JC10 sztori 6: Hajsza (A renegát GBE alakulat "24" szála)

Ez a bejegyzés örökíti meg a JC10 legfeszesebb ütemű játékát, amit - döbbenet! - a 24 c. sorozat ihletett. A renegát GBE alakulat Dack Bauer ügynök vezetésével végigkaszálja a fél Corellia-szektort egy fekete művelet keretein belül. Egy kibontakozó háború nyitányán verekszik végig magukat, amelyben mindenki fegyverkezik, és mindenki a szövetségese ellen fordul.

Eddigi bejegyzések:

1. Bevezető és történelmi háttér
2. Hűség: a GBE alakulat szála (ugyanezek a játékosok)
3. Terror: a Jedik közbelépése a rendszerben kirobbanó terrorizmus ellen (ebben is szerepel az alakulat)
4. Forrás: pár Jedi próbálja felderíteni, hogy indult a válság
5. Áldozatok: a Külső Rendszerekbe küldött Jedik nyomozása és kaotikus kísérletei
6. Tükör által homályosan: egy titokban kiküldött Jedi-csapat, akik Erő-használókat derítenek fel az összeesküvés hátterében

Bauer és a renegát GBE egység visszatért a Seloniáról a Talusra, amikor Rhuun és Odorra visszatértek a Chu’unthorra. Míg a szektor forrongott körülöttük, ők titokban elindultak a néhai Samandersből kiszedett információk mentén, és egymás után felszámolták az Afarathu sejtjeit. 

Wade és csapata a titkos információkkal együtt a pontos leltárt is letöltötte a Talusi helyőrség központi számítógépéről, ezért könnyen ellenőrizni tudták, hogy sikerült-e az összes lopott fegyver visszaszerzése. Az utolsó rajtaütésükkor rájöttek, hogy még mindig vannak hiányzó fegyverek. A terroristáknak valahogy sikerült továbbadni annyi kézifegyvert, gránátot és plazmavágót, amennyivel legalább egy szakasznyi katonát fel lehetett szerelni. A lista alapján olyan fegyvereket tűntettek el, amikkel közepes méretű hajókat szoktak elfoglalni a GBE csempészekre és kalózokra vadászó alakulatai. 

A terroristák akkor oldhatták meg legegyszerűbben a műveletet, amikor a GBE már elhagyta a bázist, de a CorSec még nem vonult be. Mivel Foster már kihirdette a szükségállapotot, nem hagyhatta el hajó a Talust a CorSec tudta nélkül. Bár lehetséges volt, hogy a terroristák valahogy megkerülték az ellenőrzéseket, – hiszen nekik is sikerült – jó eséllyel hagyhattak maguk után nyomokat. Ezeket a nyomokat pedig legnagyobb eséllyel a CorSec helyi támaszpontján lehet megtalálni, a nyilvántartások között.

Aggodalmakkal telve közelítették meg a CorSec épületét. Már az is törvénytelen volt, hogy egyáltalán itt voltak, és ha kiderül, hogy mit csináltak az elmúlt napokban, akkor a szigorított zárka a legbarátibb sors, ami juthat nekik… 

Wade emberei elrejtőztek a bejárat közelében, és figyelték, ahogy a felderítőjük észrevétlenül bemászik a nyilvántartó osztály egyik irodájába. A terv egyszerű és kockázatos volt: a felderítő szerez egy belépőkártyát az adatbázishoz. Ha megússza lebukás nélkül, akkor egy önként jelentkező felölti a CorSec egyenruháját, bemegy a titkosított részlegbe, és megszerzi az elmúlt időszak körözési listáját, regisztrált összetűzéseit. Ha ő is megússza, még mindig lehetnek problémák: Samanders szerint az Afarathu és a CorSec mostani vezetője, Galen Tyrol összejátszottak, ezért elképzelhető, hogy semmilyen adat nem lesz a nyilvántartásban, ami a fegyverek hollétéről árulkodhat. 

Egy dolog mégis reményre adott okot: az eddigi információk alapján csak a legmagasabb szinten voltak összeesküvők, ezért valamilyen hivatalos sztori minden eseményhez kellett. Bauer azt remélte, hogy egy ilyen fedőtörténetre találnak majd. A beszivárgó akció végül sikeres volt, és a vártnál gyorsabban találtak egy gyanús parancsra: a CorSec egy kábítószerraktárra készült lecsapni aznap. A hadművelethez viszont aránytalanul nagy erőket rendeltek ki, ami arra utalt, hogy valójában fedett akcióról lehet szó. Bauer és Wade úgy vélték, hogy a CorSec ezzel a módszerrel akarta „lefoglalni” a GBE-től lopott fegyvereket. 

