JC10 sztori 7: Ítélet (a válság lezárása)

Az utolsó részlete a JC10 történetének, ami lezárja a válságot, de megnyitja az akkori global eventet.

Eddigi bejegyzések:

1. Bevezető és történelmi háttér
2. Hűség: a GBE alakulat szála
3. Terror: a Jedik közbelépése a rendszerben kirobbanó terrorizmus ellen 
4. Forrás: pár Jedi próbálja felderíteni, hogy indult a válság
5. Áldozatok: a Külső Rendszerekbe küldött Jedik nyomozása és kaotikus kísérletei (ebben vannak fontos szereplők a bejegyzés megértéséhez)
6. Tükör által homályosan: egy titokban kiküldött Jedi-csapat, akik Erő-használókat derítenek fel az összeesküvés hátterében
7. Hajsza: a renegát GBE alakulat végigzúzza a szektort 24 óra alatt

Amikor a GBE megjelent a szektor határánál, kitört a pánik. A Külső Rendszerek képviselői tudták, hogy akármennyire is haragudtak a Jedikre Ghant miatt, akik fegyvert fogtak ellenük, a belbiztonságiak célpontjaivá váltak. Az is tény volt, hogy a Corellia rendszer felkészült a háborúra, és nagyon is reális veszély volt, hogy a Külső Rendszerek felörlődnek a két flotta közé szorulva. Békét kellett kötni, mégpedig minél gyorsabban. 

A béke után vágyódó vezetők egyszeriben rájöttek, hogy egyetlen hatalom van csupán, ami képes lehet még azelőtt a józan ész útjára terelni a feleket, mielőtt eldördülnek a fegyverek. A Jedi Lovagok még mindig a béke őrei voltak, még ha egy-egy társuk szörnyűségeket is tett olykor. Gyorsan kellett cselekedni. Egy órán belül megtörténtek az üzenetváltások, és mindenki, aki egyetértett azzal, hogy tárgyaljanak a Jedikkel, a Truuzdanra ment. A követeket és testőreiket egy gyors komp vitte fel a Chu’unthorra, mielőtt a kiképzőhajót őrző hadihajók feltartóztathatták volna őket.

A Chu’unthoron Drako Techtus személyesen fogadta a követeket. A Külső Rendszerek küldöttei elmondták, hogy békét akarnak kötni a Jedikkel, és elfogadják, hogy Luddendorf gyilkosa a Rend akaratával szemben követte el tettét. Arra azonban nem volt idő, hogy befejezzék a béketárgyalást. 

Néhány testőr villámgyorsan bekerítette őket, és fénykarddal a kezükben túszul ejtették a követeket. Techtus és a mellette álló Sae és Odorra tudták, hogy nem tudnak megküzdeni velük anélkül, hogy a követek is áldozatul essenek. 

A Jedi Mester nem hagyhatta, hogy politikusok haljanak meg a Chu’unthoron. Az olyan lesz, mintha ők maguk végeztek volna velük. A következmények magától értetődőek: a Chu’unthort azonnal szétlövik, a Rend pedig jó esetben ki tudja magát magyarázni a Szenátus előtt, de a nép már amúgy is bizalmatlan volt. Ha ezek a követek itt az életüket vesztik, akkor a Jedi Rend neve végleg egybeforr Aaron Ghantéval. 

A túszejtő Sötét Jedik pontosan tudták, hogy Techtus patthelyzetben van. A követelték, hogy miden Jedi hagyja el a helyiséget, Techtus pedig menjen a kommunikációs központhoz, és minden nyílt csatornán hozza nyilvánosságra Oxynót, minden részletével együtt. Az idős Mesternek lényegében választania kellett, hogy egy pár évvel ezelőtti, vagy egy mostani ballépés miatt járatja le a Jediket. Nem engedték, hogy konzultáljon a Tanáccsal, övé volt minden felelősség. Sikertelenül próbált tárgyalni a túszejtőkkel: rájött, hogy ezek a fiatalok sosem kezdtek el igazi Jedi képzést, csak feláldozható bábok voltak valakinek a tervében. Rajtuk keresztül közelebb juthatott volna ahhoz, aki a válságot megtervezte, de ehhez sok mindent fel kellett volna áldoznia. Úgy döntött, hogy megpróbálja megmenteni a Külső Rendszerek képviselőit. Az Erő azt súgta neki, hogy még nincs vert helyzetben. Utasított minden Jedit, hogy kövessék, és hagyják el a termet, ahogy a túszejtők óhajtották.

