camp rendhagyó volt a korábbiakhoz képest abban, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem volt élő szerepjáték, illetve egy percig sem volt komolyan véve. Inkább egy amolyan veterán fórumtalálkozó volt, ami az üres nosztalgiázást elkerülve azt célozta meg, hogyan folytattuk volna a fórumon a fő karaktereinkkel a játékot. 
A sörözés közben így megismerhettük azokat a sztorikat, amiket tíz éve találtunk ki, de már sosem írtunk meg.

Igazából egy sima hosszú hétvége volt csak betervezve Kismarosra, ahol sörözgetünk, haverkodunk, talán játszunk is valamit. Kifejezett szerepjátékos igény nem is merült fel, de azért szívesen fogadták az ötletemet, ami egy kicsit visszarepített az AEÚ világába.




Nem igazán a live rpg volt itt a lényeg, hanem egy régi adósság megfizetése: annak idején viszonylag szorosan követtük egymás történeteit a fórumon, némelyik egész jó sztori volt, főleg az azóta kánonként napvilágot látott Star Wars tartalmak tükrében.
Ezek a történetek sajnos nem voltak befejezve. 
A többségnek meg volt tervezve a folytatása, de előbb ragadott el minket a felnőtt élet, mint hogy meg tudtuk volna írni (mondjuk ez nem biztos, hogy baj).

Az idei JC "szerepjátékának" tehát az lett a története, hogy a whillek, akiknek krónikájából ismerjük a messzi-messzi galaxis történetét egy régi elgondolás szerint, összeülnek egy krónikaíró szemináriumra.
Ennek az az apropója, hogy Jar Jar Abrams és Kathleen Catering whillek eláztatták a könyvtárat, emiatt töredékekből kell újra összerakni az idővonalat. 
Az összekuszálódott események miatt a közösségnek választania kellett egy achtitectet is, aki a végül döntést hoz, hogy mi marad meg a történetekből, és mi végzi a vágóasztalon (magyarul ír egy saját Star Wars kánont).

A történet építőelemei


Ehhez a szemináriumhoz össze kellett gyűjteni a történetek darabjait.
Megkértem a JC résztvevőit, hogy mindenki írjon 5 történetrészletet a fő karaktere sorsából, amivel kicsit le lehet zárni a kérdést, hogy mi lett vele?

Mint lehet látni, mindenki más mélységben viszonyult a kérdéshez.

A nevekre kattintva elolvashatod az 5-5 fejezetet mindegyik ikonikus karakter sorsáról.

Ha esetleg szeretnéd érteni a kontextust, akkor ajánlom a JC10, JC15, JC16 és JC18 történeteinek elolvasását. Ezek az akkori global event mérföldköveit jelentik. Az volt a sztori, hogy a Jedi Rendben kirobban egy morális krízis, emiatt páran lázadást robbantottak ki, és lett is egy kis háború a galaxis egy elhanyagolt övezetében (Déli Áramlat Szövetség). A háború végére a Köztársaság is bedurvult, lett is egy kis politikai válság, a fellázadt Jedik meg mentek a maguk útján (főleg ezeket a sztorikat írtuk meg a 2015, 2016 és 2018-as táborokban).
Ezek az események adják a kontextust ezekhez a történet-szilánkokhoz.

Vlaado Thor

I. Pillanatnyi megtisztulás

Mindig is jó volt az önismerete, tudta, hogy mit miért csinált. Rendszeresen tartott önvizsgáltatot, hogy a cselekedetei az értékrendjével egyezzenek. De most nem voltak válaszok. Csak menekülés. A robbanás egy pillanatra visszarázta a valóságba és ebben a hiper-józan pillanatban valami egyértelmű volt számára. Egyértelmű volt, hogy megőrült. Tömegmészárlás még az erkölcsi fölény alátámasztással is nehezen magyarázható. Valami megváltozott. Valamit elültettek benne Zonamán, ami azon dolgozik, hogy a felszínre kerüljön. Folyamatos látomások, elmosódás a valóság és a képzelet között. De hát az Erő küldi ezeket a látomásokat. Ő is az élő erőben hisz! Itt és most! Erre kell hallgatnia, mert az Erő mindenható és tudja azokat a válaszokat, amiket Ő még nem. Vagy az a dolog ott Zonamán a felelős? Ki kell ezt deríteni és helyére tenni. Még nem késő. Vissza kell menni oda, ahol ez kezdődött, azzal, akivel kezdődött, Zonamára. Calamariról tehát szálegyenesen Zonamára vette az irányt. SOS jelzést küldött padawanjának, hogy tegyen félre minden olyan teendőt, amit csak lehet és irány a találkozási pont a zonamai barlangba, ahol elkezdődtek azok a furcsaságok: látomások, furcsa érzések, a moralitás elmosódása, és az énje egyre törékenyebbé tétele. A történet idáig egyértelmű. Visszatértek tehát mindketten a kiindulási ponthoz. És most lássuk mi is történt ezután…