Már messziről látni lehetett, hogy elkéstek. A környéken egy lélek sem volt, raktárból sűrű füst tört fel. Közelebb érve lövésnyomokat láttak mindenhol, és a fél tető is hiányzott. Holttestek azonban sehol sem voltak. Az elmúlt napokban mindenki kiismerte már a titkos műveletek világát, így nem kellett sokat vitatkozni róla: a tűzharc meg volt rendezve, csak azért csinálták ilyen durvára, hogy véletlenül se legyenek itt szemtanúk. Akármi is történt itt, a nyomok alapján biztosan elvittek innen egy súlyos konténert, mégpedig a tetőn keresztül. 

Furcsa volt, hogy a CorSec akciótervében nem jelent meg egy ekkora tehersikló, és kíséretet sem kértek a szállítmányhoz. A teherszállítmány tehát egyedül, titkos útvonalon haladt a CorSec raktára felé. Ahogy kielemezték a térképen a lehetséges útvonalakat, rájöttek, hogy a ebben a környezetben igazából csak egy lehetséges útvonal van, ahol a szállítmányt tanúk nélkül lehet szállítani. Az út biztonságos volt, azonban volt egy érzékeny szakasz, ahol meg lehetett oldani egy rajtaütést. A sikló alacsony sebessége és a kerülők előnyt jelentettek Baueréknek. Elindultak, hogy elvágják a titkos szállítmány útját.

A hajsza egy lakatlan, mocsaras területen ért véget. A tehersikló roncsai gyászosan süppedtek az ingoványba, immár a személyzet koporsójaként. A renegát GBE egység nem találta nyomát a szállítmánynak, de nem ez volt a legkétségbeejtőbb dolog, ami a helyszínen várta őket. A lemészárolt személyzet sebei olyanok voltak, mint amilyeneket a fénykard hagy maga után. 

Igaz, a Jediknek érdeke volt megállítani a szállítmányt, és az elmúlt napokban azt is látták, hogy nem mindegyik olyan finom, békeszerető alak. De kizárt volt, hogy jelen körülmények között szerezhettek volna egy gyors, lopakodó üzemmóddal rendelkező hajót, márpedig ezt az akciót csak egy ilyennel lehetett kivitelezni. 

Egyetlen esélyük volt az igazság kiderítésére: az egyik pilóta még gyenge életjeleket adott. Súlyosak voltak a sérülései, a szanitécük, Marcus Vang szerint csak akkor volt esélye, hogy ha mesterséges kómában valahogy eljuttatják egy kórházig. A GBE-sek hajlottak is erre: a szállítmányt már nem szerezhették meg, de itt volt egy ember, aki katona volt, mint ők. Megmenthették volna – ha Bauer nem tartja fontosabbnak a küldetést. Az ügynök népszerűtlen döntést hozott: a pilótát ki kell hallgatni. Vang hevesen ellenállt, de Bauer fegyverrel kényszerítette, hogy stimulánsokat juttasson a sebesült szervezetébe, aki ettől öntudatra ébredt. Pokoli fájdalmai voltak, még a sokat látott kommandósak is nehezen nézték végig, ahogy Vang és Bauer azért küzdenek, hogy megtudjanak valamit a támadókról. A férfi kínjaiban kinyögte, hogy titkos fegyverszállítmányt kellett volna a bázisra szállítsanak, de Jedik támadtak rájuk. Ennél többre nem volt képes. Hiába próbáltak segíteni rajta, a szervezete nem bírta a gyorsítók okozta terhelést. A katonák megrendülten nézték végig az agóniáját. 

Súlyos, megvető pillantások záporoztak Bauerre, de valójában mindenki tudta, hogy erre szükség volt. A Köztársaság és a Jedi Rend szempontjából létfontosságú, hogy a Chu’unthor valahogy értesüljön a brutális Jedi-támadásról… A régens által kihirdetett szükségállapot a távközlést is korlátozta. Baueréknek szükségük volt egy komoly kódolóval ellátott, nagy teljesítményű holofelvevőre, amivel titkos üzeneteket juttathattak a Jedi kiképzőhajóra és a Coruscantra. Ezeket a kommunikációs berendezéseket azonban a CorSec szigorúan őrizte, ezért elsőre lehetetlennek tűnt a feladat. 