Napokkal a vesztegzár, a túszdráma és a GBE beavatkozása előtt, Sid-moni Talo újabb harcost keresett az ügyéhez. Minden sínen volt: Thor-dyas és csapata már úton volt, és biztos volt benne, hogy sikerül majd pár padawant megnyerniük az ügyhöz. Tudta, hogy veszélyes játékot űz, amit akár el is veszíthet. Ez azonban egy keresztes háború volt, egy szent ügy, amiért megérte kockáztatni. Szilárdan hitte, hogy változás kell a Galaxisba, és ez a változás a Jedi Rend reformjával kezdődik. A reformhoz pedig jól fel tudta használni a társai elől menekülő Aaron Ghantot. 

A renegát Jedit a szektor külső peremén sikerült elcsípnie. Ghant dühös volt, amiért a New Plymptón ellene fordultak, és amikor Techtus nyilvánosan elhatárolódott tőle. Úgy érezte, elárulták. Rendben, hogy a naív, fiatal Keln ar’Xerd nem fogadta el az érveit, Techtustól azonban elvárta volna, hogy szélesebb spektrumban gondolkodjon. Ő azt tette, amit tennie kellett. Nem ő akarta az oxynói hadjáratot, és annak idején nem ő döntött úgy, hogy nem hozzák nyilvánosságra. A Tanács volt az, aminek Techtus is a tagja volt. A Tanács elveit követte a New Plymptón, ezt mindenkinek be kellett volna látnia. Techtus azonban ugyanúgy kezelte őt, mint Oxynót: kizárta, megpróbálta meg nem történtté tenni. Hogyan vigyázhat a Galaxisra az a Rend, ami nem néz szembe a valósággal?

Amikor Talo szövetséget ajánlott neki, és magas rangot az új Jedik között, könnyen belement a dologba. Első küldetéseként ő is azt kapta, hogy térjen vissza a Chu’unhorra. Azonban nem úgy, mint Thor-dyasék: az ő dolga nem az utánpótlás, hanem az első csapásmérés felügyelete volt. Egy volt a túszejtők közül, azzal a küldetéssel, hogy elindítsa a lavinát, ami maga alá temeti majd a Tanácsot. 

Odafenn, a kiképzőhajón azonban másképp érzett. A Tanács valóban nem volt képes becsületes megoldásokat találni, de ha Talo terve itt sikerül, akkor többé egy Jedi sem lesz az. A nép ugyanúgy nem fogja elfogadni Talo és a Mestere Rendjét sem. Káosz lesz, amit senki sem tart majd kézben. Akár a Sith Rendet is újra lehet alapítani – senki sem tudná megakadályozni. 

Aaron Ghant ölt azért, hogy Oxyno titokban maradjon. Úgy döntött, megteszi még egyszer. Megidézte azt a dühödt elszántságot, amit a New Plymptón érzett, hogy ereje legyen elbánni a társaival. Azok önállótlan, felületesen képzett bábok voltak, akik könnyen pánikba estek, amikor kicsúszott a kezük közül az irányítás. Ghant végzett eggyel, majd már ugrott is a következő felé… A többiek ott hagyták a túszokat, és a közéjük beépült Jedire vetették magukat. Heroikus küzdelem volt, ami Ghant minden tudását igénybe vette. Végül levágta az utolsó Sötét Jedit is, és az ajtónyitóhoz lépett. A túloldalról az a férfi lépett be, aki kiátkozta őt, azonban most minden valószínűség szerint hősként üdvözölheti újra. 