II. Felhívás táncra

A következő fejezetek megbízhatósága erősen megkérdőjelezett. Mivel maga a forrás is megbízhatatlan a továbbiakban csak azt tudtuk rögzíteni, amit a forrás szemszögéből tudtunk meg. Szóval a történetünk folytatásában a mester és a padawan visszatért az alfához. Találkozásuk során mindketten megosztották egymással azokat a tapasztalatokat, amik történtek velük a zonamai kaland után. Volt pár közös pont: látomások, erkölcsi dilemmák, alkalmasint dührohamok, de kiélezett erő-affinitás is. Éleslátás, céltudatosság, csak úgy áramlott bennük az Erő, magától adódott az, amit korábban meditáció alatt lehetett elérni. A padawan már a lovagi próbákra készült, és igazán ígéretesnek tűnt. A mester pedig olyan képességek birtokában volt már, amikről korábban a Jedi könyvtár rejtett archívumaiban, vagy a kizárólag mesterek számára hozzáférhető holokronokból olvasott csupán. Mintha utólag fizetődött volna ki a sok edzés és könyvtárban töltött óra. Mintha mostanra érett bölcsességgé a tudás, gyakorlattá az elmélet. Leomlottak azok a falak, amik eddig láthatatlanul nem engedték őket továbblépni. Mikor a padawannal újra egyesültek, minden tökéletesen egyértelmű lett. Egy új, számukra eddig felfedezetlen és ismeretlen úton kezdtek el járni. Nem volt már tovább maradásuk a Rendben. De nem tűnhettek el csak úgy, minden nyom és indok nélkül. Meg kellett tenniük az elhagyás útján az első lépéseket. De ehhez kellett még valaki…

III. Próba

Az Öreg mester sérült volt és zaklatott a legutóbbi megpróbáltatások miatt. Fáradt volt. Sokat tárgyalt. És még vívott is, pedig nem szeretett volna. Aztán a vívás közben még meg is sérült. De a kötelesség ezt kívánta. A tanáccsal kapcsolatos csiki-csuki viszonya legalább lezárult, a Chuuntor történet végével belátta, hogy a legtöbb eredményt akkor tudja elérni, ha Ő is a rendszer része lesz. Nem akart semmi mást, csak a Jedi Rend jobbá tételét. Nem volt koncepció, nem volt terv, csak a fajsúlyos személyiségének tehetetlen hatása. Ha Ő egyszer kiállt egy ügy érdekében, akkor, azt tudta képviselni. Önazonos volt, ahogy ezt a tulajdonságát minden korábbi tanítványának továbbadta. Valahogy most mégis rossz érzése volt a jelennel kapcsolatban. Segített az „unokájának” (padawanja padawanjának) a lovagi próbák felkészülésére. A fiú olyan fejlődési görbét mutatott be, amit még talán sosem látott. Egy alacsony-közepes képességekkel rendelkező, stabil padawanból lett egy szárnyaló, de instabil, az érzelmeivel túlzottan elfoglalt fiatal. Talán az emberi kamaszkor. A hormonok. Talán valami történt esetleg? Mindezidáig a hagyományos lovagi próbák képességi kihívásával gondolta, hogy feladják majd a fiúnak a leckét. De mostanában más aggasztotta. mégpedig az, hogy a Sötét-oldal próbáját hogy fogja letenni ez a tiszta-lelkű, de instabil fiú. A lovagi próbák a küszöbön álltak. Ezért is tartott felettébb furcsának, hogy a padawan hirtelen midnen felkészülést félbehagyva elutazott. Vissza oda, ahonnan előző küldetése véget ért. Talán az Erő akarta…talána a kíváncsiság…de nem tudta megállni, hogy nem hivatalos úton utánamenjen egy álcázott hajón.

IV. Áldozat

A sakktáblán lassan elhelyezkedtek a szereplők. A nagymester, a mester és a padawan. Mindhárman ott voltak a találkozási ponton. Míg a mester és padawan nyíltan találkoztak, addig a nagymester rejtőzködve követte őket. Volt valami furcsa ebben az egészben. A helyszín kisugárzását érezte e a nagymester? Vagy a két másik szereplő összesített lelki vívódását? Az ember, akit követett, még valamennyire ártatlan volt, de volt padawanja már valahogyan megváltozott. Ez nem Ő. Ez nem az ő személyisége. A körülötte lévő Erő-szálak nem úgy törtek, mint korábban. Mintha csupán annak torz lenyomatai lennének. De nem lehetett más, csakis volt tanítványa. Akit szeretett. Egyetlen dolog, amit valaha szégyelt. Hogy ragaszkodott egy másik lényhez. Egy árva fiúhoz a Nar Shaddaa-ról. Az a fiú, akit Ő maga hozott el a hutt birodalomból. Aki mindenben az ellentéte volt, de mégis együtt voltak egy egész. Miután elváltak útjaik, és a padawanból lovag lett oly rég, utána a nagymester már nem is vállalt több tanítványt és az általános mentorálást válaszotta, a diplomáciát, a nehéz, megoldhatatlan helyzeteket, a megfejthetetlen problémákat. Ez a mostani helyzet volt a leginkább megfejthetetlen helyzet eddigi pályafutása során. Ezért úgy döntött, felfedi magát a másik két fél előtt. Ekközben a mester és a padawan egymás tapasztalatait osztotta meg az új képességeikről. Olyannyira belemerültek, hogy nem vették észre az őket követő alakot. Megbeszélték az érzelmi túlfűtöttséget. Arra jutottak, hogy a mészárlás, amit a Calamarin tett a mester egy jogos igazságtétel, mely nem hangzik olyan szélsőségesnek, ha már ketten is egyetértenek benne. Talán csak percek…talán órát, de lehet talán napok is elteltek, mire megbeszélték legutóbbi tapasztalataikat. Eszmecseréjüknek az vetett véget, hogy a nagymester felfedte magát és belépett…megzavarta őket. Mivel ez egy józan pillanatban érte a két másikat, ezért szándékukba állt új erejükkel dicsekedni. A nagymester viszont fenntartásokkal érkezett. Nem hitt a mesében. Végighallgatta a történeteket. És kérdések tevődtek fel benne. Rengeteg kérdés megválaszolatlan, melyet folyamatosan feltett a két másiknak. És ahogy egy bolondot nem lehet szembesíteni bolondságával, úgy nem lehetett ezeket a kérdéseket következmények nélkül feltenni. A padawan úgy érezte, hogy semmibe veszik. Hogy sértegetik. Hogy egy öreg tekintély csak kekeckedik a tudásával az Ő kárára….ezért a legváratlanabb pillanatban sértettsége cselekvésbe ment át és ököllel a nagymesternek támadt, másik kezében a nyitott pengével. Vesztére. A padawan fiatal testét a nagymester kettévágta.