Egyetlen megoldás még akadt: a Unity, a Contemplanys Hermit először felvető médiatröszt titkos megállapodást kötött a GBE Államvédelmi és Hírszerző Speciális Ügyosztályával. Nekik kellett volna kijuttatni a később Stahn-felvételként elhíresült bizonyítékot a coruscanti központba. Ehhez természetesen az eszközük is megvolt, amiről a CorSec valószínűleg nem tudott. A csapat tehát úgy határozott, hogy a Corelliára utaznak, és a Unity gépén keresztül veszik fel a kapcsolatot a Jedikkel. Bauer egyik kapcsolatán keresztül gond nélkül eljutottak Coronetbe. A fővárosban azonban nem volt olyan egyszerű eljutni még egy kevésbé őrzött helyre sem. A Unity épülete központi helyen volt, tehát bármilyen hiba esetén azonnal körülzárja őket a CorSec. A titkos holoadóhoz pedig csak a vezérigazgatónak volt hozzáférése, egy retina- és ujjlenyomat vizsgálatot követően. Mindenképpen szükségük volt a férfire, azonban kérdéses volt, hogy a szükségállapot hatására hajlandó-e még együttműködni. Itt már nem lehetett megállni: a kényszer teljesen elfogadható eszköznek bizonyult. A vezérigazgató villája a város szélén állt.  

Amint besötétedett, a csapat felderítője kikapcsolta a riasztókat, és bevitte a többieket. Az egész család ott volt. Egy kisebb zaj elég volt, hogy valaki kijöjjön, Bauer és Wade pedig lesben álltak. A vezérigazgató feleségének szerencsétlenül alakult ez az este: kiment, hogy ellenőrizze, hogy a vreltek randalíroznak-e a dísznövényei között, erre két GBE ügynököt talált, akik azonnal elkapták. Fél perc múlva üzenet jelent meg a vezérigazgató komlinkjén, csatolva a halálra rémült felesége képével. Egyszerű utasítást kapott: ne szóljon senkinek, és menjen ki a kapuhoz. Könnyebb volt őt meggyőzni, mint arra számítottak: bár nem bízott a fekete hadműveleten lévő kommandósokban, még mindig Köztársaságpárti volt. 

Mivel minden emberre szükség volt, az ügynök és a katonák abba is beleegyeztek, hogy elengedik a nőt, hogy ha azonnal elmegy velük a Unityhez. A biztosíték a férj élete volt. Az úton feszült csendben figyelték a sötétített városi siklóból az utcákon menetelő corseceseket. A Unity őrségét szerencsére nem cserélték le államiakra, ezért a vezérigazgató be tudta vinni magával Bauert a titkos holoadóhoz. Az ügynök csak alapszinten értett a kommunikációs csatorna titkosításához, ezért tudta, hogy a CorSec pár óra múlva fel fogja törni a kódjait. Ennyi idő elég kell legyen, hogy történjen valami. 

Először a Chu’unthort hívta, ahol rögzítették a jelentését, de nem reagáltak rá. Nem kapott elégséges tájékoztatást a kiképzőhajó kommunikációs tisztjétől, ezért gyorsan végignézte a Unity hírfolyamát. Amikor megtudta, hogy Ghant tette miatt hadihajók zárták körbe a Chu’unthort, rájött, hogy a Corellia Szektor már nem lesz képes önmaga megteremteni a békét. Ha Jedik fegyvertelen hajóját fenyegetik, akkor az jogalap lehet egy katonai intervencióra. Legalábbis remélte. Jelentést adott a Coruscantnak, és beavatkozást kért. A CorSec már észlelte a kimenő jelet, ezért sietnie kellett. 

A vezérigazgató magára vállalta, hogy – annak ellenére, amit Bauer a családjával tett – fedezi őt, ameddig lehet. A GBE titkos ügynöke egy hátsó kijáraton kimenekült az épületből, összeszedte az embereit, és elindult a VIP kórház felé. A Unity le nem adott híreiből ugyanis azt is megtudta, hogy Saul Tigh felébredt a kómából. Eljött a bosszú ideje…

A Chu’unthoron szájról szájra, titokban terjed a Bauertől kapott hír. 