[img width=185 height=139]http://www.majhost.com/gallery/Skygo/SW/Pictures/ghant_techtus.jpg[/img]

 A küldöttek nem győztek hálálkodni Ghantnak. Techtus és a Jedik kicsit visszafogottabban, de őszinte köszönetet mondtak a Jedinek. A fiatalabb Jedik a hajó belsejébe kísérték a küldöttséget, ahol kipihenhették az izgalmakat, Ghant és Techtus pedig pár Jedivel a helyszínen maradt. 

Ghant igazi hősnek érezte magát, és színpadiasan bocsánatot kért Techtustól, hozzátéve, hogy úgy érzi, hogy helyreállította a becsületét. Lesújtó választ kapott. A Jedi Mester elismerte, hogy Ghant segítsége megmentette őket. A gyilkosságot azonban semmi sem mossa le. Bár valóban eltusolták Oxynót, de sohasem öltek meg senkit, még ha ezzel elvarratlan szálak maradtak is. Mindig az volt a szabály, hogy ezt a határvonalat semmilyen körülmények között sem lehet átlépni. Ghant is tudta ezt, és neki is be kellett látnia, hogy a Luddendorf-ügy másképp is megoldódhatott volna. 

Ami történt, az nem Oxyno hagyatéka miatt volt. Az okot magában Ghantban kellett keresni. Az idős Mester megígérte, hogy ki fog állni Ghant mellett, de a Jedinek a Tanács előtt kell felelnie tettéért, s az sem kizárt, hogy a nyilvánosság is belekeveredik majd. Arra kérte Ghantot, hogy adja át a fegyverét addig, amíg a Tanács nem dönt a sorsa felől. Aaron Ghant iszonyatos haragra gerjedt. Semmibe vették a hőstettét, és elítélték olyasmi miatt, amit mindenki megtett volna, ha ő van ott! 

Elővette a fénykardját, de nem azért, hogy Techtusnak adja. Hanem hogy utat vágjon magának vele. A Mester és a renegát fegyverei összecsaptak, s csakhamar bebizonyosodott, hogy az érvek itt már nem fognak hatni. Ghant komolyan gondolta, hogy végez Techtusszal. A kiképzőhajó parancsnoka azonban remek vívó volt, akit közel sem volt olyan egyszerű legyőzni, mint a New Plymptón a két másik Jedit, vagy itt túszejtőket. Ghant is érezte ezt, és egyre többet beleadott a harcba. A Sötét Oldal hatása alá került, ami megsokszorozta a képességeit. Megsebesítette Techtust, aki képtelen volt folytatni a harcot. Nem végzett vele, hanem egy hajó felé iramodott, mielőtt feltartóztathatták volna. 

A Jedik, akik érezték a párbajt az Erőben, a helyiségbe özönlöttek. Drako Techtus felállt, és próbált keríteni valakit, aki képes lesz Ghant útját állni. Sofud Cherov Mester jelentkezett, aki meditálni és tanítani jött a hajóra. A twi’lek nem vállalt semmilyen küldetést azóta, amióta a Sötét Oldallal kellett szembenéznie a Myneyrshen. Most azonban pont olyasvalakire volt szükség, aki ismerte a Sötét Oldalt. Sofud Ghant után eredt, hogy elfogja és törvény elé állítsa a bukott Jedit.

Hamarosan a Külső Rendszerek többsége a Jedik mellé állt, s védelmébe vette a Chu’unthort. A blokád megszűnésével Jedik hagyták el a hajót, hogy meggyőzzék a többi vezetőt is a fegyverletételről. A Corellia rendszer magára maradt. 