V. Vért vérrel

A nagymester hallgatott és kérdezett. És ahogy figyelt, megbizonyosodott, hogy ez a két valaki, aki vele szemben áll, már nem a volt padawanja és annak tanítványa. Ez két húsdarab, amit megszállt valami. Valami förtelem. Valami visszafordíthatatlan. Az erőszak, amiről oly lelkesen beszéltek. Az új képességek, melyről dicsekedtek. Ezek mind természetellenesek. Eléggé jártas volt a Jedi filozófiában, hogy tudja, ez a két ember menthetetlen, hogy valami métely megette őket. Az Erő pedig őt választotta arra, hogy megtisztítsa a galaxist ettől a két lénytől, mire még nagyobb problémát okoznának. Mikor az ifjú rátámadt, hezitált…kétszer is kitért, de harmadjára levágta, mint az elburjánzott növényt szokás. A fiú szemében nem volt fájdalom, sem megbánás. Csak egy vadállat tekintete, kit megfosztottak prédájától. De valójában nem a fiúra sújtott le a nagymester, hanem arra a förtelemre, ami elfertőződött abban. Nem tudta, hogy ez az Erő sötét oldala…valami más…vagy valami új? Egyvalami bizonyos volt. Ez a dolog egy métely…ennek nem hagyhatnak teret! Miután a padawan holtan esett össze, ádáz bújócska kezdődött…a fizikailag és lelkileg sérült nagymestert eléggé megviselték az utóbbi megpróbáltatások…de ezt a mocskot kell most megszabadítani a szenvedésétől. Ez a párbaj nem volt sem nemes, sem eposzi. Itt egy sérült öregemberre csapott le egy lidérc. Többször is. És minden próbálkozással ott csapott le ahol a legnagyobb fájdalmat tudta okozni. Ez a párbaj kínzás volt. Egy méltatlan befejezés egy idős nagymesternek, és egy lidérc megszületése. Mikor az öreg holtan rogyott össze, a lidérc lelkében megszólalt egy hang. „Gyere el hozzám, és legyél az Én lidércem, Darth Wraith”….

Kir'O Cadavre

1. Tapani szektorban kialakult konfliktus megoldásra került, mely eredményeképp a karakter megbirkózott a mesterével vívott párharc traumájával.

2. A szektorban "bezsebelt" erő fókuszáló ereklyék hazaszállítása közben rajtaütés áldozata lett, mely eredményeképp a hazaút kellően nehézkessé vált. Mesterével nem, de más képzett erőhasználókkal konfrontálódott.

3. Élete későbbi szakaszában továbbra is kereste a maga útját, de találkozott rég elfeledett mentorával, volt mestere nagy spanjaval Jákob Zeratul Will gendersemleges nagymesterrel. Bár ő nem tért meg, de támogatta őt útjában.

4. Sosem lett mester, de nem is vágyott arra.

5. A templomban öregedett meg, fenntartva világi kapcsolatait, érti aki érti. Vívómesterként.

Skygo Ace

A Tapani-házak és a Fény Serege

Első küldetését Jedi Lovagként a Tapani szektorban kapta, ahol egy régi barátjával kellett utánajárni egy Jedi halálának. A Jedi, Trash Maddox nyomozásban vezetett a szektor ősi házai után. Az volt a gyanú, hogy az ősi, Erőre érzékeny vérvonalak támogatják a Déli Áramlat Szövetség felkelését. Maddox egy robbantásban vesztette életét, ami egy tradicionális ünnepségen történt a Barnaba bolygón. Több áldozat volt a nemességen belül is. Kiderült, hogy a szálakat a Koréliai Válságot kirobbantó kiugrott Jedik egyike mozgatta, aki kihasználta a mellőzött nemes ifjak törekvéseit, hogy az ő terveiknek megfelelő emberek kerüljenek a családok élére. A káoszt már nem sikerült megfékezni, de kiderült a cselszövő motivációja: a Tapani szektorban sok Erő-érzékeny gyermek volt, akiket nem adtak át a Jediknek. A nemességben régi hagyomány volt a fénytőrrel való vívás, amely technológiája és harcművészete sokat hasonlított a fénykardvíváshoz. Ezeket az embereket sikerült toborozni a felkelésbe, amit mint kiderült, a ruusani csatában harcoló Fény Serege után neveztek el. A nemesek kiválasztottnak, különlegesnek és felsőbbrendűnek érezték magukat, és a Sötét Oldal segítségével gyorsan nőtt az erejük. A Fény Serege valójában mindig csak báboknak használta őket, akiket a háború után maga fog felszámolni. Ilyen Sötét Jedik már megjelentek a Koréliai Válság idején is, ahol nagy veszélyt jelentettek a nem Erő-érzékeny katonákra. Miután a Jedik bebizonyították, hogy csak feláldozható ágyútölteléknek használják a fiaikat a felkelésben, a nemesi házak törekedtek megszakítani minden kapcsolatot a Fény Seregével, és ahol lehetett, elárulták őket. A Jedikkel ettől függetlenül nem akartak szövetkezni.