Techtus nem merte megkockáztatni, hogy Jediket küldjön kivizsgálni az ügyet, vagy hogy tárgyaljon erről a hatóságokkal. Rettegett, hogy Thor-dyas és követői csaptak le a fegyverszállítmányra. Talán Ghant újabb magánakciójáról volt szó, vagy a szökött padawanok szabadultak el… 

Emellett ott volt egy mindegyiknél fenyegetőbb lehetőség. Biztos volt benne, hogy Thor-dyas csapatát direkt terelte erre az útra valaki. Valaki, aki a Jedik ellensége. Ő rabolta el a nubiai hajókat is, tehát egyszer már lopott is fegyvereket…. Őt, vagy őket érezték az Erőben, amikor elhatározták, hogy egy titkos küldetésre küldik Thor-dyast és csapatát, hogy nyomozzanak… 

Techtus tudta, hogy nem engedhet el a Chu’unthorról senkit. Minden Jedi tudta, hogy ez nem lehetséges. De akadt közöttük kettő, akit nem érdekelt a tilalom… Serbithar Rhuun épp eleget dolgozott már Bauerrel, hogy halálosan komolyan vegye az ügynök minden szavát. Ha odakinn Erő-használók hajtanak végre ilyen akciókat, ott szükség van a Jedikre. Ugyanezen az állásponton volt Keln ar’Xerd Lovag is, akinek még csak gyógyulófélben voltak a sebei az Aaron Ghanttal vívott párbaj után. Ott, a New Plymptón megfogadta, hogy harcolni fog azok ellen a Jedik ellen, akik ennyire elszakadnak az esküjüktől. 

Rhuun és ar’Xerd a Chu’unthor egyik hangárjába mentek, amit csak az ügyeletes padawanok őriztek. Techtus persze megbízható, hűséges tanítványokat jelölt ki erre a feladatra: lehetetlen volt őket meggyőzni. A két törvényen kívüli Jedi fénykardot rántott, és tették, amit kellett. Rövid, intenzív összecsapások voltak. A padawanok, akik eddig csak gyakorló párbajokat láttak, jeges rémülettel szálltak szembe a két tapasztalt Jedivel. Senki sem halt bele Rhuun és ar’Xerd szökésébe, de komoly sérüléseket hagytak maguk után. Tudták, hogy felelniük kell majd ezért, amikor visszatérnek. Ha visszatérnek…

Egy GBE alakulat tipikus ismertetőjele, hogy nem öl, ha nem muszáj. Még a kommandósok is törekedtek arra, hogy kábító fokozatot használjanak, amikor rohamot indítanak az ellenség ellen. Alapvető etikai szabály volt ez, amit a renegát GBE alakulat könnyedén félretett azóta, hogy elkezdett terroristákra vadászni. De eddig a CorSec egyetlen tagját sem ölték meg, hiszen rendőrök és katonák voltak, ahogy ők. A VIP kórházat azonban nem támadhatta meg belbiztonsági egység. 

A CorSecnek azt kellett hinnie, hogy az terrorszervezet jött el Tigh-ért, amely korábban robbantással próbált végezni vele. Nem maradhat senki, aki beszélhet. Wade és a saját emberei könnyen el tudták fogadni ezt. A többiek úgy érezték, hogy tovább csúsznak a lejtőn. Az akció fontossága azonban nem volt vita tárgya. Ha ki tudják vallatni Tigh-t, akkor a többi összeesküvő is lebukhat. Ez megért ennyi áldozatot…  Késő éjszaka gránát robbant a VIP kórház bejáratánál, majd lézersortűz kaszálta le a rémült corseces őröket. Feketébe öltözött, maszkos emberek rontottak be az épületbe. Minden folyosón rövid tűzharc várta őket, de klasszisokkal jobbak voltak az egyszerű rendőröknél: nem lehetett őket feltartóztatni. A Tigh állapotát felügyelő ápolónőnek nem volt ideje sem menekülni, sem segítséget kérni: a támadók betörték az ajtót, és puskatussal leütötték. 