Az események nem jutottak el odáig, hogy kitörjön a háború: az összeesküvés hamarosan összeomlott. Corellia megmentője a CorSec vezetője, Galen Tyrol lett, aki leleplezte, hogy a válság hátterében végig a régens állt, s végül dulakodásban megölte őt. Tettéért felmentették, de lemondott tisztségéről, és elhagyta a szektort. Azok, akik tudták, hogy mi van az események mögött, illegalitásban maradtak a Battlestar cirkáló fedélzetén, bár maguk között gyakran beszélték át újra és újra a győzelmet megelőző jelenetet.

Azon a reggelen, amikor a Külső Rendszerek és a GBE flottája egymás mellé állt, Tory Foster és Galen Tyrol már készen álltak a háborúra. A Corellia Rendszer gazdasága lehetővé tette, hogy kitartsanak addig, amíg a Galaxisra váró következő problémák miatt a Köztársaság kénytelen lesz tárgyalni. Meg voltak róla győződve, hogy nem lehet bajuk. Tévedtek. 

A GBE beszivárgó ügynökei közel a legjobbak az egész Köztársaságban, és nem jelenthet nekik akadályt még a szigorúan őrzött CorSec főhadiszállása sem. Dack Bauer ráadásul jól ismerte az épületet. Tyrolt reggel a titkárnő helyett az ügynök fogadta az irodájában. Bauer nem húzta az időt: Tyrol értésére adta, hogy Samanders és Tigh egybehangzó terhelő vallomást tettek rá, és a válság alatt történtek elég gyanúsak voltak ahhoz, hogy elhiggye, hogy ő is benne van. Tyrol fölényesen a bizonyítékról kérdezett, de Bauer vigyorát látva nyugtalanabb lett. „Samanders és Tigh sem bíróság előtt végezte” – mondta. 

Az ügynök nem tartotta tiszteletben azokat a korlátokat, amit a többi belbiztonsági igen. Ha ő személyesen meggyőződött arról, hogy valaki bűnös, akkor lelkiismeret furdalás nélkül kiiktatta. Tyrolra is ez sors várt. Hacsak Foster meg nem előzi. Mert tény, hogy egyedül a CorSec tudná lebuktatni a régenst… Tyrol dühöngve próbálta elűzni az ügynököt, az őrséggel fenyegetőzve. Bauer nem érezte magát veszélyben. Alkut ajánlott: véget vet az összeesküvésnek, eltűnik, és cserébe Bauer életben hagyja. Tyrol elsőre elutasította az ajánlatot, de az ügynök tudta, hogy még megváltoztatja a döntését. Sokat tudóan vigyorgott, és távozott.  

 

Már Bauer és emberei is csak találgatni tudtak, hogy mi történt ezután. Tyrolban valóban feltámadt a gyanú, és elrejtőzött Tory Foster dolgozószobájában. A régens titkos hívást fogadott. Az árnyékból Tyrol végignézte, ahogy egy csuklyás alaknak jelent. A válság lényegében sikeresen zárult: a fegyverek a helyükre kerültek. A régens hatalma megszilárdul, ha végrehajtja az utolsó lépést: „lebuktatja” az utolsó összeesküvőt, Galen Tyrolt, és kivégezteti. Ezzel minden beavatott el lesz hallgattatva, és ő is tisztázódik. A tárgyalás után Tyrol előlépett. Torynak nem volt ideje tisztázni magát: a dühös férfi nekiugrott, és addig fojtogatta, ameddig ki nem hunyt a szeméből a fény…

A válság után a köztársasági rendfenntartó erők ideiglenesen átvették a szektor felügyeletét a CorSectől. Több Jedi érkezett a térségbe, hogy stabilizálják azt. A béke megteremtésén kívül további nyomozások vártak a béke és rend őreire. Tudták, hogy a válság csak első lépés volt egy nagyobb tervben, és ez a lépés nem is volt sikertelen. Valahol, valamikor újból felbukkannak majd az ellopott fegyverek, Sid-moni Talo és emberei, és új frontok nyílnak…