Puccskísérlet

A Déli Áramlattal szembeni hidegháború politikailag is egyre kiélezettebbé vált. Régóta keringtek vádak a Jedik ellen. A bothai titkosszolgálat elérkezettnek látta az időt, hogy kiterítse a lapjait, és bizonyítékokat vonultasson fel arról, hogy a Jedik zsákmányszerző háborút indítottak, ami valószínűleg ma is tart. Állításaik szerint számos bizonyítékuk volt arról, hogy a Jedik nem bejelentett akciók során alkalmaztak erőszakot bizonytalan ügyletek során. A bothaiak felhozták, hogy sok Jedi eltűnt, meghalt, ami harci tevékenység jele. Ezen kívül feljegyzések voltak arról, hogy Oxyno idején sok Jedi volt egy helyen, és külön vadászflottát rendeltek erre. Az egyik fő vádlott Skygo Ace volt, akiről még padawan korában készültek felvételek, amiken egy bothai osztaggal harcol a Thezz’la állomáson. Feltétlen be akarták őt rendelni szenátusi meghallgatásra. Az ügyet végül a GBE ügynökei oldották meg, akik feltárták, hogy valóban sok Jedi van bevetésen a Déli Áramlatban, hogy háború nélkül fenn lehessen tartani a köztársaság békéjét. A Koréliai Válság óta lehet tudni, hogy valóban vannak veszélyessé vált Jedik, de ezek nem utalnak strukturális problémára. Ezzel a logikával ugyanis a bothaiaknál is strukturális problémát jelentene, hogy néhány ügynökük együtt dolgozott a Déli Áramlattal. Feltételezték, hogy a bothaiak meg akarják gyengíteni a Jedi Rendet és a GBE-t, hogy növeljék a befolyásukat a Köztársaságban. A közvélemény inkább a bothaiak ellen fordult, így a Főkancellár úgy döntött, megpróbálja elkerülni a szenátusi meghallgatást. A sztorival egy újságíró, Mikel Blumkvist volt csak hajlandó érdemben tovább foglalkozni.

Farkasvadász

A Barnabán végrehajtott sikeres küldetés után Yoda úgy látta, hogy meghívót ad a Sötét Jedik ellen felállított Sentiel különítménybe. A Főkancellár szorosan figyelte az ügyet, és a közelgő politikai botrány miatt kérelmezte, hogy az újonnan előléptetett Jedi Lovag induljon küldetésre. Valóban volt egy testhezálló feladat: a Déli Áramlat útvonalait egy hatékony és halálos flotta védte, ami a GBE elit egységeivel is le tudott számolni. A Jedik feltételezték, hogy az ellenséges flottát kiugrott Jedik irányítják, ezért egy Erő-használók ellen vívott küzdelemben tapasztalt Jedit küldtek megoldani a feladatot. Mivel a Főkancellári iroda közvetlenül támogatta a dolgot, Skygo egy Lándzsa osztályú korvett parancsnokaként indult a küldetésre. A Droecilnél talált az ellenséges flotta nyomára, amiről kiderült, hogy a Farkasfalka volt. A flotta még az előtt eltűnt, hogy a GBE benyomult volna, egy régi ismerőst azonban sikerült elfogni: Syck Miselv a Chandrilai Akadémia eltűnt Jedi Tanítványa volt. Tőle tudták meg, kik szolálnak a Farkasfalkában, mi a taktikájuk és céljuk.

Az utolsó parancs

Miután a Jedik és a GBE többet tudtak a Farkasfalkáról, a különítmény vezetője, Otau Ytes úgy döntött, hogy stratégiát vált. Innentől nem gazdasági háborút vívott vagy kémekre vadászott, hanem kifejezetten a Jediket szállító hajókat vette célba. Tudta, hova épültek be GBE-s ügynökök, így az ő hálózatukat használva információkat szivárogtatott az ellenségnek. Tudta, hogy a Farkasfalkát kereső korvett elindult az általa közölt vektoron. Egy félreeső bolygó fölött csapdát állított: radartávolságon kívül állította a hajóit, és meditációban várta, melyik az a pillanat, amikor el kell indítsa a rakétákat. Légsürítéses vetőcsöveket használt, ami lassú és pontatlan, de egy Jedi számára ezek kompenzálható problémák. Cserébe a műszerek sima űrszemétként érzékelik a lövedéket. Amikor Skygo korvettje kilépett a hipertérből, már meg volt pecsételve a sorsa. A Farkasfalka megtámadta őket, de csak hogy lekösse a figyelmüket. A Jedi akkor érezte meg a fenyegést, amikor már nem lehetett kimanőverezni a rakétákat. Elrendelte az azonnali kiürítést, amit azonban a legénység katonai hagyományokhoz szokott része nem fogadott el és hajtott végre. A korvett végzetes találatot kapott, és világos volt, hogy ahogy benyeli az alattuk lévő bolygó gravitációja, ketté fog szakadni. Sky kilövette az összes mentőkabint, amiben ember volt. Ezzel megmentette a legénység engedelmes részét, de sorsára hagyta azokat, akik az utolsó pillanatig harcoltak a Farkasfalkával. Mire ők is belátták, hogy menekülniük kell, nem volt idő elérni a mentőkabinokat.