Saul Tigh-t pár perc múlva betuszkolták abba a terepsiklóba, aminek eltűnését szűk fél órája jelentették, két tömbnyire a Unity főépületétől. A sikló Coronet alsóbb szintjei felé száguldott, oda, ahol senki sem hallja majd a GBE-s tiszt sikolyait…   

Dack Bauer maga sem tudta volna megmondani, hogy azért kínozta meg Tigh-t, mert minden információt ki akart szedni belőle, vagy mert bosszút akart állni. A tiszt mindent elmondott. Elmondta, hogy egy ismeretlen férfi szervezte be őt, rengeteg pénzért. Az volt a feladata, hogy Andersszel és Ellennel összejátszva egy másik háborúhoz fegyvereket szerezzen a belbiztonsági raktárból. Ehhez kellett a Contemplanys Hermivel járó káosz, amihez Bauert is felhasználta, és ezért bérelte fel a Sakál nevű bérgyilkost is a merényletekre. A GBE és a CorSec kivonásával könnyen megoldották az akciót. Azt állította, hogy a tervről Tyrol és Tory Foster is tudtak, akik azért segítettek neki, hogy szilárd hatalomra tegyenek szert a szektorban. 

Az áruló GBE-s tudta, hogy innentől Bauernek nincs már rá szüksége. Egy dobása maradt. Üzletet ajánlott az ügynöknek: ha elengedi, akkor elárul még valamit, aminek valószínűleg köze lehet az ismeretlen háború szervezéséhez. Bauer belement. Tigh elmondta, hogy az utóbbi hónapokban a magánvagyonából támogatott egy fegyverfejlesztési programot a New Plymptón. Egy helyi katona arisztokrata, Luddendorf egy birtokán különleges torpedót fejlesztettek, ami képes volt megsemmisíteni egy fregatt pajzsát, és olyan léket ütni a burkolaton, amin keresztül gyorsan meg lehet szállni a hajót. Azt tervezte, hogy a találmányt eladják majd a GBE-nek, és a befektetett pénz kamatostul térül meg. Mivel Foster és Tyrol is tudott a fejlesztésről, valószínű volt, hogy ők is megpróbálják megszerezni a torpedót. Éppen emiatt titokban a Bovo Yagenre szállíttatta az egyetlen működőképes példányt. Ha Bauerék sietnek, akkor még utolérhetik a szállítmányt. Bauer hitt neki. Tigh is hitt Bauernek. Ez utóbbi azonban hiba volt: az ügynök megfogta a tiszt gallérját, és nyílt térbe vonszolta. 

A férfi már nem volt képes állni, ezért egy székre ültette. Az ügynök parancsára Wade emberei vonalba álltak. Tudták, hogy Tigh vallomása nem bizonyító erejű, hiszen kínzás hatására beszélt. Tudták, hogy nincs szükség a halálára, hiszen volt parancsnokuk amúgy is el akar tűnni. Tudták, hogy Bauer és Tigh megállapodást kötöttek, és az ügynök ezt most meg akarja szegni. Talán azt is tudták, hogy egy személyes leszámolásban akarják őket felhasználni. Nem számított. Tigh őket is elárulta, ahogy az egész Köztársaságot. Bauer harsogva sorolta fel Tigh bűneit, amiket a tiszt – a halál biztos tudatában – cinikusan kommentált. Azt mondta, hogy ő igazi hazafi, és Bauer az a fékevesztett vadállat, aki a Köztársaság ellen cselekszik. Nem volt joga ehhez. Az ügynök azonban kimondta: Saul Tigh-t árulás vádjában bűnösnek találták, és statáriálisan, sortűz általi halálra ítélte. Elővette a saját pisztolyát is, hátha a kommandósok mégsem nyitnak tüzet. De erre nem volt szükség. Amikor kiadta a tűzparancsot, a fegyverek azonnal eldördültek, és Tigh-nak csak annyi ideje maradt, hogy halála előtt annyit kiáltson: „Corellia”. Dack Bauer bosszúja ezennel bevégeztetett.

Az ügynök úgy döntött, hogy felhasználja a Tigh-tól kapott információt, és a Bovo Yagenre megy. A katonák nagy része mellette maradt, de volt, aki Tigh kivégzése után nem akart az osztaggal maradni, ilyen volt többek között Rico Cerveza, a mesterlövészük is. A távozó GBE-sek megígérték, hogy elterelik a CorSec-et, majd külön váltak. Nem sokkal az után, hogy elrejtették Tigh hulláját, felfedezték őket. Szerencsére nem a helyiek, hanem a Chu’unthorról szökött két Jedi, Rhuun és Keln ar’Xerd. Nem kommentálták a tiszt kivégzését, helyette a támogatásukra biztosították a GBE-seket, és segítettek nekik elhagyni Coronetet. Egy órával a kivégzés után már az űrben voltak.  

Tigh elmondása szerint a Bovo Yagen kormánya nem tudta, hogy a területére titkos fegyvert csempésztek, és mivel egyikük sem tudta, hogy a Yagen melyik oldalon van ebben a konfliktusban, igyekeztek óvatosak lenni. Mivel Tigh sem ismerte a pontos útvonalat, a leszállás után a szenzorokra és a Jedik képességeire kellett bízzák magukat. 

Majdnem egy órán keresztül vadásztak a new plymptói csapatra, mire felfedezték az útvonalukat egy sötét erdőben. Sikerült eléjük vágni, és lesben vártak rájuk. A New Plympto katonái úgy meglepődtek, hogy egy lövés sem dördül el, amikor Wade és emberei előugrottak a bozótból. Egy perc alatt lefegyverezték az egész csapatot. A vezetőjük úgy döntött, hogy nem akar zűrt: minden kérdésre válaszolt. 

Elmondta, hogy a Bovo Yagen egyik vezérkari tisztje tud a műveletről, és a fegyvert az ő felügyeletére akarják bízni. A katonák egy farmra akarták vinni a torpedót, ahol az ő emberei átvették volna tőlük a szállítmányt. A célállomás már egyáltalán nem volt messze, úgyhogy a tervek szerint lassan meg kellene érkezniük. Igazat mondott: a parancsnok komlinkje hívást jelzett. Bauer megengedte, hogy bejelentkezzen. Egy pisztolycsővel a homlokán a parancsnok készségesen hallgatta az információkat, s mint kiderült, még a GBE-seknél is volt itt ijesztőbb ellenség. 

A farmot, ahová a torpedót szállították, ismeretlen fegyveresek megtámadták és elfoglalták. A new plymptói egység már egyáltalán nem akart foglalkozni a fegyverrel, így még örültek is, amikor Bauer közölte, hogy átveszik a szállítmányt, ők meg futhatnak az életükért. A renegát alakulat megpróbálta a lehetetlent: ismeretlen terepen átvágva elindultak a legközelebbi űrkikötő felé, hogy azon keresztül kijuttassák a torpedót. A saját hajójukat már lehetetlen lett volna elérni. Nem tudtak gyorsan haladni, de sikerül a kikötő közelébe érni, amikor – ahogy korábban ők tették a new plymptóiakkal – a sötétből sugárvetők csöve szegeződött rájuk. 

Körül voltak zárva. A GBE-sek elhatározták, hogy semmit sem fognak mondani. Rhuun és ar’Xerd azonban érezte, hogy nincsenek bajban. Elárulták az ellenségnek, hogy Jedik, és az a céljuk, hogy megakadályozzák, hogy a torpedót bevessék a küszöbön lévő polgárháborúban, vagy egy másik háborúban használják fel. Mint kiderült, a támadóik a Vagran egyik speciális egységének tagjai voltak. A vagrani hírszerzés tudomást szerzett a New Plympto és a Bovo Yagen fegyverügyletéről, és úgy látták, hogy a béke és a Köztársaság melletti lojalitás miatt közbe kell lépniük. A két Jedi meggyőzte őket, hogy ha elengedik őket, akkor a torpedó nem kerül rossz kezekbe, hanem a GBE-nek adják át. Az alakulat parancsnoka némi hezitálás után, felhívta a felettesét, aki úgy döntött, hogy a Vagran érdekei azt szolgálják, hogy a Jedik oldalára álljanak. A vagrani csapat elengedte őket, és fedezte a hátukat, míg eljutottak az űrkikötőig. Ott azonban kiderült, hogy egy ötödik játékos is a fegyverre pályázik – a hajókhoz vezető utat sötét ruhás, fénykardos harcosok állták el.

Bauer, Wade és a GBE katonák elit harcosok voltak egytől egyig. Mindent megtettek a Sötét Jedik ellen – de a bajból egyedül Rhuun és ar’Xerd vághatta ki őket. A két Jedi minden erejét bevetve harcolt a túlerővel szemben, de ők is tudták, hogy nem győzhetnek. Csak azt remélhették, hogy a GBE-seknek sikerül elkötniük egy hajót, és meglépnek a torpedóval, mielőtt mindkettőjüket legyőzik. A Sötét Jedik azonban szintén hoztak katonákat, akik elzárták az utat. A reménytelen harcban számos ellenséges katona esett el, de a köztársaságiak is gyűjtötték a sebesüléseket: Vang világossá tette, hogy ha folytatják a harcot, akkor nem tudja majd őket bevethető állapotba hozni. Rhuun és ar’Xerd is harcképtelenné vált végül, ezért Bauernek be kellett látnia, hogy nem tudja eljuttatni a fegyvert a Coruscantra. 