Száműzött

A Farkasfalkával vívott rövid csata után a korvett legénysége meggyűlölte a parancsnokukat. Úgy gondolták, hogy a hajó pusztulása és a bajtársak halála vezetői alkalmatlanságra vezethető vissza. A Jedi nem akart ezzel vitatkozni. A mentőkabinok aránylag kis szórással értek földet, ahol egy helyi falu lakossága segített rajtuk. Ezek az emberek szándékosan hagyták el a Köztársaságot, és ugyanígy el akarták kerülni az Arrgaw figyelmét is: csak békében akartak élni. Szimbolikus temetést rendeztek az elesett hősöknek. Nem katonai szertartás volt: a helyiek nem tudtak azonosulni a reguláris seregek értékeivel. Az „Elveszett fiú versét” olvasták fel, ami egy kalandvágyó fiatalemberről szól, aki addig űzte álmait, mígnem belehalt. A Jedi rádöbbent, hogy annyira eltávolodott már az emberektől, hogy nem tud azonosulni a verssel. Az Erőben mindennek helye volt, az Erőben nem volt halál, így siratni sem tudta azokat, akik önszántukból döntöttek úgy, hogy harcolnak a végsőkig. Sokkal jobban kötődött már az Erő, mint az emberek narratívájához. Ez az érzés felkavaró volt számára, így egy hajnalon elhagyta a települést, és elvonult meditálni a bolygó sűrű erdeibe. A legénység gyűlölte, a falusiak nem foglalkoztak vele, ezért nem kereste senki. Amikor megérkezett pár hét múlva a GBE mentőalakulata, az egyik tiszt azt jelentette, hogy a parancsnok úgy halt meg, ahogy a kapitányoknak kell: ott maradt a hajón. A vizsgálatokon kiderült, hogy ez hazugság, de a politika pillanatnyilag elégedett volt azzal, hogy le lehet jelenteni a halálhírt. A GBE feloszlatása után eltűntek a jelentések is. Egy régi barát tudta, hogy a Jedi még életben van, ezért némi nyomozás után megtalálta a falut, ahol utoljára látták. Egyértelmű jeleket talált rá, hogy barátja épségben van, és remeteként él az erdőben. Különleges Erő-érzékleteinek köszönhetően azt is megérezte, hogy a Jedi nem akarja, hogy rátaláljanak és hazavigyék. Úgy döntött, tiszteletben tartja ezt az óhaját, így végül nélküle távozott a bolygóról.

Shue Lie

1. Antos Wyrickhez kerül a kristály, aki megpróbálja megfejteni, de a Gyújtópont állomáson történt robbanás után nincs további nyoma a kristálynak egészen a mandalori reformáció előtti korig, amikor feltűnik egy falfestményen, mint egy egyszerű papír nehezék, ez után megint eltűnik. Azzal a feltételezéssel élnek, hogy a szakadás következtében az egyik renegát klán vihette el. Lenyomozták az elvonult klánokat, azok tetteit.

2. Shue és a Mestere külön utakon folytatták útjukat, mert Vardut visszarendelték a Coruscantra. Shue egyedül folytatta a nyomozást a kristály sorsával kapcsolatba. Nem tudhatta, hogy ekkor látja utoljára Mesterét, ha tudta volna, lehet, hogy nem csak a jedik hagyományos elköszönésével búcsúzik: “Az Erő legyen veled, Mester”.

3. Shue a Külső Peremén lévő Saleucami fele vette az irányt, mivel kizárásos alapon a renegát klánok közül ez volt az a klán amelyik tagjai többször fura körülmények között oldottak meg helyzeteket. Arra jutottak, hogy a holocron és a kristály nem együtt kerültek Malakek kezére, mert ha úgy történt volna, akkor Demagol rájött volna és annak nyoma lett volna, ha más módon nem, akkor halottak hullái által.

4. A Saleucamira nem mint jedi ment, ismerte a mandaloriak és jedik eddigi történetét. Elkezdte csodálni a népet és egyben távolsággal is kezelte őket. Mikor megérkezett, rá lelet a klánra, nem az fogadta, amire számított. A harcosok halovány másai voltak annak, amire számított. Bizalmatlanok voltak vele, erre mondjuk számított, de az okot csak később értette meg. Egyetlen szó volt a magyarázat: Oxyno. Mikor megismerte a történetet, úgy döntött, hogy a jedi rend nem az a család, amihez tartozni akar.

5. Mikor kitört a Mandalori polgárháború, L’hor Tartik elküldte terhes feleségét a Magvilágokba, hogy a gyermeke, akire nagyon régen vártak Lara Rainyvel biztonságban legyen. Két hónappal később Lara életet adott egy kislánynak, akit Taranak nevezett el L’hor kívánságára a mandalori szokások szerint. Nem tudhatták, hogy a Magvilágokban gyorsan felfedezik a kislányban szunnyadó Erőt, mivel felmenői között, a régi időkből származó jedi is szerepelt. A kislány a Jedi rend tagja lett, ezzel sohasem ismerhette meg mandalori gyökereit, egészen a 66 parancs utáni időszakig, amit túl élt ugyan, de a Rend kudarcos újra felépítésének kísérlete, padawanja hiába való halála után végképp hátat fordított az Erőnek.

Sofud Cherov

A Jedi tanítványává kívánta fogadni Evian Ale-t, akivel sokszor folytatott eszmecserét a Templomban miután a fiatal növendék az intézmény falai közé került. Egymásra hangolódtak, Evian egy bölcs mentort látott a lovagban. Nyilvánvalónak tűnt, hogy az Erő azt kívánja, hogy ő tanítsa ki a tehetséges ifjút. Sajnos a Tanács nem így értékelte a helyzetet, és más feladatot bízott a tapasztalt Jedire.

A Jedi kívánta megtalálni újra belső harmóniáját. Mivel saját padawant nem taníthatott a közelmúlt eseményei miatt, és legjobb barátja felől sem hallott már jó ideje, arra koncentrált, hogy a rá bízott növendékeknek megmutassa milyen erős szövetséges a belső Béke. Ha sikerül lecsendesíteniük az elméjüket, tisztán érezhetik, hogy milyen utat mutat számukra az Erő. A gyakorlatok során a lovag is felfedezte, hogy a valódi küldetése nem itt van, és nem most. Ezért sem vállalt kiemelt feladatokat, hanem arra koncentrált, hogy újra megtalálja a belső egyensúlyt, mígnem az Erő ismét más ösvényt jelölt ki számára.

Aaron Ghant. Egy név. Egy diplomata. Egy Jedi. Egy szégyenfolt. A lovag számára ez a feladat nem hozott megváltást. Bebizonyosodott számára, hogy a Jedi Rend romlásnak indult. Bár fénykorát élte a Köztársaság, az apró repedések már megjelentek a dicső építményen. A Rend is több fontos tagját veszítette el, annak következtében, hogy a vezetői igyekeztek eltussolni azokat a fontos eseményeket, amelyek nem egyeztethetők össze a Kódexszel. A Jedi tudta, hogyan tovább. De vajon képes lesz rá? Vajon ez az az út, amin járni szeretne? Csak az Erő tudhatta.

A tarisi sör keserédes íze még mindig felsejlett az ízlelőbimbóin. Hosszú volt az éjszaka, de még hosszabb volt az elmúlt időszak, amit a barátja keresésével töltött. Kocsmák. Katakombák. Kaszinók. Bármelyik később fordult volna meg a fejében, mint, hogy bemenjen egy Rancor verembe. És most itt állt. Közel a célhoz, de mégis oly távol attól, amit a lelke kívánt. Vajon tényleg ezt súgja neki az Erő? Vajon tényleg ez az igaz út? Csak akkor tudhatja meg, ha tovább lép ezen az ösvényen.

És ott álltak. Ketten. Mind a három évtized. Minden keserűség, minden öröm. A lovag nem akarta, hogy barátját eleméssze a saját vágya, a barátja nem értette, hogy ő miért állja útját. Hiszen egy olyan teremtésről volt szó, aki csak ártott nekik, aki kihasználta őket. A barátja tovább akart haladni ezen az úton, de ő ezt nem hagyhatta. Felvillantak a fénykardok, és egymásnak feszültek. Minden csapás, minden villanás közelebb vitte őket az elkerülhetetlen felé, miközben mindketten a lelkük mélyén a megváltást remélték. De végül elérkezett a végzetes csapás...

Tibbo N'oba

Tibbo Noba egykori Jedi, miután Zeratul Secura és Sofud Cherov mesterekkel visszatért epikus küldetésükről, melyről a Grimedth V’larr hagyatékában értekeztünk, úgy tűnt, megpihenhet végre, de ez koránt sem volt így. Ugyanis továbbra is nyomta lelkét a bűntudat, le akart számolni mindenkivel, aki tanítványa vesztét okozta. Többek között és legfőképp saját magával, miután tudomást szerzett róla, hogy nem Xentar Ggern volt a bábok legvégső mozgatója, az ő visszatérte is valaki más tervének részét képezte. Ez volt Folk Onalohn. Tibbo másik egykori tanítványa, aki azonban nem bírt olyan szinten az Erővel, hogy Jedi válhasson belőle. Csalódottságában pedig megesküdött a Rend elpusztítására.

Tibbo Onalohn után indult, de nem tudhatta, hol keresse, mígnem tudomására nem jutott, hogy a szervezetének egyik tagja, Shoalen Deare egykori jedi nyomában van Dreachous Jedi mester. Mellé szegődött, hogy segítsék egymást, de amint Shoalen nyomára bukkantak a Tatuinon, Tibbo elárulta a Jedi mestert és inkább Shoalennel kötött szövetséget, hiszen nem remélhette, hogy egy Rend tag segíteni fog neki megölni valakit. Azt viszont nem tudta, hogy közben Zeratul is utána indult, hogy megállítsa bosszúhadjáratában. A twi’lek pedig összeállt Dreachous-szal. Egy liftben futottak össze, így szövetségük megpecsételődött.

Shoalen és Tibbo elindult felkutatni Onalohnt, méghozzá egykori bűnszervezetén keresztül. A Dorin bolygón polgárháború dúlt ekkor, melyen aktívan részt vett Gno is. A rodián nem tudta megmondani, hol van Onalohn, de útba tudta őket igazítani egy másik bűnbanda tag felé. Miután elmentek, megjelent egy titokzatos nő, és végzett Gno-val. Tudta, hogy elkésett, de azt is, hogyan vághat Tibboék elébe.

Morina nem ismert más apát, mint Onalohn. Egészen kislány korától kezdve a draethos volt az egyetlen, akire felnézhetett. De nem csupán felnevelte, ki is képezte az Erőre nagyon is érzékeny lányt. Ő lett a végrehajtója, nem is sejtve, honnan származik. A Dorin után Spet és a Végrehajtó néven ismert elmebeteg után indult, hogy velük is leszámoljon. Hiszen nem juthattak apja nyomára. Túl fontos volt, amit csinált. És az a szőrös kis mitugrász meg az áruló rohadék is úton volt feléjük.