Robbanószert erősítettek a torpedóra, majd fedezékbe vonultak. Amikor a megmaradt Sötét Jedik a fegyver közelébe értek, Dolomar robbantott, szinte minden ellenséges harcost megölve. A GBE-sek felnyalábolták a sebesülteket, és lassan a hajók felé haladtak. Végül nem nekik kellett kihúzni magukat a szorult helyzetből: váratlanul egy belbiztonsági bevetési komp szállt le az égből, tüzelő fedélzeti fegyverekkel. Pár percen belül vége volt. 

A két Jedi és a katonák sürgős ellátást kaptak. A komp parancsnoka elmondta, hogy a Vagran kormányától tudták meg, hogy egy harcoló GBE alakulat van itt, és azért jöttek, hogy kimentsék őket. A Coruscanton gyorsan elbírálták Bauer segélykérését, és mivel már volt egy flotta a közelben, gyorsan elérték a Corellia szektort. Az ügynök elmondott mindent, amit tudott, bár néhol szépített a történetükön. A komp parancsnoka jelentést tett, és megkapta az új parancsait. Azzal fordult a renegát osztaghoz, hogy a flotta parancsnoka egy utolsó bevetésre szeretné őket küldeni. Bár mindenki kimerült volt, a katonák örültek, hogy ismét hivatalosan GBE kommandósként mehetnek bevetésre, így elvállalták a rájuk bízott szabotázsakciót. 

A GBE flotta hadművelete a kommunikációt célozta meg. Mivel a Külső Rendszerek nagy része a háború mellett döntött, a belbiztonsági egységek megbénították a nagy hatótávolságú kommunikációs reléállomásokat, ezzel elvágva a hadihajókat a parancsnokságtól. Az immár nem renegátnak számító alakulatot is ledobták az egyik bolygón, egy reléállomás közelében. A védelmi rendszer kiiktatása után elkábították a személyzetet, és aláaknázták az egész épületet. Biztonságba húzták a mozgásképteleneket: most már visszatértek a dolgok a régi kerékvágásba, nem hagyták, hogy bárki meghaljon az ellenség soraiból. 

Nem sokkal a robbanás előtt Bauert a titkos frekvencián hívta egy közeli cirkáló, a Battlestar nevű Ikhon/w kapitánya, Willain Adama, aki az ügynök régi ismerőse volt. Adama figyelmeztette őket, hogy valaki utasított egy vadászbombázó köteléket, hogy szőnyegbombázással radírozza le a felszínről a reléállomást – velük együtt. Bauer jelentése ezek szerint a púderezéssel is elég nagy fejfájást okozott az Államvédelmi és Hírszerző Speciális Ügyosztály egyik emberének, és jobbnak látta, hogy ha kiiktatja őket, mielőtt vizsgálat lesz az elmúlt órák eseményeivel kapcsolatban. Adama közölte, hogy ellenőrző csapatok szállnak majd le a bombázás után, amiknek valószínűleg az lesz a feladata, hogy az ő halálukról győződjenek meg. A kapitány megígérte, hogy kimenti onnan őket, ha valahogy eljutnak a Battlestarra. 

Fedezékben várták meg a bombázást és a keresőosztagot. A sötétség leple alatt megközelítették az egyik csapatszállítót, leütve minden GBE gyalogost, aki az útjukat állta. Most már ők is ellenségek voltak, ahogy korábban a CorSec emberei. Csak a barátok maradtak. Az utolsó pillanatban mégis kiszúrták őket, és tűzharc ütött ki, amiben csak ők használtak kábítókat. Likvidálni akarták őket, semmi kétség. A felderítőjük elhatározta, hogy elvonja a gyalogosok figyelmét, és az erdőbe menekült, egy egész szakaszt elvonva Baueréktől. Az ügynök és a kommandósok tudták, hogy nem lesz több alkalom. Kénytelen voltak hátrahagyni bajtársukat. 

A gyalogosok döbbenetére a csapatszállító felszállt, és bár lőtték a hárító lövegekkel, késő volt már. A renegát GBE alakulat eljutott a Battlestarra, ahol Adama és tisztikara katonai tiszteletadással fogadta a hősöket.