Alig Tibboék előtt érkezett meg, és mivel egy börtönbe kellett mindkét félnek betörnie, egyenlő esélyekkel indultak. Összecsaptak egymással, és a helyzetet kihasználva Puncicus és az elmeroggyant menekülőre fogta. Végül is a lány utolérte őket és a Végrehajtó rátámadt, időt adva párjának a menekülésre. Ő megmenekült, így a kushiban és társa kifaggathatta Onalohn hollétét illetően.

A szálak Coruscantra vezették a párost. És azokat is, akik őket követték. A draethos terve beérett, a Vornsk a kezében volt, úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg. Azzal azonban nem számolt, hogy múltja utoléri, és az, akit leghűségesebb emberének hitt, ellene szegülhet. A lány azonban ráébredt, hogy a nyuszi igazat beszél, és csak egy eszköz apja kezében, ráadásul az igazi apja vesztét okozta, és sokkal rosszabbra készül. Ketten összefogtak, és győzelmet arattak felette.

Folk Onalohn felkelt, és komótosan felöltötte köntösét, majd kilépett az ajtón. Már közel háromszáz éve nem csinált egyebet, mint vezekelt. Nem maradt életcélja, csak ideje azon töprengeni, mit tett. És azon, mit vettek el tőle. Mint minden reggel, ezúttal is a mellékhelyiségben kezdte a napot. Elővette, amit elő kell, tekintetét pedig a távolba, az ablakon túlra függesztette. A rendszer felkelő napját nézte, mígnem fényét elnyomta valami sokkal ragyogóbb. Atomjaira robbant előtte minden, de csak a fájdalmas csípést érezte meg a kezében tartott végtagjában, mielőtt elsötétült minden. A Birodalom szétlőtte az Alderaan bolygót.

S'hoalen Deare

Az aranyos Tibbo Noba és a Jedi a Karfeddionra utazott, hogy kövesse az Ellenfél nyomát. A célpontjuk, a kalóz és lázadó Ardo Melnyikov segélyhívó üzenetére nem csak ők, de a Farkasfalka vezetője is válaszolt. A karfeddioni rabszolgalázadás végül nem vezetett társadalmi változáshoz, és Melnyikov is áldozata lett egy renegát Jedinek.

Thor a Rattatakra vezényelte a Farkasfalkát, hogy asszisztálja a Jedit a renegát Sid elfogásában. A sötét Jedi által összeboronált zsoldos csapatok és a Farkasfalka megütköztek, de végül mindkét fél súlyos vereségeket szenvedett. A harcot sem Sid, sem Thor nem élte túl.

A Jedi vadász Keln Ar'Xeld a Batuuig követte a Farkasfalkát nyomait abban a reményben, hogy a katonák között renegát Jedikre bukkan. A megfáradt legénység nem jelentett kihívást a lovagnak, és az őket vezető Jedi végül harc nélkül megadta magát Ar'Xeldnek.

A Tanácsot képviselő Jedi Mester, Draechus, és a Jedi vadász Ar'Xeld a tiltott Vernet bolygóra gyűjtötte az eltévelyedett Jediket. Az ítéletre váró Jedik félelmeivel szemben a Jedi Rend vezeklő Feketecsuklyásoknak keresztelte őket, hogy felügyelet alatt a Galaxis peremén munkálkodjanak.

A sötét erőhasználó Siraka menekülőútja a Középső Peremen túl a Christophsis bolygón ért véget, ahol a Jedi a nyomára talált. A két harcos a kristálybarlangok mélyén vadászott egymásra, de hosszas agresszív diplomácia után Siraka is belépett a Feketecsuklyások kötelékébe.


A szeminárium

Természetesen egy kis kihívás még várt a 2023-as JC játékosaira. A történetszilánkokat kijegyzeteltettük egy-egy papírcetlire, majd összekeverve őket szétosztottuk a játékosok között. Ezekkel a részletekkel kellett kereskedni, míg össze nem állt egy öt részletből álló, többé-kevésbé koherens sztori, amit karakterből (mindenkinek volt egy Whill neve, pl. Whill Smith vagy Whillamos) prezentálni kellett, a tanulsággal együtt.

Íme a kereskedés a cetlikkel:


A játék után végül mindenkinek megvolt az az öt cetli, amik alapján össze tudta foglalni a karakter sorsát, ha össze tudta rakni őket megfelelő sorrendbe. Változó, hogy mennyire passzol a fenti történetrészletekkel.


Krónika

A hülyülés lezárva végül csak összeraktunk egy idővonalat a cetlikből, így végül kiderült, mi zajlott volna az AEÚ-n ha tovább zajlott volna játék.
Íme gépesítve:
 
IDŐ Shue Tibbo Sofud Vlaado Sky Kir'O S'hoa
BBY396 1. Shue és Vardue küldetést kap egy kristály titkának kiderítésére 2. Tibbo összefog Dreachousszel, hogy megkeressék S'hoát 3. A Tanács elutasítja Sofud kérelmét, hogy Eviant taníthassa, és a Chu'unthorra küldik tanítani 6. Vlaado a Zonamára hívja Kwyrt4. Uvenai polgárháború 5. Visszatérés a Mon Calamariról, ahol Vlaado megőrült ...
BBY395 ... 7. Morina Onalohn parancsára felszámolja a tanúkat, akik a nyomára vezethetnék Tibbóékat 1. Sofud a Chu'unthoron tanít a Koréliai Válság kitörésekor, Aaron Ghant után ered2. Techtus a Zonamára utazik, ahol megöli Kwyrt, majd őt Vlaado, aki felveszi a Darth Wraith nevet3. Sky és Kir'O felszámolják Tapani-konspirációt
5. Visszatérése után a bothaiak vád alá akarják helyezni, ezért a kancellár eltűnteti a nyilvánosság elől
4. Egy rajtaütés után Erő-fókuszáló eszközt szerez 6. Tibbo és Dreachous a Tatuinon megtalálják S'hoát, Tibbo S'hoa mellé áll
BBY394 1. Shue és Vardue szétválnak6. Tibbo és S'hoa legyőzik Morinát, megtudják, hogy Onalohn a Coruscanton van. Tibbo és Morina leszámolnak vele, de nem ölik meg.4. Sofud segít megállítani Aaron Ghantot és a békéről tárgyal a Déli Áramlattal. A verneti csata után mindenben csalódik. ... 2. Skyt megbízzák a Farkasfalka levadászásával. Kiderül hogy Jedik irányítják.
3. Sky hajóját kilövi a Farkasfalka, a Jedi eltűnik
... 5. Tibbo és S'hoa segítenek Thor-dyasnak a karfeddioni lázadásnál
BBY393 2. Shue felhagy a nyomozással a Saleucamin, és letelepedik egy mandalori klánnal... 1. Sofud Zeratul után nyomoz, de kiég az értelmetlen hajszában... .... ... ...
BBY392 ....... 1. Sofud megtalálja Zeratult, megpróbálja meggyőzni, hogy térjen vissza, de nem hajlandó. Megküzdenek.... .... ... 2. Thor-dyas S'hoa segítségére siet a Rattataknál. A harcban elesik Thor-dyas és Sid-moni Talo is.
BBY391 ....... ....... .... ... 1. Keln elfogja S'hoát a Batuun.
2. Keln és Dreachous a Verneten a Fekete Csuklyás rendbe adja a renegát Jediket: S'hoát és Tibbót.
3. S'hoa beszervezi Sirakát a Fekete Csuklyások közé a Christopsison
BBY390 után ....... ....... .... Kir'O keresi az útját. Találkozik Jákob Zeratullal. Vívómesterként szolgál, Jedi Mesteri rangot sose akart....
BBY~57Megszületik Tara Rainy, Shue leszármazottja......... .... ... ...
BBY0...Folk Onalohn meghal az Alderaan pusztulásakor....... .... ... ...

Természetesen nem ilyen szép áttekinthető a táblázat: az architectek idővonalat készítettek, amelyek megtalálhatók a régi Jedi Camp Kódexben.


Csupán egy kérdés maradt: hogyan passzol a helyreállított idővonal az összes többihez?
Sajnos a Jar Jar Abrams és Kathleen Catering okozta károkat nem lehet már kijavítani, úgyhogy lettek olyan történetszálak, amelyek kivágásra kerültek.
A teljes történelembe bekerült az összes eddigi SW tudásunk, majdnem az összes JC története (a 2012-es sajnos Legendák lett), és persze az AEÚ-é. Szegény High Republic mellett S'hoa kampányolt egy kicsit, de senki sem érdeklődik iránta, úgyhogy megy, csakúgy mint a Clone Wars egy-két eleme. A sequel-trilógia valami furcsa se veled se nélküled jogot kapott.
Íme a kódex lapjai:


Itt 5000BBY-0BBY a spektrum. Ebben a pár évezredben jól elférnek a Legendák-sztorik meg az összes ahhoz írt JC.


A yavini csata előtti utolsó évezred már sűrűbb. Itt már jobban látható, hogy a High Republic konkurál a mi elképzeléseinkkel.

Ez a fórum kora, BBY405-BBY470. A főbb események vannak egy idővonalon.


Ez a vitatott idővonal. Lényegében van a zöld, ami a régi kánon, és van a narancssárga, az új, jelenleg is építés alatt álló. A Klón Háborúk környéki azért van így összefirkálva, mert ott kezdett szétválni a régi és új elképzelés. Azt pedig még Lucas csinálta, szóval igazából kevés bábut égettünk el a záró szertartáson...


A "szerepjáték" utolsó felvonása tehát az volt, hogy az előző este írt jegyzeteket rituálisan elégettük, illetve a két főbűnöst szimbolizáló bábukat is.
Hát igen, egy kis frusztráció tényleg van bennünk amiatt, ahogy a Star Wars sorsa alakult :D
Egy kis félrenézéssel amúgy majdnem az összes JC története megtartható, egyedül a JC12-é nem, ami még a régi elképzelések szerinti jövőben játszódott (Birodalmi Lovagok, Ossus, Jaina Solo...).
A JC16 a bizonyíték rá, hogy azért volt bennünk nyitottság az új elképzelés iránt is, csak aztán jött a Skywalker kora...
Mindegy. Égessünk!


Amellett, hogy a rend kedvéért eljátszottuk ezt a gyász-hangulatot, az egész Camp nagy röhögésekkel telt. Most már egyikünknek sincs a fókuszában az AEÚ, de azért jó volt foglalkozni egy kicsit a régi sztorikkal, és elmesélni, hogy mi lett volna még a tarsolyunkban. 
Ki tudja, talán van még az ötletben annyi, hogy innen folytassuk!


A változásokra az is szépen rávilágít, hogy ezúttal nem a Löwenbrau volt a rendezvény nem-hivatalos támogatója, hanem a Quaretine Brewery. Ez a hangzatos név azt takarja, hogy a konyhában főztem egy csomó sört (majdnem kitöltötte a Suzuki csomagtartóját), és javarészt azt ittuk (ettől még első este kimentünk sörre vadászni, de hát ilyen a mi formánk).

Megjegyzések